Idegen arcába bújva- Szoboszlai Dominik [Befejezett]

k i l e n c e d i k

n o r i n a

Kereken két órát szenvedtem végig. Szörnyen mérges vagyok Bettára, amiért elhozott ide és Dominikre pedig annál is inkább, hiszen biztosan ő vette rá erre az idióta ötletre. Komolyan, még Rolinak sem jutott eszébe megállítani őket?

Telefonomat visszakaptam, mivel egy elég hosszú vita után belementem, hogy képes leszek végigülni ezt a meccset -igazából csak a készülék miatt egyeztem bele. Azóta Hangának írogatok megállás nélkül -ha már egyszer úgyis mindent tud- viszont valamiért rohadtul nincs ideje válaszolni. Tuti megint bulizni készül.

- Gyere!- Fogja meg kezemet Betta és maga után húz követve Rolit.

Mikor rájövök, hogy az öltözők felé tartunk grimaszba torzul arcom. Nem kezdek el veszekedni, mert nem akarok feltünést kelteni és amúgy sem lenne semmi értelme, hiszen úgyis ők győznének végül.

- Miért kellett engem idehozni?- Szólalok meg csendesen pár perc néma várakozás után.

Mindkettejük szemében látom, hogy ők is idegesek. Betta fekete magassarkújában körülbelül másodpercenként helyezi át testsúlyát egyik lábáról a másikra. Kicsit kellemetlenül érzem magamat, hogy én csak egy sportcipőt viselek -nem készültem ennyi ember közé.

- Haragszol rám?- Néz fel a földről Betta szomorú szemekkel.

Kurvára haragszom rá, de látva rajta, hogy mennyire rosszul érzi magát nincs szívem még jobban elrontani a kedvét.

- Rád nem- rázom meg fejemet.

Közel negyed óra várakozás után végre kinyílik az üvegfolyosó mögötti ajtó. Még Hanga is válaszolt, bár csak szimplán kiröhögött és jó szórakozást kívánt. Valami azt súgja, hogy ő is Dominik pártján áll. Csak tudnám, hogy miért támogatják ennyire!

A focista alakja közeledik felénk. Fekete melegítőt visel szokásához híven. Ahogyan egyre közelebb ér hozzánk érzem, hogy a lábaim megremegnek. Szükségem van néhány másodpercre, hogy normalizáljam testtartásomat.

- Sziasztok!- Köszön, amikor odaér hozzánk. Rolival kezet fog, Bettától kap két puszit majd odaér hozzám.- Szia Norina- néz mélyen bele a szemembe, de nem ér hozzám.

- Szia- hangom erőtlenül cseng. Haragudni akarok Dominikre, de szinte képtelen vagyok rá.- Mit keresek én itt?- Teszem fel a kérdést mialatt keményen a szemébe nézek. Szorít a szívem, de ezt ő kifelé nem láthatja. Ha beledöglök is, de nem fogja megtudni, hogy megbántott.

Dominik szemmel láthatóan feszeng és mintha kicsit szomorú is lenne, de lehet ezt csak beképzelem. Mikor szólásra nyitja a száját egy német férfihang üti meg fülemet.

- Ő az a híres Norina?- Érkezik meg közénk egy barna hajú srác, aki kezet fog Rolival és angolul köszönti.

- Igen- válaszolja Dominik kurtán ezzel is jelezve a srácnak, hogy zavar.

- Jó csaj- veregeti vállon Dominikot haverja, amit nem bírok már szavak nélkül hagyni.

- Ha rólam beszélsz, amikor itt vagyok akkor nekem mondd- fordulok a srác felé, aki láthatóan meglepődik a reakciómon.

- Max Wöber- nyújtja felém a kezét, amit elfogadok.

- Az én nevemet már úgyis tudod- küldök felé egy kedvesnek szánt mosolyt. Miután sikeresen leégette magát Dominik csapattársa gyorsan tovább is áll.

- Na és hogy tetszik eddig Salzburg?- Próbál a lehető legbénább módon beszélgetést kezdeményezni velem.

- Tiszta Ibiza- forgatom meg kék íriszeimet.