Idegen arcába bújva- Szoboszlai Dominik [Befejezett]

e l s ő

n o r i n a

- Biztos jól áll ez a ruha?- Lép elém Betta egy púderszínű garbós ruhában, amit múlt héten vett.- Lehet visszaviszem.

- Tökéletesen festesz- mosolygok rá kedvesen.

Betta utcán többnyire nadrágot visel, ezért bizonytalan a szoknyájával kapcsolatosan, de neki minden jól áll. Gyönyörű most is, mint mindig.

- Akkor nem viszem vissza- villantja rám hófehér fogsorát.

A ruha nem sokkal a térde felett végződik. Vékony alakjára szorosan tapad az anyag. Szerencsére kifogástalan alakja van: hasa lapos és a feneke kerek, végtagjai hosszúak és vékonyak.

Betta lehuppan mellém a fekete bőrkanapéra és beleiszik narancslémbe.

- Na és miről csevegtél Dominikkel?

- Nem csevegtünk.- Tekintetemet dacosan tartom a tvn, amiben egy szeretett filmem megy, a LOL.

- Na, ne már!- Nevet fel.- Mit mondott, hogy ott hagytad?

- Nem mondott semmi rosszat- morgom az orrom alá.

Kezembe veszem a telefonomat, hogy jelezzem Bettának, hogy tényleg nem akarok erről a témáról beszélni. Felesleges lenne belemagyarázni akármit is egy maximum három perces beszélgetésbe. Kezemben lévő telefonom rezzen egyet.

[_norina] szoboszlaidominik
Elkezdett követni téged.

- Betta- csattanok fel azonnal. Felállok és a kanapéra dobom telefonomat. Barátnőm először értetlenül pislog rám majd kezébe veszi a fekete készüléket. Arca megnyúlik, amint realizálja ugyanazt, amit én fél perccel ezelőtt.

- Na, ne!- Vigyorog rám boldogan.- Kövesd vissza!

- Dehogy követem- veszem el a felém tartott telefont és megint a párnák közé dobom.- Te mit tudsz?

- Én semmit- rázza meg fejét és felteszi kezeit védekezően.

Akarnám, sem tudnám tagadni idegességemet. Nem Betta miatt vagyok ideges, ezt Dominik okozta pusztán annyival, hogy felmerült a neve.

- Amúgy meg nem mindegy? A régi oldaladon több ezren lesték a mindennapjaid...

- Az a régi Norina volt Betta!- Hisztérikusan felkiáltok Bettát elhallgattatva.

Visszarogyok a heverőre és felsóhajtok. Kell pár másodperc, hogy újra képes legyek normális hangnemben kommunikálni.

- Ne haragudj, igazad van- töri meg ő a csendet.- Nem akartam rosszat.

- Tudom, én sajnálom, hogy ennyire kiborultam.

Kicsit rosszul érzem magamat, hogy az előbb ilyen durván közbevágtam. Más valószínűleg nem értene meg, de nekem szerencsém van, hogy ő a legjobb barátnőm. Hatalmas szerencsém van.

- Neked tetszik Dominik?- Beszél halkan. Felsóhajtok újra.

- Azért hagytam ott mert féltem, hogy elmondok neki valamit, amiről nem szabadna tudnia- pillantok jelentőségteljesen rá. Arckifejezéséből azonnal tudom, hogy máris ért mindent.

- Ugye nem mondtál neki semmit?- Megrázom fejemet mire kifújja az eddig bent tartott levegőt.- Dominik jó srác, én kedvelem. Sőt, még Mendi is egészen bírja.- Erre mindketten felnevetünk egy kicsit. Úgy hallottam Krisztián felesége nem a kedvességéről híres, kifejezetten csípős megjegyzései vannak általában.

- Ugorjuk át ezt a témát kérlek, úgyis indulnom kell dolgozni lassan.- Pillantok újra telefonomra és törlöm az értesítést.

- Szeretlek, de nem félhetsz örök életedben- csak bólintok egyet. Ezt én is tudom.