Boruto a végzett keze

8.fejezet

Itachi szemszöge

-Ki vagy te?! -Kérdezte Ahri az ismeretlent.

-Uchiha Itachi és Uchiha Ahri nincsen sajnos sok időm szóval gyors lesz. -Szólalt meg végül.

-Előbb mond hogy ki vagy! -Jelentettem ki.

-Az most nem számít de egy valamit jegyezzetek meg, mindig számítsatok a váratlanra.

-Ezt meg hogy érted?

-Idővel ti is rá fogtok jönni, de most már itt az ideje hogy fel ébredjetek. -Ekkor egyik kezét ki dugta a köpenye alól és csettintet egyet mire fel riadtunk és ültünk fel.

-Ez meg mi volt? -Nézet rám Ahri.

-Fogalmam sincs. -Néztem magam elé értetlenül közben próbáltam fel fogni hogy volt volt ez az egész, ki lehetett az az alak és honnan tudta a nevünket? És értette hogy mindig számítsunk a váratlanra? Hiába gondoltam rajta nem állt össze a kép majd ekkor vettem észre hogy reggel van ezért ki keltünk az ágyból fel öltöztünk és mentünk le.

Akina szemszöge

Reggel alig bírtam ki kelni az ágyból annyira fájtak a lábaim a tegnapi futástól, nagy nehezen sikerült ki másznom majd el végeztem reggeli rutinom és mentem le a nappaliba.

-Jó reggelt. -Köszöntem mire családom rám nézett.

-Jó reggelt. -Köszöntek ők is.

-Fu nővérkém elég pocsékul nézel ki. -Mondta Seichi.

-Eliza tegnap nem kicsit futtatok meg minket, alig állók a lábamon. -Ültem le a kanapéra.

-De nem csak Borutot kéne edzenie? -Kérdezte anya.

-A főnix isten valamiért azt akarta hogy engem és Saradat is edzen.

-Ez különös hm. -Mondta apa.

-Ahh szerencse hogy ma nem lesz edzésünk Ezilával de helyette küldetésre kell mennünk.

-Ilyen állapotban nem mész te sehová, szépen itthon maradsz és pihensz küldetés vagy edzés ide vagy oda. -Mondta anya.

-Anyádnak igaza van Akina hm. -Helyeselt apa.

-Amúgy ki ez az Eliza nevű csóri? -Kérdezte öcsém.

-Seichi! -Szóltunk rá mind hárman.

-Eliza egy tűz angyal akik a főnix isten saját seregét képezik. -Mondta anya.

-Az francba öcsi mégis melyik kő alatt éltél ha még ezt sem tudod? -Kérdeztem.

-Fodg be gyökér! -Mondta Seichi.

-Mit mondtál te tök alsó?

-Mi az valami nem tetszik?

-Igen még hozzá a képed!

-Elég ti ketten! -Szólt ránk anya majd ekkor valaki kopogot az ajtón, oda mentem és mikor ki nyítottam Eliza áll ott.

-Szia Eliza. -Köszöntem neki.

-Szia Akina. -Köszönt vissza.

-Ki az Akina? -Jött oda családom.

-Jó reggelt. -Köszönt a tűz angyal.

-Anya apa Seichi ő itt Eliza, Eliza ők itt a családom.

-Te lennél Eliza? -Kérdezte anya.

-Igen én vagyok. -Mondta.

-És mi szél hozott? -Kérdeztem.

-A nagyuram azt mondta hogy utána kell néznem valaminek így a mai edzés el marad, csak ezért jöttem hogy szóljak.

-Rendben akkor neked sok szerencsét.

-Köszönöm Akina úgy lesz. -Azzal el is ment én meg be csuktam az ajtót és családom felé fordultam.

-Ő lenne Eliza? Szemre való csaj az tuti. -Vigyorgot Seichi.

-Na most állj le fiam, túl fiatal vagy hozzá és amúgy sem vagytok egy szinten hm. -Mondta apa.

-Ráadásul ő egy tűz angyal, ki tudja mi lesz ha valaki lenne annyira hülye hogy csak úgy rá hajtson? -Kérdeztem mire apa valamiért a homlokára csapott.

-Attól tartók hogy van egy ilyen idióta hm.

-Ki lenne az? -Kérdezte anya.

-Hidan. -Erre anya is a homlokára csapott.

Asuma szemszöge

Kurenai Mirei és én egy a faluban sétálgattunk mikor egy hosszú kék hajú nő jött velünk szemben, mi előtt közelebb ért volna hirtelen fel bukkant az a Hidan nevü alak.

-Helló szépségem, mond csak nem megyünk el valahová szórakozni? -Kérdezte az albínó egy perverz mosolyal az arcán.

-Sajnálom de most fontos dolgom van és amúgy sem érdekelnek az olyanok mint te. -Mondta a nő és tovább indult.

-Hé várjál már. -Kapta el Hidan az egyik karját mire a nő felé fordult és hirtelen tűz lobbant a másik kezében majd a tűzből egy kard lett amint a Jashinistára fogot.

-Ha nem engedsz el akkor azt nagyon meg fogod bánni. -Fenyegette meg.

-Nyugi már cica, ha velem jössz akkor biztos élvezni fogod, tényleg amúgy mi is a neved?

-Eliza vagyok egy tűz angyal és egyben a tűz angyalok legjobb kiképzője. -Amint ezt ki mondta mind meglepődtünk mire Hidan el engedte.

-Várjunk csak egy másod percet, te egy tűz angyal vagy?!

-Igen így van.

-Akkor ezért vagy ilyen tűzes és irtó szexy. -Erre Eliza hirtelen bele rúgott Hidan árnyékába és mikor az albínó le akart hajolni a tűz angyal le vágta a fejét lökte hátra a testet, ezek után el tüntette a kardját sarkon fordult és elindult. -EZ ROHADTUL NEM VOLT FER!!!!

-Hoppá ez a nő nem semmi, nem szívesen húznám ki nála a gyufát.

Gondoltam magamban és ekkor Eliza oda ért hozzánk és meg állt.

-Elnézést kérek az előbbi miatt csak nem bírom az ilyen nyalizos férfiakat, a nevem Eliza örvendek. -Hajolt meg egy kedves mosolyal az arcán.

-Én is örvendek Eliza, én Sarutobi Asuma vagyok ők pedig a feleségem Kurenai és a lányunk Mirei. -Mutattam be magunkat mire fel egyenesedet.

-Még egyszer elnézést, most viszont mennem kell és remélem hogy még találkozunk.

-Igen annak mi is örülnénk. -Mondta mosolyogva Kurenai amit Eliza viszonzot majd ment is, de ekkor Kakuzu jelent meg és figyelt fel Hidanre.

-Ezzel meg mi történt? -Kérdezte Kakuzu.

-Rá hajtott a falu egyetlen tűz angyalára. -Mondta Mirei mire az akatsukis unottan nézet.

-Ha ezt előre tudom akkor fogadtam volna Hidan hülyeségére.

-HÉ NE CSAK ÁLLDOGÁLJ OTT MINT EGY FA ÉS VARD MÁR VISSZA A FEJEMET KAKI!!! -Kiáltotta Hidan.

-MEG MONDTAM HOGY NE HÍVJÁL KAKINAK!!! -Kiáltotta vissza Kakuzu mi meg csak nevetni tudtunk ahogy ott veszekednek majd végül Kakuzu vissza varta Hidan fejét, de ekkor az albínó el kezdte hogy mi tartott ilyen sokáig amiből újabb vita lett és így is távoztak mi meg már a hasunkat fogtuk a nevetéstől.

-Jajj a hasam már fáj. -Mondta nevetve Mirei.

-Kemény lány ez az Eliza. -Mondta Kurenai.

-Az biztos, utoljára Naruto bánt el ilyen könnyen Hidannel még annak idején. -Mondtam.

-Sokat köszönhetünk nekik és nem csak mi.

-Így van. -Ekkor mind fel néztünk a Hokage kő arcokra de főleg Narutoéra, nem semmi hogy abból a fiúból akit az egész falú ki tagadott és meg vetették Kurama miatt egy ilyen nagy hős lesz, egy ideig még néztünk a kő arcokat majd mentünk is tovább közben Mirei meg kérdezte hogy Naruto hogyan mentett meg én meg el is meséltem hogy mi történt akkor.