OH JEFREE SWEATY!

Chapter 7

Hunyorogva próbáltam kivenni, mi lehet az. Talán egy fél óra is eltelhetett, mire láthatóvá vált: egy kastély. Ó a Slendermansion.

Ugyan a kastély közeledett, mégis egyre távolabbnak láttam. Nem akartam megtörni, de azt hittem, mindjárt összeesek. Az elmúlt éjszakákban nem aludtam túl jól, három éjszakán együtt max 6 órát. A lábam is fájt, nem feltétlenül a sétálástól, inkább csak az edzésről. Szégyeltem, de gyenge voltam.
A távolság sem kimondottan a motivációt adta, ezért fáradtan dülöngélve vánszorogtam, térdre rogytam, feláltam, de lemaradtam.
Jeff mögöttem sétált, ezt látva, nehogy kedvem támadjon totálisan begolyózni, és csak fontolóra venni az elfutást. Mintha lenne rá erőm.

Viszont kezdte megelégelni a bénúlt lajhár tempót, ezért amikor egy kicsit is megingtam, egy egyenes mozdulattal vágást ejtett a hátamon. Először csak a szakadt pólómon keresztül, aztán amikor az kezdett inkább egy halászhálóhoz hasonlítani, majd végül leszakadt, akkor a már csupasz bőrömön. Sportmeltartóban alszom, ezért a póló elvesztése nem volt nagy trauma, de nem volt az időjáráshoz alkalmas. Vérzett a szám, az arcom és a hátam. De ami a legjobban fájt, azok a ráismerő gondolatok, amik a szivemet tépték és nem hagytak nyugodni, plusz a baszott nagy pofon, amit az Élet olyan nagy előszeretettel osztogat nekem. Ja, meg a karom is fájt. Így mellékesen.
Hozzá kell tenni, hogy mezitláb voltam, hiszen ki alszik cipőben, ezért az anyaföld szerető kövei, faágai és tüskéi szúrták, karcolták, vágták a lábam. Jaj, de szeret engem mindenki.
Jeff se kímélt, amint lelassúltam, kaptam egyet a hátamba. Kicsit hullámzó érzelmi szinvonala van a vágott arcú drágámnak, pár órával ezelőtt még a karjaiban aluszkáltam édesdeden. Akkor még fel sem tűnt, mekkora felismerést tettem.
Amikor azon gondolkoztam, tájékoztassam-e a többieket a közelgő ájulásomról, megérkeztünk.

Sziasztok! Gyümölcsöző volt a mai nap, írtam valamit a biómba, posztoltam egy szavazást a falamon, egy részt, ami egyébként pofátlanul rövid, be is gépeltem, sőt, még egy oda nem passzoló képet is beraktam fölülre!😂
Na mindegy. Hogy vagytok, mindenki gondolom nagyon-nagyon sajnálja az iskolák bezárását és cseppet sem azon gondolkozik, milyen áldozatot lehetne bemutatni a koronavírusnak, hogy többet be se kelljen menni... 😂 semmi baj.
Viszont...
Tegnap volt E.J szülinapja, tiszteletére ki is raktam egy insta storyt. Azonban azon godolkoztam, írjak-e egy rövidke oneshotot így a szülinapjára... Mit gondoltok?