Mocskos titok{Jikook}BEFEJEZETT

•○●Pszichológus●○•

Taehyung tizenkét évvel ezelőtt egy herceg szeretett volna lenni, vagy vámpír. Akkoriban menő volt az Alkonyat triológia. Egy osztályba járt Jungkookal, soha nem voltak jóban. Szegény fiú volt, ezért irigy volt néha az osztálytársára. Ötödikben Jungkook anyagi helyzete látványosan leromlott, ezért érdeklődni kezdett a fiú iránt, hogy vajon miért jár olcsóbb ruhákban ezek után. Taehyung és az anyukája beköltöztek a kert városba, mikor az apukája kaszinózásból felhozta magát, és jobban megszerette a pénzt mint a családját. Ezért lelépett.  És a sors úgy hozta, hogy Jungkooktól pontosan két háznyira kerítettek lakást. Sokszor látta a barátaival játszani, elsétálni a házuk előtt. Neki soha nem voltak barátai. Egy jeges téli, és szürke napon az iskolából sétált hazafelé, mikor belebotlott az apukájába. Bocsánatért esedezett, amiért elhagyta őt. Végig pillantott rajta. Szakadt farmert, és pecsétes nyúzott kabátot viselt. Tudta hogy pénz hiány miatt tért haza, ezért elutasította. A férfi erőszakkal lépett fel ellene, az utca kihalt volt, senki sem rohanhatott a segítségére.

-Teli találat! -Kiáltotta Jungkook, mikor egy kaviccsal eltalálta a férfi fejét. -Nesze! nesze! ereszd el a barátomat!

A férfi hülledezve, flegma fejjel méregette a kisfiút, aki szembe szállt ellene.

-Addig kotródj, amíg nem mérgelsz fel.

-Sok kavicsom van! -Húzta ki magát büszkén, és mérgesen dobásra készen.

-Huhh. -Horkantott fel nevetve. Könnybe lábadt a szeme a nevetéstől. -Ha még egyszer megdobsz te kis taknyos...

-Apa! -Kiáltott fel Jungkook.

Mikor a férfi realizálta hogy a szüleit próbálja hívni, komótosan vissza vissza nézegetve elindult az ellentétes irányba.

-Befenyítettem! -Nevetett fel önhitten Jungkook.

-Nem volt rá szükségem! -Mondta dacosan Taehyung, gyorsan letörölve a könnyeit. -Senki sem kért a segítségedből.

-Miért vagy ilyen ellenséges?

-Semmi közöd hozzá...

-Jó. Akkor elmegyek. -Jungkook sarkon fordult, majd visszafelé igyekezett. Kabát nélkül szaladt ki a házból, mikor meglátta mi történik. Ezért nagyon fázott a mínuszokban.

-Várj! -Taehyung levette a saját kabátját, majd Jungkookhoz dobta. -Köszi hogy segítettél. Viszont nem is vagyunk barátok.

-Dehogyis nem! egy osztályba járunk évek óta. Szinte testvérek vagyunk.

-Ezt gondolod? -Lepődött meg.

-Hát persze! attól még hogy nem igazán beszéltünk még, te is a barátom vagy.

Taehyungot ezentúl számtalanszor védte meg Jungkook. Azonban mikor repült az év felettük, az erő arányok is növekedtek, ezért mindketten egymás segítségére lehettek. És valóban legjobb barátokká váltak.

Jungkook kirohant az iskolából, és kétségbe esetten állt meg az udvaron. Maga elé meredt, néha levegőt is elfelejtett venni. Ez eddigi legnagyobb kudarca...

-Jimin egy undoríto buzi. Gondoltátok volna? azt hittem jó arc...-Egy srác mesélte egy lánynak, akik mellette haladtak el.

-Fúj...Pedig tök jól néz ki. Minden jó pasi homó.

Jungkook fújtatva kapta el a srác karját, majd bevágott a fiú arcába. Vérző orral nézett fel Jungkookra, értetlen arccal. A lány keménykedve állt Jungkook elé, grimasszal az arcán.

-Hogy merted megütni?!

Tudta hogy lány, és undorító tett lenne a részéről ha megütné, ezért próbálta türtőztetni magát. Csak egy pofont adott neki, amiért a szájára vette Jimint, és még mocskos szavakkal is illette. A lány a fájó pontra tette a kezét, eltátott szájjal.