A felejthetetlen nyár /Noah Schnapp

17.rész

1 héttel később
-----------------------

Nahát nahát .
Igen gyorsan tellik az idő.
Igazából semmit nem csináltunk az elmúlt 1 hétben.
De szó szerint semmit.
Finnel és Jackkel még mindig rosszban vagyok szóval nem tudok mit csinálni.
-Luca gyere !!!Vendégeid vannak!-Kiabál fel Jaeden.
Na igen Jaeden már jó ideje velünk lakik vagy is inkább Csillával .
-Gyere már !-Kiabál fel ismételten.
-Megyek má...-Futottam le a lépcsőn mikor megpillantottam 2 srácot.
Finn,Jack.
Kurva jó.
-Oh ... kit látnak szemeim-Játszom el a nagy meglepődést.
-Figyelj nagyon nagyon sajnáljuk.És ezt fogadd el .-Tolnak a kezembe egy-egy csokor rózsát.
-Hát figyeljetek ...nagyon nagyon megbántottatok engem ,és Noahát is.
Finn ... Noah a legjobb barátod és nem hittem volna hogy ilyet mersz csinálni.Jack te pedig tiszteletben tarthatnád mások dolgait.-Rivallok rájuk.
-Tudom és nagyon sajnálom.-Mondja Jack.
Egy kis idő után a nyakukba ugrok ,és átölelem őket.
A hirtelen cselelvésemtől mindketten meglepődtek de röktön visszaöleltel.
Egy kicsig beszélgettünk még aztán elmentek .

Másnap.
-----------

Éppen a telefonomat nyomtam mikor kicsapódott az ajtóm.
-MIÉRT NEM MONDTAD HOGY EGY HÓNAP ÉS MENTEK HAZA?-Ront be Noah a szobámba.
-Hé hé hé nyugi , elakartam mondani de nem volt rá alkalmam.-Állol fel hozzá.
-De basszus miért nem mondtad ?Miért Jaedentől kell megtudnom ?-Húzz magahoz.
-Sajnálom .-Temetem a vállámba az arcomat.
-Mindennél fontosabb vagy számomra .Jegyezd meg .-Hajtja a homlokát az enyémnek.
-Megjegyeztem -Puszilom meg az orrát ,mire ő csak nevetni kezd ,és nekem esik.
Hevesen csókolt ,ledopott az ágyra mire én egy kuncogással díjaztam.
Újra nekem akart esni de én elgördültem.
-Ó hát így állunk.-Fog meg és megint rám mászik.
Most magam mellé teszi a kezeimet,amiket lefog hogy véletlenül se meneküljek el.
És csókcsatába kezdtünk.
Ez a nap nagyon jól telt ahogy a többi is .
De mindennek el jön az ideje.

Augusztus 27.
---------------------

Ma megyünk haza.
Mondanom se kell hogy sírva keltem fel.
Hajnali 3 óra van.
Igazából már mindennel készen vagyok .
Felöltöztem, reggeliztem  most már minden meg van.
Noah  és Jaeden jött értünk.
Most érünk a reptérhez ,Csilla már nem bírta az utat sírva borult Jaeden ölelésébe.
-Gyertek menjünk!-Mondom.
Kiszálltunk és már ott mennünk is kellett.
-Utálok búcsúzkodni .-Nevetem el magamat már már egy kósza könycsepp kiséretében.
-Már most hiányzol.-Mondja Noah.
-Te is nekem .-Ölelem meg.
Kicsig eltól magától hogy a szemembe tudjon nézni.
-Figyelj-Fogja meg az arcomat és két keze közé veszi.
-Nagyon nagyon Szeretlek és nem kell sok újra fogjuk egymást látni.Minden nap fogunk chatelni bármi van.
Nem tudom mikor de remélem minél előbb láthatlak majd.-Csókol meg.
-Szia--Köszön el.
-Szia...-Adok neki egy puszit és sírva megfordulok és elindulok.
Csilla is jön mellettem,mind ketten csak sírunk.
Becsekkolás után már fel is szálltunk a repülőre és indultunk haza.
Igen ez is elérkezett.
Ittbhagyom életem szerelmét.
Nagyon hiányzik a mosolya,a nevetése,az ölelő karjai,a csókja, minden hiányzik.
-Luca megérkeztünk gyere-Ébreszt fel Csilla.
Lementünk,átvettük a csomagjainkat és kerestük a szüleinket.
És tudjátok mi a legrosszabb ?Hogy Csillával ez az utolsó találkozásunk.
-Gyerekek !-Hallok meg egy ismerős hangot.