Protego Diabolica

8. Iskola fejlesztés (Marvolo)

Tanévkezdés után alig vagyok itt egy hónapot, mikor elegem lesz az egészből. Nem a diákokkal van a gond, nem is a tanítással, a tanagyaggal és a többi tanárral. A végén annyira kiakadok, hogy kénytelen vagyok összehívni egy találkozót otthonra Seussal és Braxal.

- Szia! Drian, a suliban maradt? - Kérdezi meglepetten Brax.

- Igen! Az unokáddal azon vannak, hogy megregulázzák a tanácsrendszert. - Kuncogom.

- Áh, vissza akarják állítani olyanra, mint a mi időnkben volt? - Lepődik meg Seus is.

- Pontosan és az unokáitok elég lelkesek az ügyben, Hadrian meg élvezi, hogy vezethet. Folyton megtréfálják a tanácsot. - Rázom meg a fejem.

- Biztos érdekes lehet, de van egy olyan érzésem, hogy mi nem ezért vagyunk itt. - Néz rám komolyan Seus.

- Nem éppen. - Vallom be. - Apa hol van? - Nézek hirtelen körbe.

- Erdélyben a sárkányrezervátumban! Marvolo, ne tereld el a szót! Ki vele! - Vágja csípőre a kezeit Brax.

- A segítségetek kell! - Mondom elkeseredetten.

- Miben? - Pislognak értetlenül egymásra, majd rám.

- Könyörgöm, nem érdekel hogyan, de intézzétek el, hogy jöjjön valaki és vizsgálja felül ezt a rohadt iskolát, mert ez tanítás helyett kiöli az intelligenciát a gyerekekből. - Túrok bele a hajamba.

- Azt a... Kétségbe esett lehetsz, ha már a frizurád sem érdekel. - Hüledezik Seus.

- Nem vagy vicces! Ez komoly dolog. - Mordulok rá, de ő csak elneveti magát.

- Jól van, jól van. Beszélek a fiammal a dologról. - Veregeti meg a vállam.

- Rám is számíthatsz! - Áll a másik oldalamra Brax.

- Köszönöm fiúk! - Nézek rájuk hálásan, még beszélgetünk pár óráig, majd mind elindulunk a saját dolgunkra. Én visszatérek az iskolába, mintha mi sem történt volna és elkezdek várni, hiszen most úgy sem tudok mit csinálni. Egy hét telik el csak, mikor az egyik reggel Dumbledore morcos szemmel, de vidám hangon jelenti be a minisztériumi megfigyelő tanácsot. Nekem meg nagyon kell igyekeznem, hogy ne látsszon rajtam, hogy mennyire elégedett vagyok a helyzettel. Ahogy sejtettem még a hülye is észreveszi, hogy valami nincsen rendben az iskolában, ugyanis a téli szünetben kapok egy levelet, amiben az áll, hogy továbbra is várják, hogy az iskolában tanítsak, tehát gondolom sokak nem mehetnek vissza.

Így nem lepett meg, hogy mikor visszatértünk az ünnepek után, amiket szokásunkhoz híven kettesben töltöttünk Hadriannal, hogy a tanári kar rendesen átalakult. Legnagyobb örömömre olyan személyek jöttek, akiknek még haszna is volt. A legtöbb változáson talán a mágiatörténet óra ment keresztül, amit immár évfolyamonként más tanár tart, amolyan vendég tanárok. Ennek köszönhető, hogy az iskola falai között elkezdek vérfarkasok, vámpírok, tündérek, koboldok és mindenféle lények járkálni. Persze mindenkinek a gyerekek biztonsága volt a szeme előtt, így meg volt szabva, hogy senki se támadhat senkire.

Mindenki legnagyobb meglepetésére és örömére az új rendszer kifejezetten hasznosnak és hatékonynak bizonyult. A diákok tudása észrevehetően megnőtt és az iskolában a hangulat is teljesen átalakult, mikor Hadrian második lett már vérfarkas gyerekek is járni kezdtek az iskolába és a havonta egyszer előforduló rosszulléteken kívül semmilyen megkülönböztetésben sem volt részük. Ebben az évben döntöttel el, hogy megmutatom a fiamnak a helyet, ahol nyugodtan tud tanulni és biztonságban kitalálni az újabb tréfákat, amikkel a tanácsa idegeire mehet. Még fiatal ahhoz, hogy átvegye a vezetést, de már csak idő kérdése, hogy ő legyen a Mardekár királya.

Hadrian egyre többet használt a Titkok Kamráját, miután megmutattam neki a helyet, elmondása szerint jó a kisugárzása és Skylla és Nagini is jobban örülnek, ha Axia közelében lehetnek. Ezzel természetesen teljesen egyet értettem, valóban így van, én is pont ezért szerettem és szeretek most is lejárni oda. Ebben az évben azonban a nyugodt napok helyett volt egy kis balhéban részünk. A baj központja pedig Sirius Black volt. Második félévben történt, éppen Roxmortsban voltunk Hadriannal, aki elmondása szerint hiányolta, az együtt töltött időt, így a barátai helyett velem jött le a faluba. Csakhogy nem messze Roxmorts szélétől megláttunk egy hatalmas kutyát.

- Animágus? - Pislog fel rám Hadrian.

- Nagyon valószínű! - Biccentek egyet. A fiú jól megjegyezte, amit tanítottam neki, már nem esik nehezére az ilyet észrevenni.

- Méreget minket! - Állapítja meg a gyerek. - Mit csináljunk? - Néz fel rám kérdő tekintettel.

- Tudjuk meg mit akar! - Vonom meg a vállam, ahogy elindulok a kutya felé, aki egyre jobban eltávolodik a várostól.

- Nem kellene tovább mennünk apa! - Motyogja Hadrian.

- Neked biztos nem, megbüntetnének érte. - Biccentek. - Menj vissza a faluba és a szokott helyünkön találkozunk. - Mosolygom rá, ő meg biccent egyet és elsiet, én pedig a kutya után iramodok. Viszont hamar észre veszem, hogy az állat le akar rázni. - Azt már nem! - Morgom és ellövök felé egy bűbájt, mire kővé dermed és elkezdi felvenni az emberi alakját. Óvatosan közelítem meg a férfi, majd mikor meglátom az arcát elmosolyodok. - Lám, lám! Sirius Black! Mit keresel te erre? Aki meg tud lógni az Azkabanból, annak nem erre kellene kódorognia. - Mondom csípőre tett kezekkel.

- Tűnj a keresztfiam közeléből, te gyilkos! - Ugrana nekem, de a lekötöző átkom még tart. Én csak leguggolok az arca elé és egykedvűen nézek rá.

- Elárultak, tudták mi a vége! A gyereket nem bántottam és soha nem is volt szándékomban. - Itt a tekintetem megkeményedik. - Ami a másikat illeti! Ha jót akarsz magadnak távol maradsz a fiamtól! - Sziszegem. - Nem akarlak megölni, de ha bántani mered... - Látom a tekintetében a félelmet. - Halott vagy! - Állok fel.

- Csak meg akarom ismerni! A kereszt fiam! - Hallom az őszinteséget a hangjában.

- Black vagy. - Gondolkodom el. - Ha komolyan gondolod, kérdezd meg az édesanyád, hogy hol laktam. A nyáron várunk! - Engedem el a varázslatot és hagyom magára a kutyát. Ahogy az várható volt a férfi a nyáron fel is keresett minket, bár Hadrian annyira nem örült ennek, de igyekezett udvarias lenni, de már kész felüdülésnek érezte, mikor visszamehettünk az iskolába. Csakhogy most kivételesen az iskola is a feje tetejére állt. Ugyanis idén mi szervezzük meg a Trimágus Tusát, ezzel még akkora gond nem is lett volna, ha az a nyavalyás serleg nem választja ki a fiam az egyik bajnoknak, így most izgulhatok azért, hogy ne verje teljesen porrá a többi játékost, azért nem kellene mindenkinek megmutatnia, hogy mekkora hatalma van, még nem kellene.