Misoki rácsapott a tenyerével az asztalára, és menten fölpattant a székből.
-Az a Taehyung? -Kérdezte meglepett hangján.
-Kivel beszélek? -Taehyung hangja hűvös és távoli lett.
-Misoki tanár úr vagyok.
-Áh így már más. Így igaz, én vagyok az. Milyen ügyben keresett fel engem?
Taehyung azon az estén, éppen a kereszteződésnél szeretett volna átkelni a zebrán, azonban egy váratlan pillanatban elgázolta őt egy autó. Gihara rendőr nyomozó nő mentette meg az életét azzal, hogy épp ott járőrözött. Baleset mentes volt a kórházba tartó út, a fájdalmas igazságok ellenére is. Jungkookról folyt a téma. És arról, hogy évekkel ezelőtt látta miként nyomozgat utána. Azonban mit is tehetne? segítség valaki kukkol esténként valakit az ablakból? Taehyung hálás volt a rendőrnő nyiltsága miatt, ezért ő is beszámolt egyes dolgokról. Csak ekkor döbbent rá hogy mennyire veszélyes és ingatag a barátja. Gihara felajánlotta, hogy beajánlja a rendőrségnek őt, ha titokban tartja a lefolytatott beszélgetést, és a nyomozást. Taehyung egész életében igazság szolgáltató szeretett volna lenni, ezért minnél hamarabb gyógyulni szeretett volna, hogy Jungkook után nyomozhasson, és várja a pillanatot, mikor kerítheti kézre. Azonban, még a kórházba kerülése estéjén nyoma veszett. Aggódott hogy azért, mert azt hitette el néhány emberrel hogy halott a jó ügy érdekében. Hiszen így úgy tud majd kutakodni utána, akárcsak egy szellem.
-Két diákom tűnt el nyomtalanul hetekkel ezelőtt.
-Jungkook és Jimin? ne aggódjon Misoki úr az ügyet a kezemben tartom.
-Valóban? -Misoki boldogan sóhajtott.
-Már pontosan tudom hol tartózkodnak.
Jungkook bűnbánóan rakta le az asztalra a gyógyszert és a vizet. Állandóan nyilalt Jimin sebe, amelyet bele vésett.
-Ez fáj. -Forgolódott az ágyban.
-Annyira nem vészes. Ezért nem kéne rajta feküdnöd.
-De ülni sem tudok.
-Hjaj. -Sóhajtott, majd gyűrűkkel felszerelt ujjaival hajába túrt. Megnézte a telefonján az időt, amely hajnali negyed egyet mutatott. A dátum pedig Október tizenhárom volt. Jimin születésnapja. Meglepve pislogott. Teljesen kiment a fejéből.
-Akkor mit szólnál egy sétához?
-Ez a ház túl kicsi. És hajnali egy óra van Jungkook.
-Úgy értem odakint.
Jimin felnyitotta a szemét, és csak bámult maga elé. Jungkook szíve hatalmasat dobbant a reakciójától. Egyrészt életében elsőnek bűntudat kezdte gyötörni. Ám nem ismerte a bűntudat érzését, tudta hogy az. És emiatt szomorkodni kezdett. Szomorúság...Bűntudat...Életében nem érezte még ezeket ilyen intenzíven.
-Ki akarsz vinni?
-Nem egy madárka vagy aki kényem kedve szerint tarthatok a ketrecében. -Mondta, majd Jiminre adta a sapkáját, sálját és a kabátját.
-De hiszen még nyár van. Minek ezek?
Jungkook ujjai remegni kezdek az öltöztetése közben.
-Lassan már tél van.
-Mióta vagyok itt?
-Egy hónapja és három napja.
-Fel sem tűnt...Érdekes.
Jungkook karon fogta Jimint, majd levezette az ajtóhoz. Fölvették a cipőjüket, majd szélesre tárta az ajtót. Jimin inogva lépett ki a házból. Majd reszketni kezdett.
YOU ARE READING
Mocskos titok{Jikook}BEFEJEZETT
Teen FictionJungkook lencsevégre kapta, ahogy Park Jimin a legjobb barátja szerelmével csókolózik egy nyár indító partin, így egy jó titkot tarthat a kezében, amit szívesen használ fel annak érdekében, hogy közelebb kerüljön Jiminhez. Még ha ezzel sok fájdalmat...