Mocskos titok{Jikook}BEFEJEZETT

•○●A nyomozó●○•

Jungkook belefeküdt a kádba, szépen elhelyezkedve a parányi térben. Megatta az utolsó csepp bort a poharából, és letette a csempére.

-Hm? Mire vársz? -Vonta kérdőre Jimint, ahogy egy szál pólójában takargatva magát meredt a kádban fekvő srácra.

-Se-semmi...

Gyorsan levette a pólóját vöröslő arccal, majd behuppant a forró vízbe mellé.

-Ez a beszéd. -Bólintott elismerően. -Nincs mit titkolnod előttem.

-Ez akkor is zavarba ejtő. Úgy értem mielőtt idehoztál éppen le akartunk feküdni. De ez más.

-Boldog vagy velem? -Jungkook ismét felderülni látszott, a gondolatai miatt. Biztosra vette hogy Jimin jól érzi magát a saját kis fészkükben.

-Hm. -Bólintott széles mosollyal az arcán. -Figyelj Jungkook...

-Mi az?

-Boldogok voltunk a veszekedések és a félreértések ellenére is. Akkor miért hurcoltál el?

-Hogy miért? Hogy sokkal többet lehessünk együtt. És ez így is lesz.

Jimin közelebb húzódott Jungkookhoz, majd ráhajolt az ajkaira. Stockholm szindróma. A betegség mely azokba az emberekbe férkőzi be magát, akiket elrabolnak, majd erős érzelmeket kezdenek táplálni az adott személy irányába. Ebben a csúf betegségben szenvedett Jimin is. Azonban nem vehetünk rá mérget.

-Engedd hogy kényesztesselek! -Vált el Jungkooktól, majd a másik hajába túrt.

-Hű meglepsz! -Ámulkodott Jungkook a kirohanásán. Valóban régen volt köztük bármi nemü kapcsolat. Jimin kipirult arccal hajolt vissza az ajkakra, amik próbáltak szavat formázni, de tette miatt bennük is rekedt. Jungkook képtelen volt nyugodtan türni, folyamatosan mosolyognia kellet az aranyos fiú mivoltján, ami megnehezítette a csókot. Ám mikor kellemes érzés robbant benne Jimin markainak köszönhetően, az agyát kikapcsolt állapotban eldobta valahová.

Misoki úr rögeszmésen kutakodott mindenfelé, amerre csak tudott. Másfél hete annak hogy gyanút fogott, azóta nem állt le. Az otthoni irodája falán vázlatok tömkelege sorakozott, az asztalán pedig a megoldott jegyzetek. De egymaga semmire sem jutott. Az óráin szabadfoglalkozásra intette a gyerekeket, amíg ő újabb és újabb gyanús eseteket körmölt le a vastag noteszébe, amely úgy tűnt lassan betelik. A kirakós egyre csak kuszább lett, minél mélyebbre ásta magát. Ezért úgy döntött kerít maga mellé egy magán detektívet, aki majd leveszi a válláról a terhet.

Ezek után az órái újra meg lettek tartva, a diákok nagy sajnálatára. Kipihent volt, és megint volt ideje a kedvenc sorozatára. Voltaképp az összes idejét nyomozással töltötte, de hisz ő csak egy tanár. Élete legkörmönfontabb ügye az volt, mikor egy lopott telefont kellett megtalálnia hármoszáz diák között.

Mikor Jimin már aludt,Jungkook észrevétlenül és óvatosan mászott ki mellőle. Kifejezéstelen arccal pillantott vissza a fiúra, majd felfeszítette a parkettát, és elővette a vadászkését. Megforgatta a kezében, majd adott egy lágy puszit az arcára. Fölvette a kabátját, az idő már őszies volt, este kimondottan hűvös. Az ajtót nyitva hagyta, feleslegesnek tartotta az elővigyázatosságot akkor, ha tudja hogy nem szökik el. Már látta a fák között a tábor tüzet, ahol általában fiatalok szoktak inni. Nem...A vadászkést csak önvédelem érdekében vitte magával. Hiszen ezek a fiatalok az ő magánbirtokába törnek be esténként. Még sosem ölt meg senkit, még ha szeretne is.

Jimin kopogtatásra ébredt fel. Az órát megpillantva, rájött hogy még csak fél órája lehet az ágyban.

-Micsoda? kopogtatnak?