Földre szállt... (BEFEJEZETT) Jungkook FF

20. fejezet (18+)

Apa jött értem a kórházba, és szigorú pihenésre ítélt. Túl sokszor voltam már rosszul az utóbbi időben. Otthon ültem két teljes hétig, néha kaptam egy-egy üzenetet a srácoktól, hogy hiányzom nekik, de még válaszolni sem volt erőm. Egész életem arról szólt, hogy küzdjek, felépítettem egy bizonyságot nyújtó falat magam köré, amit ez a hét fiú tégláról-téglára lebontott. Gyűlöltem Jungkookot, aztán meg egyszerűen beleszerettem. Nem mondtam ki, hogy vége, mert arra képtelen voltam, de annyira fájt a szívem és a lelkem, hogy bár azt hittem sosem mondom ki, de jelenleg a magány a legjobb gyógyír most nekem. Mr. Bang hívott, és tudta, hogy most egy hónapig szabadságon vagyok, de azért elküldött nekem e-mailen, egy forgatókönyvet, és rám bízta a döntést, hogy ezen az úton is szeretném-e kipróbálni magam? Egy romantikus vígjáték, az, hogy ki lesz a párom, még nem tudom, de érdekelt ez a fajta újdonság. Talán még jót is tesz majd nekem.

Éppen írni akartam az igazgatónak, hogy elfogadom, mikor egy apa döbbenten hazajött. Megijedtem, mert nem szokott ilyen korán megjönni, viszont fájdalom suhant át az arcán.

- Apa mi a baj? – álltam fel a kanapéról ijedten.

- Kincsem – simította meg az arcomat -, nem is tudom, hol kezdjem...

- Mond már, mert megijesztesz – könyörögtem, és a fiúkért kezdtem aggódni, hogy történt velük valami, bár arról biztosan szólt volna a hírek.

- Az anyádról van szó – kezdte, és én hátraléptem egyet. Tudtam már azelőtt mielőtt kimondta volna. – Autóbaleset érte, és... - gyűlöltem őt, de akkor is az anyám volt. Elsírtam magam, apa szorosan ölelt magához.

Kérdezem én az élettől, hogy mit kell még elviselnem, mennyi lenne már elég? Még aznap összecsomagoltunk, és írtam az igazgatónak, hogy elfogadom a szerepet, és apa megbeszélte vele, hogy most Amerikába kell utaznunk, elintézni a temetést. Jött egy üzenet, amire nem számítottam, éppen ki akartam kapcsolni a telefonomat, mert megkezdtük a beszállást.

- Részvétem, Maya-ssi – írta Jungkook – hiányzol, remélem még visszajössz. Szeretlek – Mióta elküldtem a kórházban, ő nem keresett, hagyott nekem időt. Szinte láttam magam előtt, ahogy megírja ezt az üzenetet, a sorokban ott bújt meg a fájdalom. Nem tudtam nem válaszolni. „Visszajövök"

Ahogy a gép emelkedni kezdett, úgy jöttek elő az emlékeim, ahogy anyám elküldött maga mellől, hogy gyűlöltem idejönni, és most mennyire fáj elmenni. Apa megszorította a kezem. Őt visszakaptam, és mióta megbeszéltünk mindent, tudom, hogy már sohasem leszek egyedül. Apa felhívta anyu legjobb barátnőjét, aki zokogott a telefonba, de elmondta, hogy Léon visszajött anyuhoz. Kibékültek, majd kiderült, hogy csak pénz kellett az ürgének. Lenyúlta anyut, majd megcsalta. Anya sokat ivott, és autóba ült. Ha belegondolok, ő is sokat szenvedett, hisz mindig azt akarta, hogy szeressék, csak azt nem vette észre, hogy apa és én igazán szerettük volna. Így látva a dolgokat rájöttem, hogy én is ezért küzdöttem, hogy szeressenek. Ezért szenvedtem, olyan vagyok, mint anyu, de nekem még van lehetőségem, hisz engem szeretnek.

Ha ismertek a szüleid és te magad is, még a gyászodban sem hagynak békén a paparazzók, borzalmas piócák. Sok mindent hagyott anyu elvarratlanul, így a rengeteg intézkedés apura várt. Mint kiderült rám hagyta a divatcégét is, ami egy ólomsúlyként nehezedett a vállaimra, hisz nem értek hozzá. Én vissza akarok menni Dél-Koreába, így apa remek ötlete, hogy majd felveszünk valakit, aki megbízott igazgatóként irányítja majd, persze velem konzultálva mindenről.

Az egy hónap szabadság két hónapra nőtt. Az igazgató kérte, hogy ha tudok jöjjek haza, mert alá kell írnom a szerződést a szerepre. Elküldte a szereplőlistát is, és döbbenten olvastam a férfi főszereplő nevét. Két egyetemistáról fog szólni, az egyik gazdag a másik szegény, de egy suliba járnak. A gazdag srácot pedig a szegény lánynak kell majd korrepetálnia, amiből kerekedik egy romantikus vígjáték. Valamint közölte, hogy a srácok most New Yorkban tartózkodnak, ha gondolom velük haza is jöhetek, hisz könnyebb átruccannom Los Angelesből New Yorkba. Ahogy kimondta, hogy a fiúk ennyire közel vannak, képtelen voltam tovább a seggemen maradni. Apa még nem jöhetett haza, mert bár a temetés lezajlott, még mindig sok intézni valója maradt, de engem elengedett. A legelső géppel ugrottam át New Yorkba. Az igazgató megadta a szálloda címét, ahová én is kértem egy éjszakára foglalást, mázlim volt, mert volt egy szabad szoba.