Idegen arcába bújva- Szoboszlai Dominik [Befejezett]

h u s z a d i k

n o r i n a

... három hónappal később ...

Ugyanaz a bejárati ajtó előtt állok, amin kiléptem hónapokkal ezelőtt. Mindent elhoztam magammal, amire szükségem lehet viszont egy valamit ott hagytam és a mai nap jöttem érte vissza; a szívemért.

Mindent pontosan megterveztem előre még otthon; hétfőn kezdek a Salzburgi Egyetemen és egy lakást is kivettem. Be fogom tartani az ígéretemet.

Mindössze egyszer kopogok az ajtón, ami pár percen belül kinyílik.

- Szia! Norina vagyok, az új szomszédod.

Dominik csak néz rám, mintha szellemet látna. Kihasználva döbbenetét én is végigmérem őt. Nagyot nyelek. Jobban néz ki, mint eddig bármikor. Haja megnőtt az elmúlt időszakban, ami kifejezetten jól áll neki. A rengeteg edzés meglátszik rajta, gyönyörűek az izmai. Legszívesebben most azonnal megölelném.

- Ugye tudod, hogy most minden normális férfi rád csapná az ajtót?- Dől neki az ajtófélfának így teljesen elzárja előlem a bejutás lehetőségét.

- Tudom, de azt is tudom, hogy te nem fogod. Közel sem állsz a normálishoz, Dominik.- Húzódik arcomra egy kedves mosoly. Nem sértésnek szántam.

Dominik felsóhajt aztán odébb áll az ajtóból. Belépek újra. A lakásban minden ugyanúgy van, mint mikor utoljára jártam itt.

- Hogy kerülsz ide?- Hallom meg hangját hátam mögül. Jogos a kérdés.

- Leülünk?- Pillantok a kanapéra, mire csak bólint egyet. Legalább két méter távolságot hagy tőlem mikor ő is leül.- Emlékszem arra az estére, mikor megismertelek.- Elmosolyodom az emlék hatására.- Távol akartalak tartani magamtól, mert már akkor képes voltam neked elmondani, hogy nem szeretem az arcomat. Az első pillanattól kezdve nagyobb hatással voltál rám, mint az elmúlt években bárki és én ez elől menekültem. Nem akartam érezni irántad semmit sem. Féltem. Mikor bekövettél Instán éppen Bettával voltam és ő bíztatott, hogy nyissak feléd aztán megjelentél másnap a Bucksban olyan önbizalommal, ami negyven éves férfiaknak sincsen. Esélyem sem volt nemet mondani neked. A randin egész este arra emlékeztettem magamat, hogy nem érezhetem jól magam. Bármennyire is bunkó voltam veled te nem menekültél el. Imádtam, hogy mennyire akartál engem. Be voltam rúgva, de emlékszem arra az estére is, amikor nálam aludtál. Életem egyik legszebb emléke a mai napig.- Nézek fel rá egy pillanatra a földről.- Minden egyes érintésre és szóra emlékszem. Úgy bántál velem, mintha az életed múlna rajta. Tudtam, hogy nem vagyok neked hétköznapi és pont ezért elkezdtem benned bízni aztán mikor hallottam, ahogyan az exed rólad beszél a Bucksban úgy éreztem, mintha tőrt forgatnának a szívemben. Sírtam. Ki akartalak zárni az életemből, mert féltem, hogy bántani fogsz. Nagyon szarul voltam. Aztán Betta meg Roli önhatalmúlag fogták magukat és kihoztak a meccsedre. Tudod, nem akartam felmenni- mosolyodom el keserűen még mindig a földet bámulva-, amint megláttam az FC Redbull Salzburg feliratot mondtam, hogy én biztos nem megyek oda. Féltem attól, hogy mit fogsz mondani meg úgy mindentől. Nem igazán szeretek kilépni a komfortzónámból, de gondolom ez már feltűnt.- Újabb gúnyos mosoly.- A titkomat lehet előbb kellett volna elmondanom és nem megvárni amíg ennyire elfajulnak a dolgok, de szerintem érthető, hogy nem szeretnék több száz millió forintot kifizetni Heinenek. Kim az étteremben rájött arra, hogy ki vagyok és ettől némultam meg. Féltem, hogy megtudod az igazat mert akkor még nem álltam készen arra, hogy elmondjam. Aztán mikor elmondtam és te elmentél Katával találkozni... na ennél nagyobb pofont régen kaptam, mint akkor tőled. Olyan szinten hátbatámadva éreztem magamat, mint még soha holott én is hibás voltam. Nagyon sajnálom Dominik, hogy egy cikkből kellett megtudnod elsőként a dolgokat. Ha tehetném, máshogyan csinálnám- nézek rá. A barna íriszekből semmit sem vagyok képes kiolvasni.- És azt is sajnálom, hogy elrángattalak Palaceba és egyben köszönöm is. Azt hiszem te bebizonyítottad akkor, hogy mennyire szeretsz engem.- Hatalmas kő esik le szívemről, amint elmondok neki mindent. Már régóta tartoztam ezzel a magyarázattal és a bocsánatkéréssel.

- Amint leültem ahhoz az asztalhoz a Raqparton éreztem, hogy kellesz nekem. Onnantól kezdve nem volt megállás, bármit megtettem volna érted. Lenyeltem azt is, mikor a lakásod ajtajában üvöltöttél velem, majd azt mikor egyik napról a másikra minden infó nélkül leráztál. Nem tudom mi bajod lett hirtelen ezért elmentem Rolihoz, ahol Betta meg akart ölni és én ekkor tudtam csak meg, hogy mi történt. Utáltam magamat azért, hogy megbántottalak és csak az járt a fejemben hogy kiengeszteljelek. Az én ötletem volt téged elhozni Salzburgba. Azt hittem minden oké lesz ezek után köztünk. Nem haragudtam rád, a Kim-es esetnél sem. Azt hittem, velem van a gond és miattam nem mondod el az igazat. Mikor megtudtam, nem tudtam vele mit kezdeni, olyan sokkoló volt hallani a történetedet, hogy azt hiszem menekültem egy biztos ponthoz az életemben, aki régen Kata volt. Hónapok óta nem voltam vele már együtt mikor téged megismertelek.- Dominik megakad, mintha csak vívódna magában, hogy folytassa-e. Velem ellentétben ő képes a szemembe nézve beszélni. Keserű mosoly húzódik ajkaira.- Azért tudtam elmenni hozzád Szombathelyre aznap este, mert mikor szakítottál velem széttörtem egy képet, ami elvágtam a kezemet így nem mehettem meccsre. Kurva szarul voltam nélküled. Tudtam, hogy ez az én hibám. Két hónapig önmagam árnyéka voltam és most, mire kezdem összeszedni magamat megjelensz újra. Lemondtam már arról, hogy újra visszajössz hozzám Norina.- Érzem, hogy könnyekkel telnek meg szemeim. Annyit bántottam ezt a fiút.

- Sajnálom- mindössze ennyit vagyok képes kinyögni. Lehet elkéstem.

- Mindent megtettem érted.- Rázza meg fejét lemondóan.- Mi van, ha ennyi küzdés után már nem akarom ezt az egészet?- Mielőtt idejöttem számba vettem minden lehetőséget, amik között az elutasítás is szerepelt. Most mégis szíven ütnek szavai.

- Akkor ezúttal én fogok küzdeni érted.- Magamat is meglepi hangomból eredő magabiztosság.

- Küzdenél értem?- Kérdezi.

- Most is azt teszem.

Dominik elnémul néhány percre. Látszólag vívódik magában.

- Miért?

- Mert szeretlek.- Mondom ki először ezt a szót Dominik íriszeibe nézve. Közel fél év kellett hozzá, hogy a szemébe nézve tudjam hangosan kiejteni ezt az egy szót, de ennél őszintébben még soha senkinek nem mondtam.

-to the person who stayed with me
even at my worst,
thank you