Földre szállt... (BEFEJEZETT) Jungkook FF

18. fejezet

A szülök elbúcsúztak, miután segítettem összeszedni a mosatlant. IU beállt szintén segíteni, és bármit kért tőlem Mrs. Jeon, IU azonnal elém ugrott, hogy majd ő! Jungkook mamája nagyon türelmes és kedves volt, de IU saját magából kezdett hülyét csinálni.

- Amíg IU-ssi hozza a többi edényt, én elkezdek mosogatni – tűrtem fel a pulóverem ujját.

- Rendben, tedd majd rá arra a ruhára őket – mutatott a hosszú konyhaasztalon leterített konyharuhára. Bólintottam, és kinyitottam a csapot. – Ezt még vedd fel – tartotta az arcomba a gumikesztyűt. Elvettem és felhúztam, ő meg mosolyogva ment vissza, hogy a mosatlanokat összeszedje.

- Úgy látom, az anyám nagyon oda van érted – ijedtem meg a csend utáni, hirtelen hangtól. Megfordultam az egyik kezemben lévő habos szivaccsal és a tányérral.

- Nagyon kedves az anyukátok – válaszoltam az ajtófélfának támaszkodó Junghyunnak.

- Maya-yah, nem is, Miyoung-ah – szólított, odafordultam -, az öcsém megszenvedett egy kapcsolatot, megmondom neked őszintén – megtámaszkodtam a csapban, hogy ne a földre csepegjen a kesztyűről a víz, úgy fordultam a mellém lépő Junghyun felé. -, nem nagyon örültem, mikor elmondta, hogy megint egy olyan lány tetszik neki, aki abban a szakmában van, mint ő.

- Mire akarsz kilyukadni? – kérdeztem. Junghyun nem volt rosszindulatú és fenyegető, de éreztem az őszinte aggódást az öccse iránt.

- Nem akarom még egyszer szenvedni, látni az öcsémet – mondta egyenesen a szemembe nézve. Álltam az átható pillantását, ugyan olyan fekete szeme volt, mint Jungkooknak.

- Nem tudom, mennyire fogadod el a válaszomat, de én nem olyan vagyok, mint IU-ssi – kezdtem -, én nem akartam szeretni senkit, de azok a srácok megváltoztattak, és ha elhiszed, ha nem, utáltuk egymást Oppával, hogy mikor alakult ez másként nem tudom, de... - mély levegőt vettem -, szeretem. – Iszonyú nehéz volt ezt a szót kimondanom. Olyan volt ez a számból, mint egy tornádó, ha valakinek kimondtam, az azonnal elsodródott tőlem. Nézte a szemeimet, próbálta kifürkészni a szavaim hitelességét, majd elmosolyodott.

- Akkor jó – mondta, azzal kifordult a konyhából.

Nem is sejtettem milyen sok edényt használtunk, csak mikor a mosogatás egyszerűen nem akart véget érni. Mire végeztem, lehúztam a kesztyűt, IU és Mrs. Jeon még pakolták el az edényeket.

- Lányok, nagyon köszönöm a segítségeteket – mosolygott Mrs. Jeon. – Mi elvonulunk, mondjátok meg a srácoknak, hogy azért csak csendesen, mert ha belemelegednek a zenélésbe, hamarosan a szomszédok átjönnek.

- Rendben – mondtuk egyszerre IU-val.

- Jó éjszakát – köszönt el. Megvártuk, míg felmegy az emeletre, csendben álltunk, a feszültség nőtt, érezhetően vágni lehetett közöttünk.

- Nehogy azt hidd... - fordult felém támadóan IU.

- Gyertek már, mi tart ennyi ideig? – szaladt be mosolyogva Jungkook.

- Megyünk – lépett volna felé IU, de Jungkook ellépett mellette, átkarolta a vállamat, és egy puszit nyomott az arcomra. Olyan furcsa volt, idegen, mégis valóságos. A szívem százakat vert, minden érintésénél, így átadtam magam a pillanatnak.

A karaokegép már üzembe volt helyezve, mindenki énekelt, egy választott dalt. Meglepődtem, hogy Jungkook bátyjának is egész jó hangja van. A srácok, mint az óvodások bohóckodtak, és fogyott a ládából a soju elég rendesen.