Protego Diabolica

2. Baráti találkozó (Marvolo)

Mikor legközelebb magamhoz térek reggel van, de azt nem tudom mennyivel későbbi reggel van. Felülök az ágyon, majd kinyitom a még mindig a kezemben tartott naplót. Csettintek egyet, mire a kis asztaltól felém lebeg a tollam, én elkapom és azonnal bele írok a naplóba.

Hello én! Mennyit aludtam?

A betűim eltűnnek a lapon, majd lassan megjelenik a válasz is.

Hello én! Majdnem fél évet! Ez volt eddig a legtöbb sérüléssel járó halálod! Mit csináltál beugrottál egy Avada Kedavra elé?

Szinte hallom a saját hangom, ahogy számon kér, én fújok egyet, de halványan elmosolyodok.

Hát így is mondhatjuk, de inkább megvédtem valakit tőle!

Írom le a válaszom, a szöveg megint eltűnik, hogy megjelenjen a felelet.

Gyerek volt, igaz? Akkor értem! Menj! Nagini valamiért nagyon ideges!

Erre összeráncolom a homlokom, de becsukom a könyvet, majd a talárom belső zsebébe teszem és elindulok megkeresni a kígyóm. Viszont az állat helyett két férfit találok a társalgómban. Egy szőke hajút és egy barna hajút, akik aggódva társalognak.

- Sziasztok! - Zavarom meg végül őket, mire a két férfi meglepetten néz rám, a szemükből lassan eltűnik az aggodalom.

- Csak hogy rendben vagy Marvolo! - Fúj egyet a szőke hajú.

- Már azt hittük végleg meghaltál! - Néz rám morcosan a másik.

- Te is tudod Theseus, hogy azt nem tudom megcsinálni, ahogy ti se! - Forgatom meg a szemem.

- Azért benne van a pakliban, hogy örökké abban az állapotban maradsz! - Szid le a férfi.

- Különben is mégis mit csináltál, hogy így kiterültél? Eltelt egy fél év! - Kapja fel a vizet a szőke.

- Megmentettem a Potter gyereket egy gyilkos átoktól, ha kíváncsi vagy rá Abraxas! - Fonom össze magam előtt a kezeimet.

- Ki akarta megölni? - Tátja ki a száját a barátom.

- Vajon ki? Kettőt találhatsz! - Forgatom meg a szemem, ahogy leülök melléjük az asztalfőre. - Amúgy valamelyikőtök nem látta Naginit?

- Legutóbb a könyvtárban volt. - Válaszol Theseus.

- De most, hogy felkeltél valószínűleg mindjárt itt lesz! - Kuncog Abraxas.

- A Lovagokkal minden rendben? - Kérdezem kíváncsian.

- Tökéletesen! - Biccent a szőke.

- Engedelmeddel mindenkinek azt mondtuk, hogy húzzák meg magukat. Miután elméletileg meghaltál, Dumbledore nagy hírnévre tett szert. Képzeld elméletileg a Potter gyerek ölt meg téged, valami szeretet maszlaggal. - Neveti Theseus.

- Mindig is tudtuk, hogy Dumbledorenak nincs ki mind a négy kereke. Jól tettétek, hogy lecsendesítettétek a Lovagokat. Szerintem is az lesz a legjobb, ha néhány évig csendben a színfalak mögül dolgozunk. Próbáljuk meg behálózni a Minisztériumot. - Ajánlom, mire a két férfi biccent egyet.

- Na, de most már meséld el, hogy mi történt fél éve azon a Halloween estén! - Hajol előre az asztalon Abraxas, én meg belekezdek a mesémbe. Ők a legjobb barátaim mindent elmondok nekik, így semmit se hagytam ki az ügyből a legkisebb gondolatomat se. Természetesen nem csalódtam bennük pont úgy reagáltak a történtekre, ahogy vártam tőlük. Így nem volt csoda, hogy az egész napunkat tervezgetéssel és ötleteléssel töltöttük. Este beszéltem egy nagyot Naginivel is, szegényből kijött az anyuka, mikor a Potter babáról meséltem neki, de azért igyekezett az izgalmát magában tartani. Az életem így került vissza a normális kerék forgásba. Ami az elkövetkező hónapokra sokkal unalmasabb lett, mint valaha. Nem tarthattam nagy megbeszéléseket a Lovagokkal, de nagyon el se mehettem otthonról, legfeljebb külföldre, mert hála Dumbledorenak, most mindenki azt hiszi Angliában, hogy halott vagyok, abban pedig megállapodtunk a fiúkkal, hogy egy darabig jobb is lesz, ha ezt hiszi mindenki. Az egyedüli érdekességet az jelentette, amikor Abraxas és Theseus megjelentek nálam, néha együtt, néha külön külön, de olyankor legalább nem voltam teljesen egyedül. Persze itt van nekem Nagi, de ő nem ugyanolyan, mint a barátaim. Azonban ahogy lassan telnek az évek a barátaim társasága is kezd unalmassá válni. Mindig csak ugyanarról mesélnek, az unokákról. Persze, értem, hogy imádják őket, én is szeretem a gyerekeket, de csak hallgatni a meséket szinte kínzás, pedig mennyire szívesen látogatnám meg őket, hogy én is játsszak a gyerekekkel. Bármit, csak ne kelljen mindig itthon ülni. És ez volt, ami elindított a gondolkodásban, ez vezetett el eddig a szép nyári napig, négy évvel a Godric's Hollowban történtek után.

- Biztos vagy benne, hogy ez egy jó ötlet? - Tudakolja aggódó tekintettel Theseus.

- Igen! - Mondom biccentve.

- De miért nem lehet valami varázsló világban egyedül maradt gyerek? - Kérdezi fintorogva Abraxas. Én megforgatom a szemem, már elmagyaráztam nekik, miért mugli árvaházban akarok keresni egy gyereket, akit örökbe fogadhatok, nem értem mit nem értenek rajta.

- Mert tudom, hogy nem én voltam az egyetlen, aki úgy nőtt fel! Biztos vannak most is olyan varázsló gyerekek, akik mugli árvaházban vannak! Ha van rá esélyem, ami van, ezt ti is tudjátok, akkor kimentek egyet abból a pokolból, amit egy olyan hely jelent. - Magyarázom el mégis, de a férfiak így is fintorognak.

- Ezt értem Marvolo, de muglik közé menni varázsló létedre, ráadásul nem is rövid ideig. Mi lesz, ha észrevesznek? - Próbál megingatni Theseus.

- Ennyire ostobának nézel, Seus? Nem úgy fogok menni, mint egy varázsló, hanem mint egy mugli. Ügyelni fogok, hogy ne tűnjek ki. - Kuncogom.

- Nem tudunk lebeszélni erről a tervről igaz? - Rázza meg végül a fejét Abraxas.

- Esélyetek sincs! Eldöntöttem! - Mondom komolyan.

- Arra is felkészültél, hogy végig kell nézned, ahogy meghal? - Theseus szavai úgy érnek, mintha gyomorszájon vágott volna és ennek megfelelő tekintettel nézek rá. Ő szomorúan elmosolyodik. - Nem gondoltál ebbe bele. - Mondja lehunyva a szemeit. - Én is és Brax is láttuk már a feleségeink meghalni, csak kérdés mikor jön el a nap, hogy a fiaink is meghalnak, majd az unokáink is. Mi viszont itt maradunk Marvolo. Mint három szellem, a saját korunk lenyomata. Én már érzem, hogy nehéz lesz. Egyedül maradunk, ez a sorsunk. Erre is készen állsz, Marvolo? Végignézni, ahogy felnő, majd ahogy meghal? - Nagyot nyelek, ahogy lehunyom a szemeim.

- Nem ugyanaz a helyzetünk Theseus! Ő nem az én gyermekem lesz, én csak elindítom az útján, semmi komolyabb kapcsolat nem lesz köztünk. - Mondom magabiztosan, mire Abraxas kuncogni kezd.

- Mintha te arra képes lennél Marvolo! - Fonja össze a karjait maga előtt a Malfoy családfő.

- Nem én mondtam, hogy ne csináljátok meg a lányokkal! - Morgom, mire a Nott családfő nagyot sóhajt.

- Nem bántam meg, hogy nem csináltuk meg. Egy percre se, de nem biztos, hogy bírni fogom, hogy a gyermekem meghal. Vagy, ha őt ki is bírom az unokám sokkal nehezebb lesz. Ez viszont még a jövő zenéje. Legyen, Marvolo! Ha ennyire biztos vagy ebben, én támogatlak. De azért majd mutasd be nekünk! - Mosolyog rám a férfi.

- Én is melletted állok, Marvolo! Hisz tudod, megesküdtünk, hogy sose hagyjuk egymást bajban. De én is elvárom, hogy bemutasd nekünk! - Mosolyodik el ő is.

- Köszönöm fiúk! Nem tudjátok milyen sokat jelent ez nekem! - Mondom végül egy nyugodt mosollyal az arcomon.