BTS One Shots

🎈Yoonmin🎈

Jimin pov.

Pár nap múlva lesz Suga szülinapja, viszont fogalmam sincs mit adjak neki. Annyira nehéz eset, de szeretném én adni neki a legjobb ajándékot. A kedvenc hyungom a legjobbat érdemli.

-Szia Jin- lépek be suttogva a konyhába.

-Jimin, te mégis miért suttogsz?

-Nehogy meghalljanak.

-Ki nem hallhatja?- vált át ő is suttogásra.

-Yoongi. A segítséged szeretném kérni.

-Nem tudod mit adj neki szülinapjára?

-Honnan tudod?

-Nem te vagy az első, aki ezzel keres fel, de Chim te is tudod, hogy Hobi ismeri a legjobban, nem én.

-Hoseok- ismétlem el a nevét- Igazad van hyung, köszönöm- ölelem meg és rohanok következő áldozatomhoz.

-J-Hooopeeeeee~- üvöltöm el magam. Nem vall rám, hogy ilyen legyek. Szörnyű dolgokat vált ki belőlem Suga.

-Chimchiiim~- kiabál vissza.

-Csend legyen már!- kiált ki Yoo a szobájából.

-Sajnálom hyung- veszem halkabbra a hangom.

Elindulok Hopi szobája felé, mert onnan jött a hangja. Benyitok a szobába, ahol áldozatom nyugodtan üldögél. Lehuppanok mellé és ugyan úgy suttogósra veszem a hangot.

-Segíts rajtam hyung. Te vagy minden reményem.

-Amúgy is én vagyok a remény drága Jimin, de állok szolgálatodra.

-Te mit adsz Suga szülinapjára?

-Ahham, azt hiszem inkább itt az a kérdés, hogy te mit adj neki.

-Hát ha már itt tartunk, azt is elmondhatod.

-Valahogy gondoltam.

-Szóval?

-Yoongi szeret aludni, rappelni, zongorázni, dalt írni, enni, szereti kumamont, a nyugalmat, engem- itt elneveti magát.

-Akkor becsomagollak téged.

-Naa, magamat én adom.

-Olyan hülye vagy- röhögjük el magunkat egyszerre.- Köszönöm a "segítséget".

-Igenis a hasznodra voltam, de ha ennyire nem hiszel nekem beszélj vele.

-Parancs értettem hyung hadnagy!- húzom ki magam vigyázz állásba és, mint egy jó katona tisztelgek előtte.

-Rendben- bólint komoly arccal- Távozhatsz.- száll be a játékba. Ügyelve, hogy ne röhögjük el magunkat egymás előtt gyorsan lelépek szobájából.

Szóval kezdezzem meg Sugát? Dehát az milyen már... Mindegy, nem konkrétan azt fogom kérdezni mit kér csak beszélgetek vele.

-Yoongi hyuung~- kiáltok most neki, bár belegondolva most ástam ki magamnak a sírom. Mivan ha aludt?

-Mivan már? Mondtam, hogy ne ordítozzatok!- néz ki a szobájából.

-Tudom, sajnálom. Közvélemény kutatást tartok- rögtönzök valamit- Te vagy a következő alanyom.

-Mégis miről szól?

-Áhh, tudod csak ilyen szokások meg egyéb cuccok. A használható dolgokat elmondjuk az ARMY-knak.

-Értem- forgatja meg a szemét.- Gyere.

-Egy pillanat, Hobinál felejtettem a lapot a tollal.