Protego Diabolica

4. Új élet kezdete (Marvolo)

- Elnézést Mr. Riddle! Azt hiszem nem értettem jól! Megismételné? - Pislog rám ártatlanul a nő, én meg tovább mosolygom.

- Harry Pottert akarom örökbe fogadni, amilyen gyorsan csak lehet, tudja elfoglalt ember vagyok. - Mondom komolyan.

- Uram, ezt azért ajánlanám, hogy gondolja meg. Harry okos fiú, de nehéz kezelni. - Folytatja a nő, én pedig megkeményítem a tekintetem.

- Azt a fiút akarom örökbe venni és nem változtatok a véleményemen. - Szögezem le.

- Rendben van. Akkor ezeket kérem töltse ki! - Tesz elém egy adag papírt. - Én addig szólok a fiúnak.

- Ne fáradjon Mrs. Wright! Megmondtam neki, hogy elviszem innen, gondolom már összekészült. - Fel se nézek a nőre, miközben kitöltöm a lapokat. Az igazgató asszony még akkor is tátott szájjal áll az ajtóban, mikor befejezem és felállok. - Valami probléma van asszonyom? - Kérdezem mosolyogva.

- Csak nem értem, miért mondta neki, mi lett volna, ha mégsem viszi el? - Néz rám morcosan.

- Nem mondtam volna, ha nem tudom, hogy ő az akit kerestem. - Mondom mellé lépve.

- És honnan tudta? - Húzza fel az orrát.

- Én is ugyanilyen voltam az ő korában. Bármit megtettem volna, hogy kikerüljek ebből a pokolból, amit maguk árvaháznak neveznek. - Itt kinyitom az ajtót. - További kellemes napot, Mrs. Wright! - Lépek ki, csak hogy a fiatalabb lánnyal találjam magam szemben. - Maria kedves, lenne szíves megmutatni nekem, hogy Harry hol vár? - A lány remegve emeli fel a kezét és a főbejárat felé mutat. - Köszönöm. - Biccentek, majd ellépek mellette és a bejárathoz megyek. Harry valóban az ajtó mellett áll kezében egy kis bőrönddel. - Mindent összeszedtél, amit el akarsz hozni? - Kérdezem, a fiú pedig biccent. - Add csak viszem én! - Nyújtom felé a kezem ő pedig lassan, de odaadja a bőröndöt. Ezután kilépünk az árvaházból és elindulok az egyik irányba.

- Marvolo! - A nevem hallatára lenézek a fiúra. - Hova megyünk? - Kérdezi, mire elmosolyodok.

- Először csak ide! - Mondom bekanyarodva egy elhagyott kis utcába.

- Ez egy sikátor! - Néz rám gyanakvóan.

- Az nem számít. Most megmutatom mitől vagyunk mi mások, mint a többiek. Amit ott azok furcsának tartanak, az teljesen normális dolog Harry. Varázslatnak hívják. - Magyarázom.

- A varázslatra azt mondják dajka mese. - Néz rám kétkedőn én pedig nevetek egyet. Előveszem a pálcám és úgy tartom, hogy lássa.

- Ez a varázspálca! - A táskára intek és elmondom magamban a varázslatot, mire az összemegy. - Ez meg a varázslat. - Teszem zsebre a bőröndöt. - A kis kígyód biztonságos helyen van? - A fiú csak biccent. - Rendben. Akkor gyere, itt az ideje, hogy haza menjünk. - Mosolygom rá biztatóan, ahogy felé nyújtom a kezem, ő óvatosan fogadja el, én azonban nem erőltetem a dolgot. - Kapaszkodj erősen Harry. Furcsa érzés lesz és ha rosszul leszel utána csak szólj nyugodtan. - Magyarázom, de a fiú ijedten néz rám. - Ígérem, hogy vigyázom rád! - Nézek egyenesen a szemeibe. Ő meg biccent egyet. - Készen vagy?

- Kész! - Feleli, én pedig hopponálok, haza. Az udvaron érkezünk meg, Harryn látszik, hogy kicsit émelyeg. - Ez mi volt? - Nyögi ki nagy sokára.

- Hopponálásnak hívják, gyors utazás két hely között. A varázslókat könnyen felismerik a muglik, ha túl sokat vannak körülöttük, ezzel gyorsabban utazhatunk. - Magyarázom, ő pedig a homlokát ráncolja.

- Mi az a mugli? - Kérdezi komolyan.

- Olyan emberek, akiknek nincs mágiája. - Mondom egyszerűen.

- Maga nem mugli igaz? - Én biccentek egyet. - Én sem vagyok az. - Szinte hallom a megkönnyebbülést a hangjában. - Marvolo, az normális, ha megtörténnek azok a dolgok, amiket akkor akarok, ha mérges vagyok?

- Véletlen mágia kitörésnek hívják, igen normális, bár azok nem akaratlagos dolgok, ha te tudod is irányítani a dolgokat olyankor akkor nagyon erős varázsló vagy. - Itt szinte ragyogni kezd az arca.

- Te tudtad? - Kérdezi mégis.

- Igen, én tudtam. Ahogy a kígyókkal is tudok beszélni, mint te. Erről viszont tudnod kell, hogy még a varázslók közt is különleges. Csak kevesen tudnak így beszélni. - Mesélem.

- Te mennyi ilyet ismersz? - Kíváncsiskodik, mire sóhajtok egyet.

- Téged. - Mondom, majd megrázom magam és megfogom a fiú kezét. - Na, de menjünk beljebb, körbe vezetlek és Naginit is meg kell ismernetek! - Kacsintok rá. ~ Apropó Nagini! Skylla előjöhetsz, nézz te is körül. ~ Mondom a kígyónak, aki ki is dugja a fejét Harry ingje alól. Én bevezetem a két új lakót a kastélyba, amit a fiú bámulva néz. Csak egy gyors körbevezetést tartok, azokról a helyekről, amik a legfontosabbak, nem akarom megterhelni a fiút. Végül elviszem a szobájához. - Ez lesz a te szobád, az ott szemben az enyém, ha bármi kell ott vagyok. Szóval, menj csak be, nézd meg. Kíváncsi vagyok hogy tetszik. - Szavaimra a fiú benyit és be is lép, én meg követem őt. Látom, ahogy eltátja a száját, ami megmosolyogtat. Miközben felfedezi a szobát, addig én felnagyítom a táskáját és az egyik fotelbe teszem.

- Ez elképesztő! Tényleg az enyém? - Kérdezi rám nézve, én meg biccentek egyet.

- Bizony. Innentől semmiben sem lesz hiányod. Gondolom szeretnél kicsit egyedül lenni. - Ő erre bólint egyet. - Emlékszel hol van a könyvtár? - Kérdezem.

- Igen! - Válaszol, mire én biccentek.

- Rendezkedj be nyugodtan, pihenj egy kicsit fedezd fel a szobát, aztán a könyvtárban megtalálsz. Szeretnélek titeket bemutatni majd Nagininek, mielőtt összefut Skyllával magától és összekapnak, hogy kinek a területén vannak. - Kuncogom, mire a fiú is kuncogni kezd. Én az ajtóhoz lépek, hogy távozzak.

- Marvolo! - Mikor megszólít, rá nézek. - Köszönöm! - Mondja őszintén.

- Semmiség Harry! Én is örültem volna, ha valaki megteszi ezt nekem! - Mosolygom rá, ahogy kilépek a szobából és becsukom az ajtót, hogy átmenjek a könyvtárba.

~ Megjöttél Marvolo! Meghoztad a kisembert? ~ Hallom meg Nagini hangját azonnal, ahogy belépek a könyvtárba.

~ Meghoztam! ~ Válaszolok, még mindig mosolyogva.

~ És láthatom? Láthatom? ~ Lelkesedik, ahogy egyre közelebb jön.

~ Még nem Nagini. Várd meg, amíg ő jön ide. Kipakol és kicsit megszokja a helyet. ~ Szinte látom a szemében a csalódottságot, mikor felveszem a földről. ~ De van pár jó hírem is. Kíváncsi vagy rájuk? ~ Kérdezem, a kígyó pedig felemeli a fejét.

~ Igen! Igen! Mesélj! ~ Mondja lelkesen, én leülök az egyik fotelbe és az ölembe teszem.

~ Először is, lesz társaságod Nagini, egy ifjú hölgy, Skylla a neve és a kisemberrel jött. ~ Legnagyobb meglepetésemre a kígyó pont ellenkezően reagál, mint vártam.

~ Megmutatom neki a legjobb helyeket! Olyan jól fogunk szórakozni! ~ Magyaráz lelkesen.

~ És ez még nem a legjobb Nagi. A kisember olyan, mint én! ~ Mondom és direkt hagyok időt, hogy felfogja ez mit jelent.

~ Ért minket? Komolyan ért minket? ~ Lelkesedik, én meg biccentek. ~ És mi a neve? ~ Tudakolja, mire mosoly szalad az arcomra.

~ Ez a legjobb benne Nagini. A gyerek, Harry Potter! ~ Mondom ki a nevet, a kígyóm pedig szó szerint kitátja a száját.