Huh. Akkor csak álmodtam. Felültem az ágyban és körbepillantottam. A fólia, amit a párnám alatt őrzök eltűnt. Abba voltak az összed psicho verseim és novelláim, amit anyukáméktól féltettem, mert nem akartam hogy megtudják, őrült vagyok. Én szeretek az lenni. Főleg amikor valami olyasmit olvasok mint a Joker vagy esetünkben a Creepypasták. De most rohadtul ideges voltam mert sehol sem találtam. Tehát a clorofómos kendős mégsem álmodtam... valaki azért altatott el hogy elvigye. Nem szólhatok anyunak, már multkor is el akart vinni orvoshoz miután sírógörcsöt kaptam hogy ferde a padló. Ez egy nagyon régi félelmem, még az előző házunkban hirtelen elkezdtem szédülni és pánikoltam majd bőgbe rohantam a fürdőszobába. Most is, síelésen a ház amit kivettünk, olyan ferde volt hogy kihozta belőlem a szédülést: olyan minha egy süllyedő hajón lennék és dőlne csak lejtene én pedig a mélybe tuhanok. Ilyesztő. Reggelig némán és mozdulatlanul feküdtem.
YOU ARE READING
OH JEFREE SWEATY!
FanfictionHát.... én is Creepypasta fan lettem és szokásomhoz híven amikor valamit nagyon megszeretek hirtelen, elkezdek róla könyvet írni. Ilyen a Párizsi Dráma, The Perfect Girl, Escaping from Pain, Pretty little Psicho Duo, Megtört.... és sajnos ilyen lesz...
