Idegen arcába bújva- Szoboszlai Dominik [Befejezett]

e p i l ó g u s

n o r i n a

Mosolyogva nézek körbe szombathelyi otthonom udvarán, ami tömve van az én barátaimmal, majd húgom társaságában megpillantom a szerelmemet, Szoboszlai Dominiket is. Húgom és barátom között olyan kapcsolat alakult ki, ami irigylésreméltó. Hanga úgy tekint rá, mintha a bátyja lenne.

Mosolyogva figyelem őket, amint Hanga megforgatja kék íriszeit míg Dominik egyszerűen csak kineveti őt. Boldog vagyok.

- Na mi van csajszi? - Szakít ki Mendi hangja a merengésből.

- Minden a legnagyobb rendben- eresztek meg felé egy kedves mosolyt. - Kinek az ötlete volt amúgy? - Utalok a meglepetés születésnapra, aminek éppen a kellős közepén álldogálok. Július tizedike van ma, ami történetesen a születésnapom és egyben Dominik kódja azóta is.

Alig fél órája értem haza Hangával fodrásztól, mikor szemet szúrt az utcában egy ismeretlen, de mégis igazán feltűnő fehér Mercedes -ami, mint utólag kiderült Némó tulajdonában áll. Utána olyan gyorsan történtek az események, hogy időm sem volt elgondolkozni a kocsin és már az arcomba kiabáltak legalább tízen, hogy meglepetés.

- Szerinted? - A barna hajú lány szokásához híven titokzatos marad. Nagyon jó barátnőt fedeztem fel személyében.

- Dominik?

- Nyilván- nevet fel jóízűen miközben égnek emeli barna íriszeit. - És itt jön! - Mutat mögém, ahol valóban a focista alakja közeledik felém.

- Elrabolhatom Norinát egy pillanatra? - Sokkal inkább szánja a kérdést Mendinek, mint nekem, aki természetesen rögtön kettesben hagy minket.

- Igen? - Fordulok felé, hogy egy apró csókot nyomhassak ajkaira. Arcára egy levakarhatatlan vigyor ül ki.

- Menjünk be! - Ellentmondást nem tűrően húz be maga után a teraszajtón keresztül egyenesen a szobámba. Kérdőn nézek rá miközben végigmérem feszülős fehér felsőjét és farmerbe bújtatott lábait. Hogy lehet valakinek ilyen szép testfelépítése? - Hunyd le a szemed! - Gondolkodás nélkül teszem, amit kér. 

Megérzem, amit ujjait összefonja az enyémekkel, majd mikor elengedi egy apró tárgyat hagy közöttünk. Kíváncsian nyitogatom pilláimat. Tenyerembe egy arany színű karperec hever, amit jobban szemügyre véve észreveszem a márkajelzést és a belsejében egy "mert szeretlek" gravírozást. 

- Emlékszel- pillantok fel a barna szemekbe. Dominik a mai napig emlékszik arra, mikor először hagyta el a számat ez a szó. - Annyira szeretlek! - Vetem magamat karjai közé, amit nevetve fogad.

- Én is téged! - Csókol bele hajamba.

- Köszönöm, hogy vagy nekem. - Nézek fel rá még mindig mellkasához bújva. Annyira hálás vagyok ezért a fiúért, aki visszaadta a boldogságomat.

- Kérdezhetek valamit? 

- Persze- rögtön elönt a kíváncsiság. 

- Mit tettél volna, hogyha elküldelek? - Egy bennfentes mosoly ül ki arcomra. Hetven- harminc százalékban voltam biztos benne, hogy nem küld el.

- Tudod, két posztot szerkesztettem meg. Az egyik volt az, amit kitettem, a másik pedig egy bocsánatkérő lett volna. - Ami természetesen azóta is ott van a piszkozatok között. Dominik arcára a döbbenet rögtön kiül.

- Azta- mindössze ennyit tud kinyögni. Nos, én sem hittem korábban, hogy valakiért ennyit tennék.

- Mondtam Dominik; harcolnék érted bármikor is kerülne rá sor. - Minden szavamat mélyen a szemeibe nézve mondom ki ezzel nyomatékosítva őket. Valóban bármit megtennék érte.

- Én pedig mindig hagynám, hogy te győzz.