Mocskos titok{Jikook}BEFEJEZETT

•○●A báránykák hallgatnak●○•+1resz

CSAK SAJÁT FELŐSÉGRE!🖤

Jimin ajkai megremegtek ahogy végig járatta a tekintetét Jungkook elvetemült mivoltján. Nem messze tőle egy vérrel itatott balta hevert a padlón, a piros folyadék pedig beleitta magát a parkettába. Jungkook arcára is jutott a vérből, ami csontig hatoló félelemmel ruházta fel a fiút. Egy hete tengődött ebben az ismeretlen fakunyhóban, amiben semmi bizalomgerjesztő zúg sem volt, egyet leszámítva, Jungkook szobáját. Jimin sosem hagyhatta el a házat, ahogy a pincébe sem mehetett le. Azonban valami okból kifolyólag, el sem szeretett volna menni. Jungkook akárhányszor hagyta őt magára, egyszer sem fordult meg a fejében a szökés gondolata. Pedig Jungkook minden alkalommal nyitva hagyta az ajtót.

-Ahhh. -Nyögött fel Jungkook. -Azonnal rosszra gondolok ha megpillantom az édes pofidat.

-Jungkook. -Tolta el Jimin a kezét magától. Egy eröltetett kacaj szökött fel a torkából, mikor egy homlok puszit kapott.

-Van neked egy ajándékom a pincében.

-Ott lent? miféle ajándék az, ami a pincében van?

-Ott lent. -Bólintott. -Bizony, és már várja hogy kinyitsd.

Jungkook fölállította a földről, Jimin kezéből pedig kiesett a képregénye, amivel az időt üti. Szokatlan bizsergés járta át a testét, mikor átlépte a pince, és a ház határát kötő küszöböt. Az a bizsergés a félelem egyik jele volt. Többször is hallotta már esténként hogy elnyomott sikítások zaja hallatszódik fel innét. Noha tudta hogy Jungkook az égvilágon soha nem emelné fel a hangját az irányába, taszítitta a gondolat hogy megkérdezi a hangforrás okát. Bár tudat alatt tudta mi folyik lent. Ezt Jungkook ábrázata is igazolta, mikor egyik nap véres ingben botorkált fel a közös szobájukba.

-Menj nyugodtan. -Bíztatta Jungkook.

Jimin remegő lábakkal lépett le az utolsó lépcsőfokról. Egy fekete zsákba csomagolt "fogalma sincs hogy mit" talált a szoba közepén, ami föl le mozgott. Nyelt egy hatalmasat, majd tanácstalanul nézett föl Jungkookra.

-Mire vársz? bontsd ki. -Jungkook beljebb tolta Jimint, közelebb a dologhoz.

Jimin grimasszal az arcán érintette meg egyik ujjával a zsákot, majd egy most vagy soha elmormogása után, lerántotta a fekete zsákot. Hoseokot pillantotta meg egy székben ülni, rémült arccal.

-Jimin?! Tűnj innen! jobban teszed ha minél előbb eltűnsz! -Kiáltott rá, Jimin pedig ott helyben jéggé dermedt. -Hallgass rám...

Érezte hogy Jungkook hozzá simul, majd magához öleli hátulról. Érezte a lehelletét a nyakhajlatánál, ez volt az első külső befolyás amelyet észrevett eme sokkoló dolog után.

-Ő volt az aki végzett Taehyungal. -Morogta Jungkook Jimin fülébe. -És aki elhíresztelte az iskolában hogy te és Yoongi...

Jungkook sóhajtott egyet, majd eleresztette Jimint. Hoseokhoz lépett, majd a szék háttámlájába kapaszkodva lehajolt Hoseokhoz.

-Ilyen egy legjobb barát?

Jimin kezdett fölébredni a szürke fátyol fogságából. Realizálta mi folyik körülötte, de egy árva szót sem tudott kipréselni a torkából.

-Mi a franc ütött beléd? -Végül erőt vett magán, és kierőszakolta magából ezt a pár szót. -Ezt akkor sem teheted, ha igaz amiket mondasz!

-Ne kételkedj abban amit mondtam. -Nézett fel csalódottan Jungkook. -Taehyung telefonja mindent elárult.

-És azt hiszed ez a megoldás?