Zero
- Ichiru? Azt hittem, meghaltál. - lefagytam amikor megláttam a testvéremet. A kardot felém szegezte. Semmit se értettem.
- Zero, régen találkoztunk. Mintha nem éreznéd jól magad. - csak ennyit mondott aztán már támadott is. Nagyon jól harcolt, sikerült is többször megsebeznie. Shizuka épp távozni készült.
- Azonnal állj meg! - kiabáltam felé és utana is mentem volna ha a hülye öcsém nem tart fel.
- Rám figyelj, most én vagyok az ellenfeled. - nem tudom mi ütött belé.
- Az a nő megölte a szüleiket!! Mégis miért véded?! Tudni akarom! - kiabaltam.
- Shizuka úrnőnek hála, testem erősebb lett mint valaha. Megengedte, hogy igyak a vérből. - Ichiru régen nagyon sokat betegeskedett. Tudom, hiszen én vigyáztam rá. - Elképesztő milyen erősek a tisztavérűek. Mintha, Istenek lennének. - Istenek na persze... - Nagyon szeretnélek megölni, de ha Shizuka úrnő szolgálatába állsz, meg kegyelmezek neked.
- Még mit nem. Én veled ellentétben sose akartam vámpír lenni. - aztán az a folytató érzés a torkomon... Meg kellett kapaszkodnom, nehogy elessek.
- Nem is öllek meg. Nemsokára eléred az E-szintet. Addig szenvedjél csak. - Rohadtuk nem érdekel amit mond. Ő már nem az öcsém. De akkor bevillant. Mégis hova ment Shizuka?? Félre löktem Ichirut, csak rohantam és imádkoztam hogy ne oda menjen...
Izanami
Basszus, szét megy a fejem. Alig bírtam felülni az ágyon. Zero egy kissé elragadtatta magát.
- Végre. Már kezdtem aggódni. - mondta mosolyogva Yuki aki az ágyam mellett ült.
- Örülök, hogy végre felébredtél. - Szólt egy női hang amit még sosem hallottam. Aztán megláttam. Egy hosszú fehér hajú nő, a bőre világos és hibátlan. Amikor közelebb jött nagyon rossz érzés kerített hatalmába. - Nem tudjátok, ki vagyok igaz? A nevem Hio Shizuka. - megfagyott a vér az ereimben.
- Te ölted meg Zero szüleit. - mondtan, és éreztem ahogy a félelemtől remeg a hangom. Fagyosan elmosolyodott. Magabiztosnak kell
lennem.
- Hát hallottatok rólam, Izanami? Milyen megtisztelő. - csak jött, és jött egyre közelebb de én mozdulni se bírtam a félelemtől. Honnan tudatja nevem. - Belelátok Zero fejébe. Hogy nem veszed észre, mennyire szenved miattad? - hogy mi? - Gyűlöli magát amiért ennyire szereti a véred. - a fülemhez hajolt és suttogta - Azt hitted segítesz rajta, de ez nem igaz. Őt csak az hajtja, hogy engem megöljön, és velem együtt ő is a pokolra jusson. - egy kéz nyúlt át a vállam felett, és megragadta a nő torkát. Aztán a jól ismert illat megcsapott. Zero.
- Mégis... Ki mondta, hogy ilyeneket beszélj?! Azonnal vedd le róla a kezed! - parancsolt rá Shizukára, aki egy kis mosoly közben tette is amit Zero mond.
- Csak nem? Fel idegesített volna, amit a barátnődnek mondtam? Dehát nem ez az igazság, drága Zero? - Zero nem válaszolt, csak elővette a fegyverét és legalább kétszer meglőtte Shizukat, aki rögtön alkezdett vérezni. - Több kell ahhoz, hogy meg ölj engem. - A következő pillanatban, Zero karját átszúrta egy kard. Mégis mi folyik itt???? Aztan megláttam Ichirut aki a megszólalásig hasonlít Zerora. Hogy lehet, hogy él?? - Nem kellett volna megzavarnod. - Shizuka elindult kifelé. Zero pedig utána, ha a testvére nem állítja meg.
- Még egyszer nem fordítasz hátat nekem.
- Az nem az én szokásom. - Szuros szemekkel néztek egymásra aztán harcolni kezdtek. Yukival minél hátrább próbáltunk húzódni. Zero alulra került és már mozdultam, amikor megszólalt. - A vér szaga... Fel erősödött. - Ichirunek több se kellett. Azonnal felugrott és szaladt. Odarohantunk Zerohoz, és segítettünk neki felállni. - Maradjatok itt. - szólt ránk ellentmondást nem tűrő hangon. De amit Shizuka mondott... Nem hagyhatom csak úgy elmenni.
- Várj! Igaz amit az a nő mondott? Tényleg meg akarsz halni? Ahelyett, hogy segítenek tényleg csak bántalak? - éreztem ahogy a könnyeim utat törnek maguknak és végig folynak az arcomon.
- Valamikor tényleg azt gondoltam, hogy vele veszek én is. De mostmár nem. - egész testével felénk fordult - Küzdeni fogok. Ameddig csak bírok. Nem tudom miért álltok mellettem, miért nem haragszotok rám azért amiket teszek. - itt rám nézett - De hálás vagyok. Mindenért. Vissza fogok jönni megígérem. - Amint befejezte kimenet Shizuka és a testvére után.
Kaname
A vérző Shizuka mögé léptem és megtámasztottam, hogy ne dőljön el. Különösebben nem érdekel ha meghal.
- Kaname, hát újra találkozunk. - nem nézett rám, tudta mit akarok - A legelső alkalommal amikor megláttuk egymást, már akkor is ugyan arra gondoltunk. - Fogamat a nyakába mélyesztettem, és éreztem ahogy a vére végig folyik a torkomon. Mikor abba hagytam ismét megszólalt. - Tisztavérű létedre, tisztavérű vérét ittad. Meglehet új hatalomra tettél szert. - Kezemet átdöftem a testén, aztán kihúztam és lefektettem a földre.
- A halálod nem lesz hiába való. - Azzal ott is hagytam. Nincs több dolgom vele.
Zero
Egyre szarabbul vagyok. Ez a rohadt vérszag. A fenébe is. Alig birtam felmenni azon az átkozott lépcsőn. Aztán, mikor az ajtóhoz értem olyan erőssé vált a szag, hogy nem bírtam tovább állni és térdre estem. Ichiru a karjába tartotta a halott nő testét, ami a következő pillanatban rengeteg apró szilánkra tört szét.
- Még az utolsó pillanatban sem volt képes átváltoztatni. - mondta mérgesen - Mindent megtettem. Mindent! De ő mégse...
- Azért... mert sz.. szeretett téged... és nem akarta hogy... hogy vámpír legyél... egy szörnyeteg...
- Mégis honnan tudhatnád?! - kiabált rám mérgesen.
- Onnan, hogy nekem is... van valaki, akit történjen... bármi... nem akarok vámpírként látni. - egyre nehezebben bírom a levegőt venni. Ichiru egy szó nélkül ott hagyott. Nem is vártam mást tőle. Annyira szomjas voltam. Megpróbáltam felállni de minden homályosan láttam körülöttem, a következő pillanatban pedig csak a sötétség vett körűl.
