Mocskos titok{Jikook}BEFEJEZETT

•○●Legjobb barát●○•

Taehyung kiszállt, majd nagy vehemenciával csapta be az autó ajtaját. Hoseok zsebre dugott kezekkel várta őt flegma arckifejezéssel.

-Mi lehet az oka annak, hogy ilyen korán beszélni akarsz velem? -Sóhajtozott Hoseok. Taehyung beszéd helyett megragadta a srác pólóját, majd gyomorba rúgta aztán cipője keménységét kihasználva, szájba rúgta. Hoseok köhögve, kezével arcát védve hörgött az aszfalton könnybe lábadt szemekkel. Újra megrugta, ezúttal nyakába taposott, aztán beletépett a festett hajába, és leguggolt mellé. Felhúzta magához a péppé vert arcát, majd elővette a leghatározottabb hangját.

-Nem csak egy, hanem két életet is tönkre baszol a rohadt kis önkényes viselkedéseddel. Tudod nem vagyok a szavak embere, ezért saját kis eszeddel kell felfognod, mit akartam most elérni ezzel a tettemmel. De ha mégis túl fekete vagy ehhez, nézd vissza a tegnap esti Live-odat tüzetesen, és rájössz.

-Baszd meg magad Taehyung, azt hitted véletlen felejtettem az ágyam feletti polcon a képet? Yoongi is nézte a rohadt videót.

-Te egy rohadt nagy őrült vagy. -Hörrent fel hitetlenkedő hangon. -Ha nem hozod rendbe a dolgokat, nem ez lesz utolsó alkalom hogy meglátogatlak.

-Jó nyugi...Rendbe hozom.

-Nem hiszem el, ameddig nem látom.

Taehyung ott hagyta a "felbújtót" majd vissza sietett a rendelőhöz Jungkookhoz. Nem kívánt erről szólni neki, úgyhogy sietnie kellett. Még csak az hiányozna neki, hogy Jungkook már érte is aggódjon.

Jungkook épp akkor lépett ki a rendelőből, mikor Taehyung leparkolt ugyan azon a helyen.

-Mit szólnál ha bedobnánk valamit mielőtt hazamegyünk? -Kérdezte Taehyung.

-Verekedtél? -Kérdezte hűledezve barátját, akinek a keze csúnyán felvolt sértve.

-Elestem. -Válaszolta a legátlátszóbb kifogást.

-Aha...Vagy csak a lépcsőről estél le. Tudom hogy megy ez. Mindegy, ha nincs kedved elmondani ez van.

-Gyűlölöm hogy átlátszó vagyok.

-Akkor megyünk enni vagy sem? -Ejtett Jungkook egy halovány mosolyt, miközben beült az anyós ülésre, és várta hogy beszálljon mellé. Azonban hiába várakozott a barátja percek múlásával sem tűnt fel mellette. Értetlenkedve szállt ki az autóból, de a közelében sehol sem látta Taehyungot. Szemet forgatva szállt vissza, ezennel a vezető ülésbe. Egy üzenete érkezett Taehyungtól, mérgesen nyitotta meg a beszélgetést.

|Bocs, leléptem egy haverhoz, SOS van. Kilenckor leugrom hozzátok vacsizni. Üzenem anyudnak hogy a kedvencemet főzze.|

-És ezt miért nem tudtad személyesen mondani? ahj olyan relytéjes vagy...

Így hát elindult haza, miközben bekapcsolta a rádiót, hogy ne az autó monoton zúgása legyen a középpontban. Ahogy hazaért, közölte az anyjával hogy mi legyen a vacsora, majd lent maradt vele segíteni a főzésben.

Taehyung üzenetet kapott Hoseoktól, hogy rendbe hozta a dolgokat, ezért szeretne vele találkozni. Mérges volt amiért ezt tette Jiminnel, és Jungkookal. Nem...Átkozottul mérges volt. Gyűlölte az igazságtalanságot. Gondolataiba mélyedve fülhallgatóval a fülében sétált át egy zebrán, a zene hangossága miatt pedig nem hallotta hogy valaki az autójával gyorsan közelít felé. Viszont a fényt látta, ezért kihúzta a füléből a hallgatót, ekkor vette észre hogy a piros lámba ellenére egy sötét szürke kocsisnak esze ágában sincs megállni. Kirakta védekezés képpen a karját, mintha megtudná allítani az autót. Azonban nagy sajnálatára nem született szuperhősnek, ezért brutálisan elgázolta az autó. A forró aszfaltra zuhant, bár hiába verte be a fejét, nem vesztette el az eszméletét, ezért pokoli fájdalom járta át a testét. Az égre vándorolt a tekintete, és valamiért emlékek jutottak az eszébe, olyanok amikre sosem szokott általánosságban gondolni.

"-Apa! az emberek hogy születnek hősnek? -Kérdezte Taehyung nyakig betakarózva a kandalló mellett gubbasztva gyermeki énjével. Az apja kötött pulóverben egy piros bögrével a kezében ült a régi kopott kanapéban.

-Az emberek egyformák Tae. Mi magunk döntjük el hogy hősök szeretnénk-e lenni. -Gyengéd hangján válaszolt, miközben megsimogatta Taehyung sejmes haját.

-Akkor én úgy döntök az leszek, és örökké kiállok az igazság mellett.

-Mindig nagy volt az igazság érzeted. Becsületes felnőtt lesz belőled. Én pedig büszke leszek rád bármi is történjék. -Fejen puszilta, majd elmosolyodott."

A homályos szürkés emlék, itt foszlott köddé, Taehyung szeme sarkából pedig egy könnycsepp hullott le. Mindig is egy apára volt szüksége, aki bátorítja, szereti és felnőtté teszi. Igazi felnőtte. Ehelyett elhagyta őt, mielőtt embert faraghatott volna belőle.

-Hé!

Az anyja sosem tudta őt úgy nevelni, ahogy egy apa tenné. Nem fociztak az udvaron, nem tanította meg kosárba dobni.

-Életben vagy még?

Sóhajtva hunyta le a szemét, ahogy legjobb barátja is eszébe jutott.

-Látom ahogy lélegzel. Figyelsz?!

Taehyung nehészkesen nyitotta fel a szemét, ekkor megpillantott egy alakot a kocsiból kihajolva. Számára ismeretlen volt.

-Hoseok azt üzeni hogy rendbe hozta a dolgokat. Többet nem szólsz bele semmibe. -Azzal a félkegyelmű gyilkos elhajtott, cserben hagyva az áldozatát.

Taehyung reménykedett hogy valaki észreveszi őt, és a segítségére siet, azonban a fájdalmas percek múlásával sem érkezett segítség.

Jungkook mérgesen kopogtatta ujjaival a pultot, miközben az órát kémlelte. Húsz perce múlt kilenc, Taehyung pedig még nem érkezett meg.

-Ez zavaró. -Sóhajtott az anyuka, ahogy megelégelte a monoton kopogást.

-Miért késik?! -Hörrent fel Jungkook. -Ő soha nem késik.

-Nyugodj le, nem valószínűtlen, hogy valami közbe jött neki.

-Akkor üzent volna. -Fújta ki a levegőjét. -Felhívom. -Jungkook aggódva szorította a füléhez a készüléket, azonban egy női hang szólt bele barátja helyett. -Ki az?

-H-hogy én?

-Miért van nálad Taehyung mobilja? ismered?

-Nem én ö...A fiúnak balesete volt, a mobilja csörgött, ezért felvettem. És te ki vagy?

-Baleset? -Jungkook szíve hevesen kezdett verni, az aggódás pedig felfokozódott. -Hol van, mi lett vele?

-A kórházban. A zebrán átkelve ütötték el de...-Egy gyors szünetet tartott az ismeretlen nő, mielőtt folytatta. -Figyelj, sajnálom hogy nem tudok együttérzőbb lenni. De elhunyt még mielőtt kórházba tudták volna szállítani.

Remélem tetszett és nem csalódtatok. Még ma hozok egy részt ^^🌸