A felejthetetlen nyár /Noah Schnapp

16.rész

Randi napja.
-------------------

Felébredtem ,megnéztem a telómon hány óra.
-Bassza meg dél van -Kapkodtam össze vissza.
Mivel Csilláék valahova elmentek ezért egyedül kellett valamit kezedni magammal.
Így hát lefürödtem ,hajat mostam ,aztán meg is szárítottam ezután már csak egy kis sminket raktam fel ,és most jön a nehéz része.A ruha.
-Hm...-Válogattam a ruháim közt.
-MEG VAN !-Ordítottam el magamat.
Egy fekete babarózsaszin színű ruha,rózsákkal mintázva.
Felvettem ,és csak vártam.
Csöngettek.Lementem és kinyitottam.
-Szi...azta kurva nagyon jól nézel ki.-Húzott magához Noah.
-Köszi!-Csókolt meg.
Nagyon jól nézett ki ő is ,egy fekete ing volt rajta egy fekete nadrággal.
Igen az egyszínű ruhákban nagyon jól néz ki .
-Gyere menjünk !-Puszil bele a hajamba.
Megragadta a kezemet és maga után húzott.
Beszéltunk a kocsiba és már indultunk is ,fogalmam sincs hogy hova.Noah nem volt hajlandó megmondani.
-Figyelj most bekötöm a szemed.-Mondja és ezzel be is kötötte a szemem.
Óvatosan kiszálltunk az autóból ,persze ő segítet ki.
-Leveszem a cipőd.-És le is vette.
Ahogy hallottam ő is .
Felkapott menyasszonyi  pózban és úgy vitt a meglepetés helyre.
Letett.
-Leveheted!-Szólt rám.
Le is vettem .És  az a szépség ami elém tárult az egyszerűen hihetetlen volt.
Egy tengerparton voltunk.
A nap éppen lemenőben volt és az eget lila és rózsaszín színek díszitették.
Egy pléd volt leterítve amin volt egy piknik kosár.
-Noah ... ez valami gyönyörű.-Érzékenyültem el.
-Tudom... gyere ülj le .-
Le is akartam ülni de ő az ölébe húzott.
-Kis ravasz.-Böktem meg az orrát.
Én se hagytam magam , megcsókolni készültem mire csók helyett ölelést adtam neki.
-Ó igen ?Hát így játszunk ?-Nevetett fel durcásan.
-Így !-Öltöttem rá ki a nyelvem.
-Vigyázz mert leharapom.-Nyalta meg a szája szélég.
-Nem mered !-Húztam az agyát.
-Majd meglátjuk!-És ezzel már le is csapott az ajkaimra.
Ráharapott az alsó ajkamra és bejutást kért.
Megadtam neki mire mindketten belemosolyogtunk a csókunkba.
Lihegve váltunk szét , mire észbekaptunk már sötét volt és csak a gyertyák  világítottak.
-Olyan szerencsés vagyok hogy vagy nekem-Tűri el az eggyik hajtincsemet a fülem mögé.
-Én vagyok a legszerencsésebb hogy ilyen barátom van.-Ölelem át.
Az este folyamán sokat hülyültünk ,ettünk,beszélgettünk.
-És... mi lesz Finnékel?-Kérdezem.
-Majd belenyugodnak hogy te az enyém vagy ,aztán majd újra minden jó lesz.-Puszilt meg.
-Remélem így lesz .-Mosolygok rá.

Már itthon vagyunk.Noah alszik én pedig őt nézem.
Nem tudok aludni.Egész végig Finnék járnak az eszembe.
-Jó engem nézni alvás helyett?-Morog Noah.
-Nem tudok aludni.-Nyavajgok.
Jó szorossan magához húzott ezzel átölet izmos karjaival.
-Most már fog tudni.-Csókolt meg.
És így is lett,ahogy mondta el is aludtam.
-Szerelmem kelni kéne.-Puszilgatott Noah.
-Mmm nem akarok.-Síránkoztam mint egy 6 éves.
-De muszáj lesz álomszuszék.-Csókolt meg.
-Szeretném ha festenél nekem valamit.-Mutat a festőálványomra.
-Rendben.-Mosolygok rá.
Reggeliztünk aztán vissza is akartam feküdni de megakadályoztak.
-Nem nem most jössz és csinálsz valamit !-Szólt rám Noah.
-Jól van na !-Durcizok be.
Én leültem a festőálványomhoz és próbáltam valamit festeni.
Noahával van egy nagyon aranyos képünk ezért lefestettem azt.
Olyan 2 óra után már késznek állapítottam meg és ezt jeleztem is.
-Kész!-Szóltam neki .
Ő csak mosolyogva felnézett a telefonjából és már pattant is fel.
-Jézusom ez nagyon jó lett.-Puszilt meg.
-Köszönöm!-Öleltem meg.

El akartam neki mesélni hogy nincs sok hátra mert haza kell majd mennem.
De nagyon féltem.Elmondhatni nem lehet mennyire rettegtem már a gondolattól is.
Csak Jaeden tudja ,senki más hogy haza fogunk menni.
Asszem egyszer említettem csak hogy 3 hónapra jöttünk de szinte mindenki elfelejtette.