Mocskos titok{Jikook}BEFEJEZETT

•○●Örökre együtt●○•

Jungkook könnyeit hullajtva guggolt háttal a falnak, a kórház folyosóján. Csak egy műanyag pohár volt a kezében, amit már szét morzsolgatott a kezében. A nő Jungkooknak adta Taehyung telefonját, amin sajnos a kód megváltozott, ezért nem tudott bejutni a készülékbe. Így hát most itt áll a halott barátja telefonjával a kezében, félig romba dőlt élettel.

-Huh? -Jungkook vörös szemekkel nézett fel, mikor egy fekete ruhás alakot pillantott meg a szeme sarkából. Jimin talpig feketében állt nem messze tőle egy bavásárló táskával a kezében. Jungkook vissza hajtotta a fejét, majd pulóvere ujjával letörölte a könnyeit. Jimin leült mellé, halkan sóhajtva egyet.

-T-Taehyung...Ez igaz? -Törte meg a csendet Jimin aggodalmas rekedt hangja.

Jungkook válasz helyett rá pillantott fájdalmas szemeivel, amik mindent elárultak. Vissza nyelte az összes könnyét, mely ki akart jutni, hogy imádata tárgya ne lássa összeomlása közepette. Jimin megfontoltan csúszott közelebb hozzá, majd fejét Jungkook vállára hajtotta.

-Sajnálom a múltkorit, egyszerűen túl sok volt egyszerre. -Vallotta be Jimin. -Megrémítettél az őszinteségeddel. De ugye tudod hogy nincs minden rendben?

Jungkook letörten bólintott, amire nem jött válasz egy kevés ideig. Csak érezte hogy Jimin feláll mellőle.

-Talán rosszkor vallok színt előtted, amikor minden tiszta felfordulás körülötted. Lehet jobb ha lalépek.

Jungkook felállt, majd magához ölelte a fiút. Jimin rögvest a hátára vezette a karját. Jungkook lassan akart lehajolni Jimin vörös ajkához, azonban elhajolt előle, egy buta mosoly kíséretében.

-Sajnálom. -Nyöszörögte halkan Jungkook. Most, a valaha eddigieknél is hatalmasabb zűrzavar volt a fejében. Egyik gondolata sem volt realisztikus, kevésbé sem normális. Akkor veszti csak el igazán az eszét, mikor rá döbben hogy Taehyung soha többé nem várja őt abban az otthonos kis szobában.

-Én csak azt szeretném most ha nem gondolnál semmi rosszra. Anyuék nincsenek otthon, akár le is jöhetnél.

-Rendben.

Jungkook fáradtan huppant le a srác ágyára, Jimin pedig ledobta a földre a nasikkal teli szatryot, majd leült Jungkook mellé. Odakint szakadni kezdett az eső, mohón tépkedve a fák leveleit. A szél is felerősödött, majd hirtelen lecsapott egy villám, amely megbolondította a ház áramkörét, így kicsapódtak a villanyok.

-Basszus félek a sötétben. -Nevetett halkan Jimin.

-Engem sem nyugtat meg. -Mosolyodott el Jungkook. Felkapcsolta a telefonján a vakut, amíg Jimin összeszedett pár gyertyát, és meggyújtotta. Próbálta úgy elhelyezni őket, hogy semmiképp se legyen belőle tűz.

-Nem adnak nagy fényt, de jobb mint a se-

Jungkook belé folytotta a szót, a mohó csókjával. Nem engedte ellenálni a fiút, aki egyébként sem gondolkozott azon, hogy félbeszakítja. Az ölébe kapta Jimint, majd az ágyékához helyezte őt. Jimin kipirultan fordította el a tekintetét, apró vonallá préselve ajkait szégyenlőssége miatt. Jungkook lerakta őt az ágyra, úgy vigyázva rá, mint egy hímes tojásra.

-Ahg. -Jimin kómásan nyitotta fel a szemeit, eleinte nem támaszkodhatott a látó szervére, olyannyira fájt a feje. A szaglása viszont arra engedte következtetni, hogy éppen egy konyhában van, ahol finom ételt készítenek. Valamit érzett a karjába szúródni, amiből hideg folyadék csörgedezik át az ereibe. Hirtelen minden kitisztult előtte. Jungkook egy fekete szemkötőt tartott az ujjai között, egy mosollyal az arcán.

-Jungkook hová kerültünk, mi folyik itt? te jól vagy?

Jimin aggodalmasan vizslatta az arcát, azonban Jungkookon felhőtlen mosoly pihent továbbra is.

-Miért gondolod hogy baj van? -Simított végig az arcán.

-Mi?

-Nincs semmi baj. -Olyan gyengéd mosoly ült ki az arcára, akárcsak a vaj. -Semmi baj.

-Miért vagyok infúzióhoz kötve? -Kérdezte aggódva.

-Mert nem voltál eszméletednél.

Jimin a fejére szorította egyik kezét, ahol egy sebet talált az ujjaival. Nedves volt, amiből arra következtetett, hogy vérzik.

-Mi folyik itt?!

-Mi az utolsó emléked?

-A-azt nem tudom...öhm. Amikor nálunk vagyunk.

-Hah. -Jungkook sóhajtva állt fel a földről, majd tovább készítette az ételt. -Úgy gondoltam az lesz a legjobb ha örökre együtt maradunk.

-Ezt te tetted?!

-Ne légy rám dühös! -Sietett oda aggódva Jiminhez, hogy megcirógathassa az arcát. -Nem kell többet arra várnunk hogy találkozzunk. Minden nap itt lehetünk egymásnak.

Sziasztok~ egy kicsit vártam már hogy elérjünk ehhez a részhez. Innentől kicsit briti-brutik lesznek a részek, ezért a következő részektől kiszegezek egy CSAK SAJÁT FELELŐSSÉGRE olvasd el. Remélem nem volt csalódás. Következő részben találkozunk, pápá 🌸