Mocskos titok{Jikook}BEFEJEZETT

•○●Addig is viszlát●○•

Jungkook kifelé bámult a rendőr autó ablakán. Kívülről nyugodtnak látszott, azonban belül aggódott hogy milyen hatással van most Jiminre ez az egész. Már ő sem olyan kis nyámnyila mint az elején, de kénytelen leszokni arról, hogy mindig aggódjon érte. Sok kérdést fognak majd feltenni az őrsön, ez teljesen kikészítheti majd Jimint.

-Szálljatok ki. Ha pusmogást hallok, az azt jelenti próbáljátok megbeszélni mit mondjatok majd. Szóval egy szót se!

Kiszálltak az autóból, azonban Jimin pulcsija beakadt a kocsi egyik szegletébe, és a rántástól vissza esett az autóba.

-Minden rendben? Engedd hogy segítsek. -Rohant vissza az autóhoz, hogy segítsen szerelmén.

-Hé! azt mondtam nincs duma!

-Hé seggfej nem látod hogy baja esett? -Hörrent fel megsértve.

-Menj onnan, még a végén eszmecserét fogtok folytatni titokban. Majd én kigobozom a ruháját.

-Nem fogsz hozzáérni te perverz zaklató. -Vigyorodott el, majd egy mozdulattal kitépte a ruhaanyagot.

Taehyung meglepve pillantott Jungkookra. Legszívesebben most nekirohant volna hogy jól megverje amiért ezt a hatalmas sérelmet hozta fel a múltjából, amiről nem is tudta hogy tud. De Jungkook kidolgozott izmai és gyűlölködő pillantása meggátolta ebben. Állandóan megrémíti ez a pillantás.

-Befelé. -Morogta Taehyung.

Az őrs nem volt se túl tágas, se túl kicsi. Egy nagy asztal foglalta el a legnagyobb helyet, körülötte pedig még pár kisebb. Taehyung leültette őket egy padra, majd a szorgoskodó rendőrökre pillantott.

-Jó estét! Kim Taehyung vagyok, és meghoztam Jeon Jungkookot és Park Jimint, akik másfél hónapja tűntel el egy szó nélkül.

Az őrsön mindenki vagy meglepett, vagy ámulkodó képet vágott. Már mindenütt keresték őket, de egy kisebb nyomra sem bukkantak. Letaglózva vették tudomásul, hogy a virgonc folyton mosolygós újonc talált rájuk. Emiatt kissé sértettek is lettek, hiszen az ittlévők közül volt olyan is, aki már negyven éve rendőr. Ő volt WooJin rendőr tiszt.

-Teljesen megleptél minket Taehyung. -Mosolyodott el WooJin. Ez a kedves öreg úr segít minden dolgozónak talpon maradni akkor is, ha egy két ügy túl bonyolult és belefáradnának egymaguk. -Mond el nekünk hol bukkantál rájuk?

-Egy elhanyagolt faviskóban a hátártól északra. A ház évekkel ezelőtt egy birtokon állt, amely Jeonék öröksége volt. De pénz hiány miatt sosem újították fel. Arra gyanakodtam, talán ott lehetnek.

-És milyen jól hitted. -Kacagott fel vidáman. -Hé...-Oda sétált a fiúkhoz, majd leguggolt eléjük. -Minden rendben veletek? Nagyon sok időt töltöttetek odakint...Aggódtunk, hogy talán már sosem lesztek meg. És a szüleiteknek már csak a halálhíreteket visszük.

-Köszönjük uram, de jól vagyunk. -Hajolt meg illedelmesen Jungkook. "Kezdődhet a hazugság" gondolta, majd halványan elmosolyodott.

Két héttel ezelőtt Jungkook leült beszélgetni Jiminnel, hogy mit mondjon majd ha valaha kézre kerítik őket. Minden eshetőséget felmerített, hogy semmiképp se származzon a meséjükből félreértés.

-Jól figyelj most bébi...ha baj van jelezni fogok neked. Pléldául...öhm...Azt fogom mondani hogy "vészes." Benne lesz a mondatomba, és akkor tudnod kell hogy az utóbbi sztorit kell mondanod. Ha azt mondom "Semmi." Akkor maradhatsz az eredetinél. De ne aggódj, mindig együtt fogunk maradni!

-Örülök hogy jól vagytok. De kérlek meséljétek el hogy miért tettétek ezt. Veszélybe is keveredhettetek volna...

-Várjon WooJin! -Kiáltott fel Taehyung. -Ez nem az aminek tűnik!