Izanami
10 évvel később
Új iskola az utolsó egy évre... Minden 17 éves lány álma. Bár, ha jobban belegondolok lehet mégsem lesz ez olyan rossz. Naomi, apukám mostohatestvére a szüleim halála után magához vett, amiért nagyon hálás vagyok. De úgy éreztem hátráltatom abban, hogy élje a saját életét a párjával és a nem rég született babájukkal. Ezért úgy döntöttem, hogy megpróbálok kicsit önállósodni. Természetesen megvolt a búcsú buli, valamint megbeszéltük, hogy minden hónapban levelet írunk egymásnak.
Naomi ismerőse az új iskolám igazgatója, Cross Kaien. Elméletileg nagyon kedves ember. A leendő osztálytársak miatt izgulok egy kicsit. Vajon be tudok majd illeszkedni? Kedvesek lesznek? Csak 1 év... Mégis mi rossz történhetne?
Kinéztem a kocsi ablakán és megpillantottam az akadémiát. Hatalmas volt, ami azt jelenti, hogy garantáltan el fogok tévedni...
Kifizetettem a taxit, és elindultam befelé de amint egy kereszteződéshez értem, megtorpantam. Mégis merre kéne mennem??!
Végül jobbra indultam, és el is értem egy hatalmas épülethez, ami olyan volt mint egy kastély. Tátott szájjal néztem fel a fehér falakra és a csillogó ablakokra. Ez lenne az iskola épülete? Vagy a kollégium? Biztos amilyen szép kívülről, olyan szép belülről is.
-Segíthetek valamiben kisasszony? - ijedten pislogtam fel az előttem álló ragyogó zöld szemű fiúra. - Ne haragudj ha megijesztettelek. Takuma Ichijo vagyok az akadémia egyik diákja. - mosolygott le rám, én pedig a nyakamat tettem volna rá, hogy olyan piros lettem mint egy paradicsom. Végül csak sikerült megtalálnom a hangomat.
-Takahashi Izanami vagyok, nagyon örülök. Új vagyok és azt hiszem eltévedtem egy kicsit. Meg tudnád mondani merre találom Cross igazgató úr irodáját? - mosolyogtam rá vissza.
-Természetesen, gyere megmutatom merre kell menni, most úgy sincsen semmi dolgom. - csendben sétáltunk pont az ellenkező irányba, amit egyáltalán nem bántam. Elsétáltunk egy pár fős lánycsoport mellett, és észrevettem, hogy össze súgnak mögöttünk. Sose értettem miért olyan nagy dolog ha jön egy új diák. Beléptünk egy szintén nagy épületbe (fantasztikusan boldog vagyok), és felsétáltunk az emeletre, ahol meg is lett az iroda.
-Hát itt is volnánk. - mosolygott rám ismételten Ichijo.
-Köszönöm szépen, hogy el kísértél. - hajoltam meg előtte.
-Ugyan, nincs mit. Ha bármi kérdésed van a holdszállóban megtalálsz. - ezzel az utolsó mondattal megfordult és elment.
Dehát nem is tudom hol van a holdszálló... Éreztem, hogy lesznek még itt gondok hely ügyileg.
Bekopogtam, és amint az ajtón beléptem meglepődve vettem tudomásul, hogy nem egyedül fogok beszélgetni az igazgatóval.
-Biztos te vagy Izanami! Kérlek foglalj helyet. - ugrott oda hozzám az igazgató egy vigyorral az arcán. Kimondottan pozitív embernek tűnt.
-Igen, én vagyok. Örülök a találkozásnak.
-Bemutatom a két felügyelőnket, egyben az osztálytársaidat. Ő itt Yuki. - mutatott rá maga mellett a lányra. Rövid barna haja volt, a bőre fehér. Szeméből sugárzott a kedvesség. Úgy éreztem vele jól ki fogok jönni. - Ő pedig itt Zero. - tekintetünk találkozott, és a fagyos szemeitől a hideg is kirázott. De nem a rossz értelemben. A rossz fiús külsejét figyelembe véve a lányok biztos tapadnak rá. Nagyon ismerős volt, de nem tudom miért.
Cross igazgató mindent elmondott amiről tudnom kell. Elmentünk Yukival az egyenruhámért és a könyveimért. Miután végeztünk megmutatta a szobámat. Már mindenkinek megvolt a szobatársa, ezért én egyedül voltam, de egyáltalán nem zavart.
-Hagylak is pihenni biztos elfáradtál. Ha van kedved átjöhetnél vacsorázni. Jó, hogy van mostmár még egy lány rajtam kívül. - mosolygott rám aranyosan, ha akartam se tudtam volna nemet mondani.
-Persze szívesen, ha nem zavarok senkit. -mondtam félénken.
-Rendben, akkor hétkor vacsi! -integetve kisétált az újdonsült szobámból.
Fáradtan dőltem hanyat az ágyon. Hosszú volt ez a nap, és még nincs vége.
