Amelia szemszöge:
Reggel ismét az ébresztőm csörgésére keltem na kurva jó gondoltam magamba majd az arcom a párnába nyomtam mire még 10percig így feküdtem mire jött őfelsége az anyám
-ideje felkelned nem késhetsz el megint- keltegetett az anyám
- fent vagyok- válaszoltam a parnába majd erőt véve magamon feltápászkodtam az ágyamról mire anyám kiment. Kerestem megfelelő ruhát majd elkészülődtem és elindultam maga a pokolba. Mikor odaértem a legjobb baratnőm várt Harper megöleltem majd elindultunk befelé. A folyosón megpillantottam a leggyönyörűbb lányt a világon odamentem hozzá és szorosan a karjaimba vontam. Ő is úgy ölelt mintha sose akarná,hogy vége legyen de mégis volt benne valami fura. Mikor elváltunk egymástól komolyan rám nézett.
- beszélnünk kell-mondta határozottan.
- öm oké- néztem rá elég furcsán.
Emmel elmentünk valami nyugodtabb helyre, igen nem mentünk be az órára de elég fontosnak tűnt.
- annyira alkonyat feelingem van- mondtam neki röhögve,hogy oldjam a feszültséget. Em is elmosolyodott láttam rajta.
- nyugodj meg nem vagyok vámpír- mondta halál komolyan de láttam rajta,hogy belül jót mosolyog.
- na jó figyelj nekem ez nem fog menni mást szeretek és nem akarlak bántani de nagyon jó barátomnak tartalak nem szeretnélek elveszíteni.- a mást szereteknél elvesztettem a fonalat és könnyes szemmel néztem magam elé.
- semmi baj megértem én sem akarlak elveszíteni- válaszoltam neki mosolyogva utána folytattam, - de most nem tudnék a barátod lenni nekem idő kell sajnálom- mondtam neki lehajtott fejjel.
- megértem- majd fogta magát és elsétált gondolom órára. Nekem ezek után nem volt kedvem az emberekhez írtam Harpernek
A: Nem éreztem jól magam ezért hazamentem neharagudj később beszélünk.
H: mi történt???
A: semmi csak elég rosszul lettem hirtelen.
H: hát jó jobbulást szivem
1héttel később
Kezdtem teljesen jól lenni hétvége volt Harperrel megbeszéltük,hogy elmegyünk egyet bulizunk. Idő közbe megtudta,hogy mi történt és végig mellettem volt és segített aminek nagyon örültem. A buli nem volt valami jó ezért kb hajnali 1-2kor már le is léptünk. Ahogy beértem a házba a telefonom durva csipogásba kezdett. MI A FASZ VAN?
10:15 E: Hiányzol😭
10:17 E: itt vagy?
10:18 E: kérlek válaszolj😭
1:38 A : bocsi nem voltam otthon és te is nagyon hiányzol❤️️
E: lehetnénk barátok mostmár? 🥰 - rögtön jött a válasz amin meg is lepődtem
A: igen mostmár lehetünk nincsenek érzések😂
Ez után már nem jött válasz gondolom elaludt én is követtem a példáját csak előtte elmentem fürdeni meg a szokásos dolgok utána bedöltem Harper mellé az ágyba. Mikor felkeltem már fél 1 volt hát jó reggelt Amelia mondtam magamnak majd felkeltem az íróasztalomon volt egy cetli Harper hagyta,hogy haza kellett mennie. Megnéztem a telefonom Emma neve ugrott ki a kijelzőn.
E: ma nem csinálunk valamit? olyan rég láttalak🥰️
E: ahj mennyit alszol
E: kelj már fel
A: nyugodj már meg fent vagyok és nekem oké mehetünk de hova?
E: hát nemtudom menjünk ki sétálni utána kitaláljuk.
A: oké a parkban találkozunk ilyen 4fele?
E: oké❤️️
Ez után már nem írtunk semmit elindultam ,,megreggelizni" majd miután ez megtörtént elkezdtem készülődni ugyanis már háromnegyed2 volt,hogy repül az idő. Mire kész lettem volt fél3 hmm időben vagyok. Még egy utolsó pillantást vetettem magamra és elindultam a park irányába mire odaértem ő már ott várt rám. Mikor meglátott oda futott és rögtön megölelt de még,hogy
- azért ne ölj meg kérlek- mondtam neki nevetve mire elengedett olyan aranyos volt.
- hiányoztál- mondta Emma.
- ahj gyere ide te is nekem- mondtam neki majd újra magamhoz húztam.
Hi guys tudom,hogy ezt a történetet egyszer már leszedtem de rászántam magam,hogy újra elkezdjem mivel ti is nagyon szerettétek meg én is így úgy gondoltam,hogy miért is ne? remélem ez a rész is tetszett nektek további szép napot/ estét ki mikor olvassa.❤️️
