Földre szállt... (BEFEJEZETT) Jungkook FF

19. fejezet

Tudtam, hogy Hyoyoung szerelmes Jungkookba, de arra nem számítottam, hogy ennyire nyomulós. – Miről akartál beszélni velem? – kérdezte Jungkook zsebre dugott kézzel.

- Szóval... azóta az incidens óta... szóval mikor Maya-ssi...

- Oké, tudom miről akarsz beszélni ezért térjünk a lényegre? – kérte nem valami túl nagy érdeklődéssel Jungkook. – Vissza kell mennem próbálni.

- Szóval, nem volt alkalmam elmondani, hogy... - mély levegőt vett – szeretlek. – Meghűlt bennem a vér, de Jungkook elkerekedett szeme is arról árulkodott, hogy meglepődik. Tudta, hogy tetszik ennek a riherongynak, de még ő sem számított vallomásra. Zavartan csillogott Hyoyoung szeme, ahogy várta Jungkook válaszát.

- Hú – nyögte ki -, ez igazán hízelgő – kereste a szavakat. – Figyelj, te nagyon aranyos lány vagy, de...

- Várj – tette az ujját Jungkook ajkára, ekkor léptem egyet feléjük -, ne hamarkodd el a döntést, én melletted leszek, törődni fogok veled, mindent megadok, amire szükséged van, és ezt most be is bizonyítom – azzal a lendülettel megcsókolta.

Lüktetett a vér az ereimben, nagyot nyeltem el ne sírjam magam, de nem a szomorúság tombolt bennem, hanem a düh. Olyan mérhetetlenül dühös voltam, hogy idejük sem volt felriadni, megrántottam Hyoyoung karját.

- Mi a... - meredt rám, miközben erősen szorítottam a karját.

- Maya-yah? – hallottam Jungkook ijedt hangját.

- Mi a fenét képzelsz magadról? – szegeztem dühösen a kérdést a kis ribancnak.

- Semmi közöd hozzá – próbálta kihúzni a kezét -, eressz el, ez fáj!

- Leszarom – löktem azzal neki a falnak.

- Maya-yah – nyúlt hozzám Jungkook, de kirántottam a karomat a kezéből, és azzal a lendülettel vágtam szájba Hyoyoungot.

- Mi tört... - jöttek ki Jiminék a táncteremből.

- Hogy mersz megütni – fakadt sírva -, ehhez még neked sincs jogod.

- Tudod, hogy fejezte volna be a mondatát? – kérdeztem tőle. Hyoyoung megrázta a fejét. – Nekem van barátnőm – szorítottam ökölbe a kezem. – Tehát nekem mindenhez van jogom! És most takarodj előlem! Beteg vagy? Hazudozol, és rámászol az én barátomra! Hülyének nézel? A holnapi koncerted lesz az utolsó, ki vagy rúgva! – közöltem.

- Nem... nem... rúghatsz ki – fogta az arcát.

- Már megtettem, még ma este közlöm Mr. Banggal, hogy a holnapi koncerted az utolsó, de nem csak itt fejeztél be mindent, ideje másik ügynökség után nézned! Takarodj! - mutattam a kijárat felé. Hyoyoung sírva nézett végig a csendes társaságon, és kiszaladt közöttünk. Magam előtt láttam, ahogy más lány ajka van az övé, egyszerűen a sírás fojtogatott, ki kell törnöm innen.

Elléptem a fordulóból, de nem néztem rá Jungkookra. – Maya-yah, kérlek – fogta meg a karomat.

- Hagyjál békén! – rántottam ki a kezem. – Ezt át kell gondolnom – közöltem, és sietve igyekeztem a kijárat felé, de a folyosón már eleredtek a könnyeim.

- Maya-yah! – szólt rám Namjoon, tudtam, hogy látták, hogy sírok, de nem álltam meg, sőt még gyorsabban huppantam be a kocsiba. A motor felbőgött, és gázt adtam, még láttam a visszapillantóban, ahogy Jungkook utánam szalad, de nem álltam meg.