Mocskos titok{Jikook}BEFEJEZETT

•○●Messze az észtől●○•

Jungkook berugta a szobája ajtaját, Jimint pedig behúzta a szobájába. Senki sem volt otthon, nem kellett szégyenlősködni. Azonnal ráborult Jiminre, és ostromolni kezdte forró nyakát, amit eddig csak képzeletben érinthette ajkaival. Belemarkolt a fenekébe, amit már Jimin képtelen volt szó nélkül tűrni.

-vedd el onnan a kezed. -Szólt rá türelmesen, így Jungkook tette amit kért tőle az alacsonyabb. Nem tudta irányítani a testét, irdatlan remegésbe kezdett imádata közelségétől. Tudta hogy csókolózáson kívül más nem igazán fog történni, így hogy szerezzen magának egy jó estét, gyengéden saját merevedésére fogott, amitől Jimin arca lángba borult. Vad gondolatai támadtak, hogy talán végig is nézhetné ahogy a számára megtestesül ideálja saját magát juttatja a csúcsra miközben őt ostromolja egyre fájdalmasabb csókokkal. De ő nem volt ilyen, akárki akármit mond róla, még szűz és ilyen gondolatai még nem voltak. Végképp nem Jungkookról.

-Apa azt üzeni segíts neki az autóból...Kicsomagolni. -Jungkook édesanyja egy hörgést hallatott, mikor fiára nyitott és megpillantotta mi folyik idebent. EunHi a végletekig szerette a fiát, talán még az apjánál is jobban. Ő maga is lázadó nemek közt cikázó tinédzser volt, ezért tiszta szívből megértette a fia hajlamát, amit eddig titokban tartott Jungkook a szülei előtt. De melyik szülő nem veszi észre, ha a fia még a tizenkilenc életéve küszöbén sem hozott fel magához egy lányt sem. Hát persze hogy tudta. És egy rendes szülőhöz illően, tiszteletben, és titokban tartotta fia titkát, míg ő maga színt nem vall.

-Wah! -Jimin ellökte magát Jungkooktól, és vöröslő fejjel hajolt meg az édesanya előtt. -Bocsánat a zavarásért! -Erősen összezárta a szemét, egy szisszenést hallatva. Baromi égő volt számára.

-Én kérek elnézést. -Nevetett fel EunHi. -Hiszen ezért van kiírva az ajtóra hogy kopogj nem de?

-Többnyire. -Bólintott elismerően Jungkook úgyszintén elpirulva, miközben zavartan csavargatta az ujját.

Ekkor beállt a néma csend, szavak nélkül cikáztak egymásra az égető pillantások. EunHi törte meg a csendet, ami talán jobban fokozta az amúgy is felhevült légkört.

-Majd én segítek apádnak. -Mondta a nő, majd magára húzott egy félre érthetetlenül perverz mosolyt, amit általában mindig szokott. -Ti meg folytassátok nyugodtan, de halkan mert apukád is nemsokára bejön a házba.

-Pff! anya! -Nevetett fel kelletlenül Jungkook, még a tenyere is beleizzadt ebbe az egészbe.

-Hihi! -Kuncogott fel halkan Jimin, két tenyerét szája elé helyezve. Nevetett Jungkook kínos helyzetén.

-Leléptem! -Sóhajtja az anyuka, majd bezárja maga mögött az ajtót.

-Én is lelépek, nem akarlak még kellemetlenebb helyzetbe sodorni. -Mosolygott Jimin, majd felkapta a földről a táskáját. -Holnap úgy is találkozunk.

-Basszus. Rendben. -Húzott Jungkook magára egy mosolyt. -Kikísérlek.

Levezette Jimint a nappaliba, ahol a bejárati ajtó van, majd kinyitotta neki. Jimin kilépett, majd megállt a küszöbön.

-Nálam holnap este tízig senki sem lesz otthon.

Jimin meglepődött saját magán, ahogy felajánlotta Jungkook számára a holnapot. Hiába szeretné titkolni, a szobában történt dolgok után, megjött a kedve ehhez az egész "Azt csinálod amit akarok" dologhoz "Különben a kép Hoseokhoz jut."

-Öhhh jó. -Jungkookot a végletekig meglepte Jimin kijelentése. Azt hitte harcolnia kell majd mindenért. Feltüzelte a gondolat, hogy Jimin is épp úgy benne van, ahogy ő.

Vagy csak talán félreértették egymást...

Jungkook felballagott a szobájába, az anyja mindent sejtő mosolya elől. Magára zárta az ajtót, és egy kis önkényesztetés után Jimin képeit kezdte tanulmányozni. Nem akarta elhinni, hogy ez vele történt meg. Mindig abban a hiszemben volt, hogy ő aztán sosem kapja meg a srácot. Azonban ma csókolhatta, és érinthette. Érezhette a bőre ízét a szájában, és nyelvével csiklandozhatta a Jiminét.

-Már megint? -Sóhajtott, mikor megpillantotta a nadrágját. Ha rá gondol a teste saját életre kel. És ma este túl sokat fog rá gondolni.

Álmában, a gondolataiban, a lelki szemei előtt is őt látta. Majd mikor reggel felébredt, ő volt az első gondolata. Ez már rég nem volt egészséges, hogy így rá volt függve. Olyan volt számára, mint a saját érzékeire tervezett drog. Mint egy csepp víz a sivatagban. Tudta hogy ha róla van szó, az agya leáll, és átsiklik egy őrült rögeszmés emberré. De élvezte. Annyira élvezte, hogy a teste folytonos lángban égett a srác gondolatára.

Jungkook a konyhába indult egy kis reggeliért, azonban EunHiba botlott.

-Reggelt. -Köszönt Jungkook fagyosan.

-Hát jó reggelt! -Mosolyodott el a nő. -Hogy vagy?

-A helyzethez képest? Kösz jól anya.

-Ne túlozz már túl kincsem. -Sietett oda fiához EunHi és hátát kezdte simogatni a fiúnak, aki mindig dobozból issza a tejet, ezzel fejfájást okozva neki. -Szerinted ez ekkora baj? tudod hogy nem számít.

-Kösz anya, neked talán nem. De apának?

-Apád mehet a francba ha nem fogad el úgy, ahogy én. Tudod kincsem mi történne a világgal ha mindenki egyforma lenne? -Grimasz ül az arcára, majd borzongást tettetett. -Nem lennénk különlegesek.

Jungkook lelkét melegség járja át, az anyja szavai hallatára. Le sem tagadhatta volna, mennyire boldog lett tőle.

Végül suli előtt, volt még egy kis dolga a papír fénymásoló boltban. A legkisebb fénymásolót választotta ki, ami elfér a hátizsákjába. Majd elindult a suliba.
Köszönt a haverjainak, lepacsizott velük, majd az első órájára indult. Jimin Hoseokkal beszélgetett elmélyülve, majd mikor megpillantotta Jungkookot, pír szökött az arcára. Intett egyet, amit Jungkook viszonzott. Egész nap figyelte Jimint, egy pillanatra sem vette le róla a szemét. Jimint egy cseppet sem zavarta, sőt dominált számára, hogy valaki ennyire olvadozik érte. Utolsó óra után, ők ketten maradtak a teremben, hogy rendet tegyenek a tanár kérésére.

-Biztos jó lesz ma neked? -Kíváncsiskodott Jungkook.

-Ahm...-Jimin úgy gondolta, jó móka lesz az, ha húzza a rögeszmés srác agyát. -Mégis otthon lesznek a szüleim.

-Itt most nincs senki.

-A teremben?

-Igen itt...-Búgta Jungkook.

-Bármikor bejöhet bárki. Ezt el kell napolni. -Mosolyodott el, ami valóban csábító volt Jungkook számára.
Lehet kívülről fagyosnak tűnik, azonban belül megértő srác. És ma, amúgy is sok dolga lesz otthon.

Mikor hazaért, elővette a fénymásolót, és körülbelül száz másolatot készített a Jiminről lőtt fotót az erdőben, hogy semmiképp se tűnjön el, vagy semmisüljön meg. Így mindig lesz tartalék amivel megzsarolhatja. A ruhás szekrényéhez lépett, ahol egy dobozban egy kamera feküdt. Ezzel fogja megörökíteni a közelgő estét, amit Jiminnel fog tölteni.

Sziasztok! remélem tetszett, és nem volt csalódás. A következő részben találkozunk, PÁPÁ! :3