Idegen arcába bújva- Szoboszlai Dominik [Befejezett]

p r o l ó g u s

n o r i n a

A Raqpart még mindig őrzi jó hangulatát szokásához híven. Közel minden asztal foglalt és remek rálátást biztosít a Dunára, ami csendesen hullámzik. Mellettem ülő barátnőm valamin hangosan felnevet, mire felfigyelek én is. Németh Krisztián felesége, Mendi mesél valami sztorit szerelméről. Úgy hallottam, hogy remek esküvőt csapott pár hónapja az ifjú pár. Szép is a szerelem.

Eredetileg Bettával és az ő párjával, Rolival indultunk egy beszélgetős- borozós estére, de végül egy kisebb buliba csöppentünk bele.

- Elszívok egy cigit, ha nem haragszol- hajolok oda Bettához, miközben táskámból kihalászom a félig üres dobozt.

- Elkísérjelek?- Pillant rám kedvesen.

- Maradj csak, megleszek- simítok végig karján és már ott sem vagyok.

Pár méterrel arrébb leülök és lelógatom a lábamat. Könnyedén gyújtom meg cigarettámat.

A péntek esti nyüzsgés meglátszik Budapest utcáin is -mint mindig. Csak nézem az embereket és a vizet felváltva. El sem tudnám képzelni az életemet ez a pörgés nélkül, amit ez a város ad. Mindenki megy valamerre gyalogosan, autóval vagy taxival. Rengeteg turista fedezi fel az éjszakai Budapestet.

- Ez így elég veszélyes, ugye tudod?- Ijedtemben valóban le is esnék azonnal, közvetlen a vízpartra, hogyha nem tartana két kéz a vállamnál fogva.

Fejemet azonnal az elkövetőre kapom, ahonnan Szoboszlai Dominik mosolyog vissza rám. Arra már nem emlékszem pontosan, hogy hogyan keveredett hozzánk, de tisztán emlékszem arra, hogy velem szemben ül az asztalnál.

- Nem számoltam azzal, hogy valaki meg akar ijeszteni- forgatom meg a szemeimet játékosan. 

Szerencsére veszi a lapot és ő is megmutatja hibátlan fogsorát. Ez a fiú kétségkívül nagyon szép.

- Kérdezhetek valamit?- Heveredik le mellém, de lábait lazán felhúzza velem ellentétben, akinek még mindig lefelé lógnak.

- Ne kímélj- fújom ki a füstöt, mint egy pótcselekvést.

- Te régen nem voltál egészen véletlenül modell?

- Honnan veszed ezt?- Fordulok felé teljes testemmel, mire kínosan elmosolyodik.

- Hát most tuti hülyének fogsz nézni, de asszem volt egy poszter a szobámban, rólad- mindketten elnevetjük magunkat. Hogy mi van?

- Ez komoly?

- Halálosan. Miért nem modellkedsz már?- Vált hangnemet és teszi fel az egyik leghangulatrombolóbb kérdést.- Sokat változtál azóta- és bumm. Azt hittem nem lehet rosszabb, de sikerül überelnie az előbbi kérdést is.

- Higgy nekem, hogyha nem lennél képes tükörbe nézni, te sem szeretnél kamera elé állni.- Halk szavaimat az éjszaka zajában csak Dominik hallhatja. Együtt nézzük a hömpölygő Dunát.

- Miért ne lennél képes tükörbe nézni? Szép lány vagy, Norina.

Jól esnek a szavai, de csak egy savanyú mosolyra futja tőlem.

- Egy idegen arca néz rám vissza, ahányszor látom magamat. Ez nem én vagyok, én nem így nézek ki.- Láthatóan egy szót sem ért szavaimból, de nem érdekel. Így is túl sokat mondtam már.

Feltolom magamat ülőhelyzetből és készülnék magára hagyni a focistát, amikor hangjával maradásra bír.

- Mi történt?- A kérdés fájdalmasan hasít belém, de nem válaszolok. Dominik szemébe nézve megeresztek egy halvány mosolyt és visszasétálok a társaságunkhoz.

- Minden okés?- Pillant rám Betta, ahogy megállok mellette. Visszanézek a focistára, aki még mindig ott ül. Csak ezúttal már egyedül.

- Minden rendben- olvadok be újra a társaságba elfelejtve az elmúlt pár percet.

-It was that type of deep and it made me terrified.