Zero
Csak néztem Izanami távolodó alakját. Hogy tehettem ezt? Néztem farkasszemet magammal a vízben. A szám körül még ott volt a vére amit egy dühös mozdulattal letöröltem.
- Ennyire nem bírsz uralkodni magadon? - hallottam meg a mögülem jővő haragos hangot. Tudtam kié, anélkül hogy hátranéztem volna.
- Mit akarsz, Kuran? - kérdeztem és tovább néztem a tükörsima vízet.
- Yukinak eléggé fontos lett az új lány. És ami neki fontos, az nekem is az. - aztan feltűnt az éjjeli tagozat még egy diákja.
-Kaname uram! A diákok nyugtalankodnak a vérszag miatt.
- Értem. Egy perc és megyek Seiren. - A nő megértette a célzást és el is tűnt. - Ami téged illet - felém dobott egy kicsi fekete dobozt - Uralkodj magadon. - megfordult és elment.
Ránéztem az apró tárgyra a kezemben. Tabletták, amit ha vízbe dobunk, olyan lesz mintha vért innánk. Undorító... Mégis eltettem a zsebembe.
Vissza indultam a szállóba és észre vettem, hogy Izanami lámpája ég.
- Zero! - Yuki szaladt felém. - Végül csak segítettél. Azt hittem már megint el akarod lógni a munkát. Ahogy nézem Izanami már felment. - nézett fel ő is az ablakra - Pár diákot vissza kellett küldenem a szobájába, nem is értem hogy lehet ennyire rajongani a fiúkért. - mondta majd elindult befelé.
- Pont te mondod. Oda meg vissza vagy Kanamétól. - erre a megjegyzésemre elpirult és elkezdett tagadni.
Mielőtt bementem a szobámba, még ránéztem az ajtajára. Vajon mit gondol most rólam? Ezután hogy nézzek a szemébe, és hogy viselkedjek vele? Tettem fel magamnak a kerdest.
**********
Izanami
Másnap Zero nem jött be az órákra. Nem maradhat ez így örökre, muszáj vele beszélnem. Ha ő nem jön, akkor majd megyek én.
- Min gondolkozol annyira Izanami? - kérdezte Yuki, és Yorival mind a ketten engem nézték. - Mintha sápadt lennél. Minden rendben?
- Igen persze minden nagyszerű csak kicsit fáradt vagyok ennyi az egész. - Próbáltam a lehető leg termeszetesebben mosolyogni.
- Akkor jó. Mit csináltál a nyakaddal? - Hajolt közelebb Yori. Francba, azt hittem nem veszik észre és megúszom a hazudozast.
- Ja, hogy ez? - mutattam a tapaszra - Csak egy kis karcolás, semmi több. - Reméltem ennyi elég és nem faggattak tovább. Köszönöm Kami.
**********
-Menjetek el a kapu elől! - könyörgött Yuki.
- Menjetek már vissza a vonal mögé! - próbáltam vissza tolni a sikítozó lányokat, nem túl sok sikerrel. - Hé ne furakodjatok!
- Mindenki a vonal mögé! Most! - hallottam meg a paracsot a hátam mögül. A lányok egy szó nélkül a helyükre álltak.
-Zero, beszélnünk... - kezdtem bele de félbe szakított.
- Ne most. - aztán hallottam ahogy a kapu kinyílik. Minden erőnkkel azon voltunk hogy védjük az éjjeliseket. Már fellélegeztünk Yukival, amikor Kaname megállt, és vele együtt a tobbi éjjelis is. Jaj ne. Kaname odasétált Zerohoz, és farkasszemet nézték egymással.
- Hogy érzed magad Kiryu? - Zero vállai megfeszültek. - Vigyázz magadra. - Kaname szája mosolyra húzódott, aztán vissza ment a többiekhez. De Zero utána szólt.
-Talán fenyegeti akarsz? Mert ha igen, akkor bármikor készen állok. - mondta Zero. Erre Kaname nem reagált semmit csak tovább ment.
- Itt meg mégis mi folyik? - suttogta Yuki odahajolva hozzám.
- Bárcsak tudnám.
**********
- Zero! Azonnal állj meg! Mégis mi a fene történt lent? - ronantam utána a folyosón. A fenébe is, hogy ilyen gyors. Hirtelen megálljt én pedig egyenesen belerohantam a hátába.
- Semmi olyan amivel neked foglalkoznod kéne. - nézett rám a válla feledt aztán megint elindult. Épp be akarta vágni az ajtaját de megállítottam.
- Várj már, azt hiszem magyarázattal tartozol. - néztem rá szúrós szemekkel, és beengedtem magam a szobájába.
- Hát persze gyere csak be nyugodtan... - dünnyögte az orra alatt, és bezárta az ajtót. Én leültem az ágyára, ő pedig az ágy elé. - Essünk túl rajta. Mit szeretnél tudni?
- Hogy lettél vámpír? Mikor lettél vámpír? Ki miatt lettél vámpír? Mi az a tetkó a nyakadon? - tettem fel a kérdéseimet. Vett egy nagy levegőt és elkezdte mondani.
- Nem sokkal azután hogy el mentél tőlünk egy tisztavérű megtámadott minket. A szüleimet megölte, a testvéremet elvitte, engem pedig átváltoztatott. Ekkor 8 éves voltam. A ,,tetkó" a nyakamon... Nos itt harapott meg. A szüleim vadászok voltak ezért én is az lettem, és nem nyugszok meg addik, ameddik meg nem ölöm azt a nőt. Kérlek legyen elég ennyi.
- Rendben köszönöm, hogy elmondtad nekem.... Tudod, igazán beszelhetnél velem többet is. - jegyeztem meg halkan - Én nem félek tőled. - megfeszült az arca.
- Ne akarj közelebb kerülni hozzám! - mondta mérgesen. Aztán hirtelen eltorzultaz arca és felállt nekem háttal. Kapkodta a levegőt és elfúló hangon folytatta. - Most menj el! - nem mozdultam - Takarodj! - nem láttam az arcát mégis tudtam hogy szenved. Nem ijesztett meg. Egy pillanatig se gondolkodtam tovább, odasiettem hozzá és megöleltem. Forró volt a teste és éreztem ahogy megfeszültek az izmai.
- Nem megyek sehová. - mondtam határozottan, de kedvesen. Felém fordult és egyik kezét a hajamba túrta aztán megszorította, kényszerítve hogy felnézzek rá. A szemei lángoltak ahogy az arcomról lecsúszott a nyakamra.
-Iza.. nami.. kérlek... menj el... - De én enyhén megráztam a fejem és szorosabban megöleltem. Az arcáról bűntudatot olvastam le. Nem fogom hagyni hogy szenvedjen. Mégjobban hátra döntöttem a fejemet felkínálva neki a nyakam. Egy gyors mozdulattal letépte a tapaszt, és meg éreztem hegyes fogait ahogy a bőrömbe vájnak.
Elgyengültek a lábaim de Zero magához szorított és megtartott. Megállás nélkül, mohón szívta a véremet. Az utolsó dolog amire emlekszem, hogy lenyalja a nyakamra folyt vért. A szemhéjam elnehezedett, és magával rántott a sötétség.
