Idegen arcába bújva- Szoboszlai Dominik [Befejezett]

h u s z o n e g y e d i k

d o m i n i k

Három hónap telt el Norina nélkül. Elfogadtam a kérését miszerint ne keressem, majd ő keres mikor készen áll rá. Rengeteg időm volt átgondolni mindent mégsem jutottam semmire sem. Folyton ellentmondásokba ütköztem -általában saját magammal. Kifejezetten szarul voltam hosszú heteken keresztül. Minden áldott nap vártam Norina üzenetét, de mindig úgy telt el újabb huszonnégy óra, hogy egy árva betű sem érkezett. Reménykedtem és kitartottam még akkor is, ha mindenki más mondta, hogy tovább kellene lépnem, mert Norina nem fog keresni.

"Norina lezárta."

"Tesó, lépj túl! Hidd el, jobb lesz!"

"Egy hónap telt el és semmi. Mire vársz még?"

"Szerintem ennek vége."

Szépen lassan én is kezdtem elfogadni, hogy Norinát sosem ölelhetem meg újra, sosem lesz már a barátnőm és talán sosem látom még egyszer. Mégis a legfájdalmasabb abba volt belegondolni, hogy már valaki mással van. Nem telt el nap anélkül, hogy ne gondoltam volna rá.

Három hónap kellett ahhoz, hogy haverjaim józanító szavai eljussanak agyamig. Elkezdtem lezárni a dolgot. Már nem vártam az üzenetét. Hiányzott, de kezdett egész elviselhető lenni a fájdalom. Épphogy félálltam a földről mikor az ajtó túloldaláról pislogott rám vissza az a nő, aki odaküldött engem. Képtelen voltam elküldeni őt, képtelen voltam nem úgy tekinteni rá, mint a páromra.

- Mert szeretlek.- Norina szavai valósággal megnémítanak. Szeret és harcol értem. Kettőnk közül ő volt az, aki elsőként mondta ki.

- Én is téged-az érzelmeim könnyedén aratnak győzelmet józan eszem felett. Még a hülye is tudja, hogy halál szerelmes vagyok Norinába. Ő bármit tehet, én mindig tárt karokkal fogom várni.

- Megölelhetlek?- Mozdul felém esetlenül a mindig olyan magabiztos nő. Válaszul csak ölembe húzom és szorosan megölelem. Érzem, amint teste megremeg egy pillanatra majd egy halk sóhaj hagyja el ajkait. Tippem sincs melyikünknek van jobban szüksége a másikra, reménytelien kapaszkodunk egymásba.

- Szeretlek Dominik- suttogja fülembe.- Soha, senkit nem szerettem még ennyire, mint téged. Nagyon sajnálom az elmúlt hónapokat. Magammal kellett elszámolnom, nem veled- a szemembe nézve fejezi be mondanivalóját. A kék íriszek megbánóan csillognak.- Meg tudnál nekem bocsátani?

- Évekig éltem egyedül, aztán pár hétig veled, majd három hónapig nélküled. Nem tudtam, nem tudok és nem is akarok nélküled élni- simítok el egy kósza tincset füle mögé.- Szeretnék az életed részese lenni, ameddig lehetőségem van rá.

Lassan csókolom meg ajkait. Csókunk annyira lassú és érzelmes, mint talán még soha. Mindketten rájöttünk, hogy mit is veszítünk el, ha nem vagyunk egymás mellett és rettegtünk ennek az érzésnek a visszatérésétől.

- Ki tehetem ezt a képet?- Fordítja felém mobilját, ami egy korábbi szelfink. Norina arcán egy hatalmas vigyor terül el, miközben puszit nyomok fejére.

- Nem muszáj...- kezdek bele, de közbevág.

- Tudom. De szeretnélek végre mindenki előtt felvállalni, ahogyan azt az első perctől kellett volna tennem.- Elmosolyodom. Mostanra sikerült rájönnöm, hogy neki sosem velem volt problémája, hanem képtelen volt lezárni a múltját -egészen eddig.

- Ugye tudod, hogy oda vagyok érted?

- Csak remélni tudom- mosolyodik el és ezúttal ő csókol meg engem miután leteszi a telefont a kezéből.

Érzem, amint zsebemben lévő mobilom megrezzen. Milyest elválunk egymástól előhalászom a készüléket. Úgy tartva a kijelzőt, hogy Norina is lássa nyitom meg a fotót, amelyet feltöltött Instagramra és meg is jelölt rajta. Meglepődve konstatálom a hosszú szöveget alatta. Rákérdezhetnék mikor írta ezt, de ez is csak egy olyan tipikus Norina- dolog. Valószínűleg egy komplett haditervvel érkezett hozzám.

_norina Mindenki hibázik, ahogyan én is hibáztam. Közel fél éve ismertem meg ezt a csodálatos férfit, akit képtelen voltam olyan közel engedni magamhoz, mint amennyire ő azt megérdemelte volna. Hibáztam, mert képtelen voltam elengedni a múltamat. Igen, én vagyok az a lány, akit Heine Schwenk eljegyzett majd később szakítottak. Én vagyok az a Csordás Norina, aki gyermek modellként nőtt fel és a karrierjét egészen húsz éves koráig folytatta is. Valamint én vagyok az a lány is, akinek nehéz volt elfogadnia saját magát. Képtelen voltam megbírkózni a rengeteg dologgal, ami az elmúlt években történt velem. Nem szerettem magamat és nem hittem, hogy engem képes bárki teljes szívéből szeretni... de Ő minden szeretetét nekem adta, szeretett minden hibámmal együtt. Nagyon közel álltam ahhoz, hogy elveszítsem őt mindössze azért, mert nem voltam képes elfogadni azt az embert, akivé változtam az évek alatt. Rájöttem, hogy ha egy ilyen fantasztikus ember, mint Ő képes szeretni engem akkor én mégis ki vagyok hogy ne szeressem saját magamat? A válasz nagyon egyszerű: hülye. Hülye vagyok ha úgy nézek tükörbe, hogy nem tetszik, amit látok. Én neki köszönhetően szerettem meg magamat! Mindenki életében eljön majd az a személy, aki nélkül képtelen elképzelni az életét. Lehetsz akár tizenhárom, harminc vagy akár hatvan éves is, hinned kell magadban! Mosolyogj minden alkalommal, mikor tükörbe nézel és a világ vissza fog rád mosolyogni.:) szeretlek Dominik

E N D