Zero
A fenébe... Érzem ahogyan a testemben szét árad ez az undorító érzés. A nyakam lüktet és az egész testem ég. A láncok csörögnek amik a csuklómra vannak erősítve. Beleőrülök ebbe a vérszomjba. Yagari ( vámpírvadász, Zero és Ichiru régi mestere, a Cross akadémia egyik tanára) és az Igazgató azokkal a lesajnáló pillantásokkal...
- Öljetek már meg! - Yagari közelebb lépett, de Kaien megállította.
-Szedd össze magad fiam. Küzdj ellene. - Azt csinálom, régóta küzdök de ez az érzés most túl erős. - Menjünk Yagari. - jobb is ha elmennek. A földre csúsztam, fejemet a falnak támasztottam, és próbáltam megőrizni minden józan eszemet.
- Ennyire mélyre süllyedtél? - Ez a hang... Résnyire nyitottam a szemem. Kaname lépkedett felém. Az égető érzés megint szétáradt bennem.
-Mit akarsz?! Tűnj el! - Förmedtem rá, semmi kedvem sem volt a hülye dumáját hallgatni.
-Jobban törődnek veled mint érdemelnéd. Yagari, az Igazgató, Yuki... és Izanami is. Mind azt akarják, hogy küzdj.
- Iza... - A neve hallatán egy pillanatra előtörtek azok az elfolytott érzések. De nem tartott sokaig. Szinte éreztem a vére ízét ahogy lefolyik a torkomon. Tudom, hogyha most itt lenne megölném. Hiba volt... Hiba volt közel engedni magamhoz. Tudhattam volna... Tudnom kellett volna hogy nem... Hogy mi soha nem...
Hirtelen Kaname kezét éreztem meg a torkom körü.
- Nem érted teszem. Csakis azért hogy Yuki és Izanami boldog legyen. - Ujját belevájta a nyakába és folyni kezdett vörös vére, ami keveredett Shizukával. Minden akaratomat összeszedtem ami még maradt de nem volt elég. Agyaraimat belemélyesztettem a nyakába és szívni kezdtem a vérét.
Ez nem mehet így tovább... Elég volt.
Izanami
Két nap... Két nap telt el azóta, hogy Kaname végzett Shizukával. Ichiru nyomtalanul eltűnt, Zero pedig bezárkózott a szobájába. Egyszer se láttam kijönni, és ez borzasztóan aggasztott. Hiába kerültünk közel egymáshoz. Yuki és az Igazgató próbált megnyugtatni, hogy Zero jól van... Ez nem igazán sikerült. Bekopogok és csak vissza kiabál hogy menjek el, nem akar látni... Fáj, hiszen csak segíteni akarok neki.
**********
A nappalisok már a kapunál tolakodtak, hogy minél közelebb kerüljenek a kiszemelt fiúhoz. Hihetetlen, hogy semmit se tudnak arról a harcol ami pár napja zajlott le. A vámpírok minden nyomot eltüntettek.
Gondolataimba berülve észre se vettem, ahogy kinyílt a kapu. Márcsak a lökést éreztem a hátamon, aztán egy vállat aminek úgy neki löktek a sikoltozó lányok, hogy esküdni mertem volna eltört az orrom.
- Jól érzed magad? - kérdezte a mély hang, amit azonnal tudtam kihez tartozik.
- Elnézést kérek, elbambultam. - Mondtam hebegve. Kaname tekintete Yukira téved én pedig kaptam az alkalmon és nagyon gyorsan átrohantam a másik oldalra. Jó látni, hogy legalább ők kijönnek egymással. Szomorúan mosolyogva néztem őket amikor...
- Hát itt van az én kedvenc rajongóm!! - megéreztem Aido kezét a vállamon és tudtam hogy körülbelül ötszáz féle átkot szórnak rám, valamint gyilkos pillantásokkal méregetnek. Fantasztikus... Zero látni se akar, aminek az indokát nem tudom, és egy csapat sikoltozó nőstény holtan akar látni. Nem túl jó kilátások.
**********
- Zero jól megbetegedett. - mondta Yuri. Igen, mindenkinek azt mondtuk megfázott. Nagyon eredeti.
- Bizonyára hamarosan meggyógyul, úgyhogy már nem sokáig lesz nyugtunk a morcos Zerotol. - próbálta elviccelni Yuki. Hála az égnek Yuri nem feszegette a témát.
Mint mindig, mielőtt bementem a szobámba most is bekopogtam hozzá. Nem jött válasz. Begpróbáltam benyitni. Zárva volt. Mint mindig.
Fél óra múlva halk kopogást hallottam. Yuki dugta be a fejét az ajtón.
- Az Igazgató beszélni szeretne velünk. - rosszat sejtettem. Yuki arca elárulta, hogy nem valami vidám dologról lesz szó. Az irodában Kaname is bent volt. A vér is megfagyott az ereimben... Ha ő is itt van, akkor valami nagyon nincs rendben.
- Kérlek üljtek le. Egy nagyon fontos dologról kell beszélnünk. - feszülten figyeltunk Yukival - A vámpírtanácsot nem kerülték el a hírek. Tudomást szereztek Shizuka haláláról. Valamint arról, hogy Zero nagyon gyorsan süllyed az E-szint felé. Ha ez így megy tovább Zerot elviszik és megölik.
- Micsoda? Ezt nem tehetik meg! - tiltakoztam. A hangom már szinte hisztérikusan hangzott.
- Ne aggódj, Yagari tanárúr már intezkedett. Elmennek Zeroval.
-Tessék?! - ugrottunk fel egyszerre Yukival.
-Mikor mennek?? Mennyi időre?? - a kerdeseim után a szobában a csend fülsüketítő volt. Nem kaptam választ de tudtam. Nem tudja meddig lesznek távol. Napokik, hetekig, hónapokig, évekig... Lehet sose jönnek vissza.
Csak rohantam ahogy tudtam hátra hagyva mindenkit. A szobája. Pekopogtam, de semmi. Kirohantam az udvarra ahhol a nevét kiabáltam, de válasz nem érkezett. Egyre jobban pánikoltam. Forró könnycseppet folytak végig az arcomon, az oldalam már szúrt és kapkodtam a levegőt. Aztán két alakot vettem észre sétálni a fő kapu felé. Ők voltak azok.
-Zero!!! - kiabáltam ahogy csak tudtam. Aztán megálltak és hátra néztek. Zero szemében meglepettség volt, gondolom azt hitte egy szó nélkül leléphet. Nem lassítottam, egyenesen beleugrottam a nyakaba amitol a válláról leesett a táska, és a méretét tekintve nem rövid távra csomagolt. Zero hátratántorodott de még meg tudott tartani minket. Szorosan öleltem arcomat pedig a mellkhasába fúrtam könnyeim átáztatták a felsőjét. Megéreztem egyik karját a derekam körül, a másikkal pedig a fejemet simogatta.
- Hogy tehetted ezt?! Hogy mehetsz el egy szó nélkül?? Ennyit érek neked?! Csak úgy kisétálsz az életemből?? - a hangom elcsuklott a sírástól. Léptek hallottam meg a hátam mögül. Yukiék most értek utól. Aztán végre Zero is megszólalt...
-Sajnálom...
Ha tetszett 🌟😉
Elnézést a hosszabb kihagyásért!😅❤️❤️
Időm se nagyon volt, plussz az ihletem cserben hagyott.😂😅
Vajon Zero marad, vagy elmegy?🤔
