Izanami
Már esteledett. Yuki valamiről épp beszélt de nem nagyon figyeltem rá, amiért rosszul is éreztem magam. De gondolatban máshol jártam. A holdszáló felé tartottunk hogy vissza fogjuk a visítozó lányokat, ami továbbra sem volt épp egyszerű. Főleg mióta Zero elment. Már lassan egy hónapja.
~Visszaemlékezés~
-Sajnálom... - mondta Zero és eltolt magától. - Ameddig nem tudom uralni a vérszomjamat addig nem lehetek vámpír vadász. - Yagari tanárúrra néztem. ,,Ért a vámpírokhoz, remélem semmi baja nem lesz Zeronak." Ezt mondogattam magamban. - Minden jót Izanami. - végig simított az arcomon, sarkon fordult és Yagari tanárúrral beszálltak a taxiba. Énmeg csak álltam ott bambán, némán folytak a könnyeim, meg se hallgatott. Mondjuk megszólalni se nagyon bírtam. Miért búcsúzott el úgy mintha többet nem találkoznánk? Nem fogom látni többet? Hova mennek? Meddig lesz? Hogyan fogja tudni megtanulni irányítani a vérszomját? Annyi kérdés volt bennem de mielőtt bármit is mondhattam vagy kérdezhettem volna elment. Azon sem csodálkozom, hogy nem mutattott ki semmilyen érzést. Mások előtt mindig rideg volt. Egyszer hallottam tőle hogy szeret. Bárcsak most is mondta volna...
~Jelen~
Nagyot sóhajtottam, ahogy vissza gondoltam arra az estére. Azóta semmit se hallottunk róluk.
-Nem is figyelsz rám igaz?! - mondta Yuki, és vállamra tette a kezét hogy megállítson.
-Neharagudj. Miről is volt szó? - kérdeztem kínosan mosolyogva. De Ő nem vette figyelembe a kérdésem.
-Nem kell aggódnod. Miztos minden rendben van velük. Ismerjük Zerot, nem olyan aki könnyen feladna bármit is. - tovább indultunk mikor észre vettük hogy elrohant mellettünk két lány - Ó te jó ég. Jobb lesz ha sietünk. Tényleg, képzeld! Egy új tanár jön Yagari tanárúr helyére, ha minden igaz holnap. Nagyon kíváncsi vagyok milyen lehet.
-Egy új tanár? De jó... Remélem azért nem lesz szigorú. - különösebben nem nagyon voltam kíváncsi a tanárra.
Majdnem sokkot kaptam mikor megláttam az őrjöngő lányokat. Istenem kérlek most segítsd... Alig bírtuk a helyükön tartani őket. Amikor kinyílt a kapu egy nagyot löktek rajtam de nem estem el. Megedződtem már. Aido szokásosan hozta a formáját, a lányok pedig még jobban megőrültek.
-Kitartást lányok! - mondta egy nagy vigyorral Yukinak és nekem ahogy küzdöttünk a többivel.
Miután az éjjelisek elmentek az óráikra kezdett feloszlani a tömeg. Nagyon durvák a mai lányok... Vacsi után még egy ideig kint maradtunk este, körbe néztünk hogy mindenki be ment e a kollégiumba. Vissza érve elköszöntünk egymástól és mind a ketten a szobánkba mentünk. Lefürödtem és átvette a pizsamámat, majd bebújtam az ágyba. Még egy ideig néztem a plafont és Zerora gondoltam. Nem igazán tudtam kimutatni az érzéseimet iránta, amit így utólag nagyon bánok. El kellett volna mondanom neki mennyire fontos. Ezekkel a gondolatokkal merültem álomba.
Itt is lenne a következő rész! Ha tetszik, kérlek nyomj egy csillagot!😊❤️
