Földre szállt... (BEFEJEZETT) Jungkook FF

17. fejezet

Sosem gondoltam volna, hogy ennyire klassz, ha az embernek van anyukája. A süteményt én készítettem el, igaz a gyúrás közben egy kósza tincset elfordulva eltoltam a homlokomról, aminek következtében az arcomra kentem némi lisztet, ő meg nevetve megtörölte az arcomat. Minden munkámat megdicsérte, és csak most vettem észre, ahogy oldódott bennem a feszültség, amit a saját anyám okozott, mert farkaséhes voltam. Arra sem emlékeztem mikor ettem utoljára. Néha Junghyun benézett, és kinevetett, mert az arcomon volt minden. – Keményen dolgozol – nevetett, mire az anyja, hozzádobott egy almát. – Köszi, úgyis éhes voltam – azzal beleharapott, és nevetve távozott.

- Annyira örülök, hogy itt vagy – karolta át a vállamat Mrs. Jeon -, olyan mintha lenne egy lányom – húzott magához, és megpuszilta a fejemet.

- Bárcsak az anyukám olyan lenne, mint ön – néztem rá.

- Nagyon szívesen pótolom, ha kéred – mosolygott. – Szerintem készen is van a sütemény – vette ki a sütőből. Isteni illata volt.

- Köszönöm – mondtam.

- Vidd be a gyerkőcöknek – kért meg.

Mrs. Jeon a kezembe adta a kipakolt tálcát, és átvittem a vendégházba, a megterített asztalra. Szerencsére a vendégház csupán pár lépésre volt, így csak kimentem a konyhaajtó, és rögtön átléptem az elhúzatós ajtójú vendégházba. Ahogy beléptem pont az étkezőbe érkeztem, a srácok hangja a szobából jött, szólt a tévé, úgy hallottam nem tudták eldönteni, melyik karaoke számmal indítsanak.

Az asztalt már megterítették a srácok, így a közepére helyeztem a süteményestálat, majd visszamentem a rizses tálért, és miközben Mrs. Jeon tálalt, én meg hordtam át.

Amikor visszamentem és a kimcsis tálat tettem az asztalra, ekkor egy női hang is megütötte a fülemet. Kiléptem az étkezőből, és IU mosolygós arcát pillantottam meg. Ő meg mi a fenét keres itt?

- Létszíves Jungkook-ah, hagy válasszak én? – kérte bájosan. Hihetetlen volt az arcjátéka, most ő volt a világ legédesebb lánya, a legtökéletesebb barátnő, miközben én még nagyon jól emlékszem az arcára, mikor közölte velem, hogy ribanc vagyok!

- Ne már, ha ő választ, akkor tuti valami csajos lesz! – tiltakozott V.

- Esküszöm, öcskös, mint régen, most olyanok vagytok – szólalt meg Junghyun.

- Ugye – fordult meg mosolyogva IU, és akkor találkozott a tekintetünk, ahogy az ajtófélfának támaszkodva álltam. – Te... te meg mit keresel itt? – szegezte nekem a kérdést.

- Meghívtuk – szólt Jimin tök természetesen.

- Kész a vacsora – közöltem, és ki is fordultam az étkezőbe. Mrs. Jeon éppen akkor hozta be az utolsó tálat.

- Most már... - jött utánam IU, de elhallgatott, ahogy meglátta Jungkook mamáját.

- Szerbusz, IU-yah, megérkeztél? – mosolygott rá kedvesen. – Te csengettél?

- Igen, és köszönöm, hogy itt lehetek – hajolt meg.

- Miyoung-ah – ránéztem, mindenki furán nézett Mrs. Jeonra, mert ők nem voltak tanúi a beszélgetésünknek -, köszönöm a segítségedet. – karolta át a vállamat, és megpuszilta a halántékomat.

- Nagyon szívesen – mosolyogtam -, nekem volt öröm.

- Szólok ennek a vénembernek, hogy jöjjön el a tévétől – mosolygott. – Kóstoljátok meg a süteményt, mindet Miyoung-ah készítette – kínálta őket, majd kisietett.