Mocskos titok{Jikook}BEFEJEZETT

•○●A rendelőben●○•

Jungkook cikázott az autók között, remegő kezei között tartva a kormány kereket.

-Ezzel magadat és engem is beszélybe sodorsz! -Kiáltotta Jimin kétségbe esve, ahogy látta hogy centik választják el attól, hogy egy autóval találkozzanak, ami tragédiába torkolhat. -Hallod? lassíts le! -Idegesen vert bele apró öklével a műszer falba, hogy magára vonja a figyelmet. -Ennyire nem érdekellek?

-De érdekelsz! -Morrant fel.

-Akkor lassíts!

Jungkook lelassított. Annyira de annyira szerette, hogy a benne tomboló iszonyatos méreg leülepedni látszott. Mély levegőket vett, és a maradék düh is kiszállt a lelkéből. Lekanyarodott az országútról, egy sötét erdős porútra.

-Mit keresünk itt?

-Nyugalmat, a tökéletes beszélgetésre.

Úgy egy kilométerrel beljebb, egy kis tónál állt meg Jungkook, csak a fényszorót nem kapcsolta ki. A remegó srácra nézett, minden porcikája olyan volt mint egy kocsonya. Nem szeretett volna ilyen rémisztő lenni, de nem tehet arról ha a dühe felül kerekedik rajta.

-Nézz rám kérlek. -Kérte óvatosan Jungkook. Azonban Jimin továbbra is a szélvédőn át pásztázta a sötétséget. -Kérlek. -Egy nagy sóhajtás kíséretében eresztette le maga mellé a kezeit, majd a fejtámlára eresztette zavaros fejét. -Miért vagy ilyen makacs? -Nem jött válasz. Jungkook két ujjával maga felé fordította a srác fejét. -Megengeded hogy elmagyarázzam a történteket?

-Nem. -Mosolyodott el. -Már nem...

-Mi? mégis miért nem? -Háborodott fel.

-Mert kiszámíthatatlan, és elmebeteg személy vagy. Vajon melyik épp elmélyű ember rabol el a saját házamból? -Kérdezte aggodalmas, egyben félénk hangnemben. -Eddig is tisztában voltam azzal, hogy valami nincs rendben veled.

-Ne Jimin...Mindent nagyon-nagyon félreértesz. Most minden ellenem szól.

-Emlékszem hogy egy este mikor az ágyamban feküdtem, egy fotó hangját hallottam. Másnap reggel az ablak alatt egy elnyomott cigarettát találtam. Van ehhez valami közöd?

-Igen. -Jungkook őszintén bevallotta. Bár arra számított hogy Jimin értékelni fogja az őszinteségét, ehelyet félelmet látott a szemeiben.

-És most azért hoztál ide mert felmérgeltelek és...Meg akarsz öl-

-Mi?! ho-hogy hogy képzelted ezt? -Háborodott fel. -Azokat a képeket nem én raktam ki esküszöm. Az igaz hogy néha készítettem rólad képet és hasonlók, de ez nem az én művem.

-Mm. -Bólintott.

-Elhiszed? -Csillant fel Jungkook szeme, reménykedve.

Olyan patt helyzetbe került Jungkook. Most nem csak lesifotósnak, kukkolónak, őrültnek, de még hazugnak is találta. Minden az égvilágon ellene szólt.

Jimin villámgyorsan pattant ki a kocsiból, majd futásnak eredt. Jungkook megilletődve nézte hült helyét, majd gyorsan kicsatolta az övét, és utána eredt. Hamar utolérte, és maga felé fordította.

-Ha szándékom az lenne hogy bántani akarlak, azt hiszed ilyen őszinte szemekkel néznék rád?

Jimin könnyes szemekkel levegőért kapkodva nézett az őszinte szemekbe, amik látszólag tényleg nem hazudtak.

-Nem én voltam...Utoljára mondom el. Ezek után rajtad múlik elhiszed vagy sem.

Jungkook vissza vitte Jimint haza. Csókkal búcsúztak el, azomban tudta hogy nincs kozottuk semmi sem rendben. És azt méginkább tudta, hogy vele tenyleg nincs semmi sem rendben. Otthon azonnal a gépe elé ült, majd egy pszichológus után kezdett kutatni, aki jól végzi a dolgát. Végül egy férfi mellett rakta le a voksát, aki egy évvel ezelőtt külföldről érkezett Koreába. Ki kellett töltenie egy online kérdőívet, melyben megemlítést kell írnia a betegségéről, így kap bejutást a rendelőjébe ahová sokan jelentkeztek. Látta hogy elolvasásra került az üzenete, és egyböli választ kapott.