Idegen arcába bújva- Szoboszlai Dominik [Befejezett]

h a r m a d i k

n o r i n a

A gyomrom még mindig nem állt helyre teljesen, de már nincs mit kiadnom magamból. Harmadjára mosom meg a fogamat mielőtt felvinném számra extra piros rúzsomat, ami a sminkem legextrémebb része. Szőke hajam végét hullámosra varázsoltam így pár centivel rövidebb, mintha kivasaltam volna. Kezemben lévő telefonom csippan egyet.

[_norina] szoboszlaidominik
Itt vagyok

Végigsimítok fekete koktélruhámon és felveszem magassarkú cipőmet, amit nem vehetnék fel akárki mellé, de Dominik magassága megengedi, hogy jómagam is elérjem a száznyolcvan centimétert.

Amint leérek a ház elé megpillantom Dominikot. Kétség kívül kijelenthetem, hogy kellemetlenül érzem magamat, mivel nem is emlékszem már rá, hogyan kell randizni. Lábaim földbegyökereznek, készülök magamat teljesen leégetni de ekkor Dominik mellém lép, hogy két arcra puszival köszöntsön.

- Szia- karolja át vállamat- nagyon csinos vagy.- Gyakran kapom meg ezt a bókot, mivel mindig elegánsan öltözöm viszont Dominik szájából más ezt hallani. Az ő szavaitól elpirulok, de ennek ellenére lerázom magamról ölelő karját és beszállok a taxiba. Kényszerből vagyok itt, nem kedvtelésből.

- Hova megyünk Domi?- Fordul hátra a taxis hozzánk.

- Bestia.

Igyekszem nem mutatni arcomon, hogy mennyire meglepődöm a barátságos hangulaton. Óvatosan Dominik felé pillantok. Fehér inget visel fekete, szakadásmentes farmerrel és fekete cipővel. Nem vitte túlzásba az öltözködést, amit nem is bánok. Az öltöny-nyakkendő kombó is kifejezetten szexi tud lenni, de sok helyre túlzás és a Bestia pont egy ilyen étterem.

Nagyjából tíz perc alatt meg is érkezünk, talán gyalog közelebb lett volna.

- Köszi Dave- fog kezet a taxissal Dominik és kiszáll.

Döbbentek nézek utána, de nem érzem, hogy az én feladatom lenne kifizetni az utat szóval mikor kinyílik előttem az ajtó problémamentesen lépek ki rajta. Nem fogadom el Dominik felém tartott kezét.

Miután Dominik jelezte, hogy foglalt asztalt a pincér udvariasan kísér minket oda. Meglepődöm azon, hogy az alig húsz éves srác felnőtteket megszégyenítő módon követi az etikettet: maga elé enged, leveszi a kabátomat, kihúzza a széket. Minden apróságra odafigyel és ez megmelengeti jégszívemet.

- Nem gond, hogy velem mutatkozol?- Vetem oda szúrósan. Muszáj távol tartanom magamtól valahogyan.

- Tudom, hogy örülsz neki, hogy itt vagy hiába próbálod elhitetni velem az ellenkezőjét- magabiztosan könyököl fel az asztalra.

- Ha jól emlékszem ez az első és egyben utolsó randink is és ez csakis rajtam múlik- döntöm oldalra fejemet.

- Nem. Csak rajtam múlik, hogy jól érzed- e magadat- látszik rajta, hogy élvezi a helyzetet legalább annyira, mint én.

- És mi van ha nem is akarom jól érezni magamat?- Elmosolyodom, mivel ezzel úgy érzem megadtam a győztes mondatot de ekkor Dominiknak sikerül lefagyasztania arcomról a vigyort.

- Hogyha az lenne a célod, hogy szándékosan tönretegyél mindent akkor nem öltöztél volna ki ennyire, nem lenne rajtad ez a smink és a hajadat sem göndörítetted volna be. Legalább két órát kellett készülődnöd.- A pincér ekkor megérkezik és lepakolja elénk a bort, amit Dominik rendelt. Hálát adok magamban neki, mert nyert nekem pár másodpercet.

- Arra esetleg nem gondoltál még, hogy csak szeretek csinos lenni?- Ennél egyszerűbben nem is tudnék válaszolni. Siralmas visszavágás volt -már ha lehet annak nevezni.

Dominik hangosan felnevet.

- Ugyanmár Norina- vigyorog rám-, mi ellen harcolsz ennyire?- Megint sikerül érintenie azt a témát, amit egyszer már kikerültem.

Erre már valóban nem válaszok. Az otthon történtek jutnak eszembe és úgy érzem, hogy megint nem vagyok ura a testemnek. Tekintetemet a fehér terítőre szögezem. Képtelen vagyok jelenleg ránézni, mert nem tudom eldönteni, hogy lehánynám vagy pedig elsírnám magamat abban a pillanatban. Halkan elmondom neki, hogy kimegyek a mosdóba és ott hagyom.

A tükör előtt állva csak nézem az arcképemet és legszívesebben elsírnám magamat. Ezer meg egy ok jut eszembe, hogy miért nem kéne most itt lennem.

Bettát kezdem tárcsázni.

- Te nem Dominikkel vagy?- Támad le egyből és nekem most éppen nem erre van szükségem.

- Nem volt jó ötlet idejönnöm- beszélek halkan az üres mosdóban.

- Mi történt?- Fekete cipőm orrát kémlelem.

- Nem megy ez nekem Betta- sóhajtok fel lemondóan-, nem tudok vele lenni.

- Dominik jó ember, kérlek menj vissza hozzá és próbálj meg vele őszinte lenni!- Hallom hangján, hogy valóban így gondolja és nagyon szeretné, ha visszamennék. Ekkor kivágódik az ajtó és egy idősebb nő lép be rajta.

- Rendben. Majd irok- zárom le a beszélgetést és bontom a vonalat.

A tükörképemmel farkasszemet nézve hatalmas levegőt veszek, ami egy kis erőt ad az este további részéhez. Az asztalhoz visszafele menet Betta szavai foglalják le a gondolataimat.

- Jól vagy?- Szegezi nekem a kérdést, amint odaérek. Arcán látom, hogy valóban aggódik.

- Minden okés- bólintok egy aprót.

- Ne haragudj, én nem- leintem. Nincs szükség felesleges magyarázkodásra.- És mi a helyzet veled? Szereted munkádat?

- Szeretni szeretem, de egy ideje gondolkozom a továbbtanuláson. Már bánom, hogy anno nem tanultam tovább, pedig megérte volna.- Beleiszom eddig érintetlen boromba. Kezdem jobban érezni magamat és ezt Dominik is érzékeli.

- Milyen szakon?

- Nagyon szeretem a nyelveket, talán az angol a kedvencem szóval anglisztika. Tudom, hogy fura meg minden- mosolyodom el kellemetlenül-, de engem eskü érdekel.

- Mindig lesz olyan ember, akinek nem tetszik, amit csinálsz. Szerintem egyáltalán nem fura- küld felém egy halvány, de annál tisztább mosolyt.

Közben megérkeznek az ételeink, amit csendben fogyasztunk el. Megfogadom Betta tanácsát és még meg is próbálom jól érezni magamat. Dominik úgy érzem észrevette, hogy érzékeny témára tapintott már nem először és próbálja kerülni az újabb hasonló melléfogást.

Miután befejeztem az evést a karkötőmmel játszom.

- Pandora?- Pillant rá Dominik is.

- Aha, nagyon szeretem- Dominik felé nyújtom a csuklómat, amin a karkötő lóg, magam is meglepődöm a gesztusomon. Eggyesével és óvatosan veszi szemügyre a rajta lógó charmokat.

- Egy hiányzik- állapítja meg.

- Igen. Csak olyanok vannak rajta, amiknek jelentésük van.- Kezdek el babrálni vele én is.- A sister feliratosat a húgomtól kaptam például.

- Szóval akkor van egy kutyád is.- Utal arra, amely Baileyt szimbolizálja. Aprót bólintok.

A rossz érzéseim megint kezdenek úrrá lenni rajtam, ahogy Dominik elnéz mellettem és megbámulja a mögöttem ülő lány társaságot.

- Nem bízom benned Dominik- Bukik ki belőlem.

Tekintete újra rajtam állapodik meg. Nem érte váratlanul kijelentésem.

- Mikor születtél?

- Mi van?

- Mikor születtél?

- 98. július 10.- Értetlenül nézek rá, mialatt ő telefonját nyomkodja. Magamban újra elismétlem a kérdést: Mi van?

- Mostantól a születési dátumod a kódom.

-You can close your eyes from the things you don't want to see but you can never close your heart from the things you don't want to feel.