Idegen arcába bújva- Szoboszlai Dominik [Befejezett]

t i z e n k e t t e d i k

n o r i n a

Az elmúlt másfél hét mozgalmasan telt. Nem tudtam választ adni Dominiknak így nemes egyszerűséggel hebegve-habogva elköszöntem tőle és hazajöttem. A hazaút alatt természetesen Betta és Roli kiszedték belőlem, hogy mi a némaságom oka. Agyaltam. Nem tudtam eldönteni, hogy képes vagyok-e ilyen mértékben újra bizalmat adni valakinek. Összeköltözni valakivel elég nagy lépés és nem megszokott egy ilyen friss kapcsolatban -már ha nevezhetjük annak. Egyáltalán mi együtt vagyunk vagy csak kavarunk?

Felmondtam a Starbucksban. Határozott idejű szerződésem úgyis közel járt a lejárati dátumához így kivettem azt a néhány maradék szabadnapomat és beadtam a felmondásom az első munkanapomon. Hogy nem hiányzik-e? Kicsit. Az életem részévé vált az elmúlt egy évben minden kollegám. Második otthonomként szolgált a Fashion Street-en található üzlet, néha több időt töltöttem ott, mint lakásomban. Talán még ennek a munkának köszönhetem azt is, hogy nem őrültem bele a semmittevésbe. Mindig kellett mennem dolgozni, sosem tehettem meg, hogy elhagyom magamat. A Bucksban számítottak rám.

Egy hetet töltöttem Szombathelyen a családomnál, akik közül még mindig csak Hanga tudja a teljes igazságot. Szüleimnek mindössze annyit említettem, hogy van egy fiú Salzburgban. Sem nevet, sem származást nem mondtam nekik így biztos vagyok benne, hogy ők egy Hannes nevű, szőke, tenyérbemászó osztráknak hiszik Dominikot. A felmondásomat azzal indokoltam, hogy szeretném elkezdeni az egyetemet, viszont még függőben vannak dolgok ezzel kapcsolatban -ami igaz is. Rövidesen beiratkozom a Salzburgi Egyetemre.

[_norina] szoboszlaidominik
Most indulok erted

Csak egy szívecske emojit küldtem válaszul Dominiknek.

Az autó ablakán kifelé meredve, csöndesen emlékeztem vissza az utóbbi időben Magyarországon töltött napjaimra. Nem mindig emelném ki, hogy Magyarország elvégre ez az otthonom és eddig az volt a hétköznapi, hogy én itt vagyok. Remegő gyomorral vagyok csak képes belegondolni abba, hogy mától nem Budapest lesz az otthonom, hanem Salzburg -visszajövök Dominikhez.

- Norina, negyed órán belül ott vagyunk a benzinkúton- adja tudtomra a telekocsi sofőrje, hogy lassan átülhetek Dominik Audijába a kisbuszból.

- Köszönöm, már jönnek értem- küldök egy enyhe mosolyt a férfi felé.

Az izgalomtól megállás nélkül rázom a lábamat. Nem egy álmatlan éjszakát okozott meghozni egy ekkora döntést. Valamint féltem Dominikot mind magamtól, mind attól a veszélytől amit közelségem okozni tud.

A délutáni napsütésben pásztázom a mellettünk elsuhanó természetet a hátralévő időben. Nem is értem hogyan nem realizáltam az "elrablásomkor", hogy Ausztriában vagyunk hiszen nem ismeretlen terület ez számomra. Most, ahogyan elnézem az összetéveszthetetlen tájat egyenes idiótának érzem magamat. Álmomból felébredve tudnom kéne hol vagyok.

[_norina] csordas_hanga
Na odaertel mar?
Baszol valaszolni imessageen...

Húgom sajátos stílusát látva már meg sem lepődöm. Kifejezetten bunkó személyiségnek tudnám csak nevezni őt. De mentségére szól, hogy mindig mellettem van bármi történjen.

_norina
majd most fogok

Le sem reagálom az iMessage-es dolgot. Majd visszairok neki később, egyelőre túlságosan izgulok.

A benzinkútra bekanyarodva tekintetemmel mániákusan keresem a már ismerős autót. Amint megpillantom Dominkot az autó mellett állva hatalmas mosoly terül el arcomon. Olyan vagyok, mint egy szerelmes kamasz...