OH JEFREE SWEATY!

Chapter 5

Talán kicsit el is aludtam, mert fél álomba voltam, amikor a nevemet hallottam. A fejem Jefnek mellkasán pihent és a hajam az arcomba lógott. Beszívtam a pulcsija illatát aminek bódító hatása volt, olyan érzés mint azoknak a festékeknek, amitől kicsit megfájdul a fejed. Kinyitottam a szemem és rekedtes hangon megkérdeztem a sutyorgóktól:-Mi van velem?
-Csak felébredt Csipkerózsika.-vigyorgott L.J.
-Arról beszéltunk, ha távoznod kell az élők sora közül, akkor ki veszi el az életed. Ez ilyen rituálé, ha valakit meg kell ölni, mindíg vitatkozunk, ki a szerencsés, aki véghez viszi. Valószínüleg mindenki pályáz majd rád cukorfalat-kacsintott rám.
-Általában az nyer, akitől az illető a legjobban fél. Árúld el nekünk, kitől rettegsz?-vigyorog Vigyori(xd)
-Mert majd elmondom!-mosolygtam vissza édesen.
-Hiszen akkor elképzelésetek szerint az "nyerne". Vagy... abból indúltol ki, hogy ezek után úgyis hazudok és akkor őt már kizárjátok? Vagy az is lehet... hogy abból indúltok ki hogy én abból indulok ki, hogy az igazat mondjam, hogy ne ahoz vigyetek és ahoz visztek? Várj mi? Belezavarodtam...-röhögtem.
-Oké, mondjuk hogy veled kivételt teszünk. Csak kíváncsi vagyok.-fúrta a szemembe a tekintetét.
-Ühüm. Én meg csak tettettem, hogy űrült vagyok mert találkozni akartam veletek-néztem ártatlanul.
-Hupszi! Azt hittem cukin hazudunk!
Mindenki röhögött.
-Neeeem, eskű, mi vagyunk a tanuk rá.-mondj Masky komolyan.
-Hmmm jó. Tegyük fel hogy...
-Neki jobban hiszel mint nekem?!-vágott közbe a sértődöttet játszva Jeff.
-Háát...-nevetttem-mindegy, azt hiszem már amennyire bármitől is félni tudok, akkor talán... Slenderman.-bököm ki. Nem tudom, miért bízok bennük.
-Mi?! -röhög hitetlenkedve-Polip bá az egyetlen, aki nem ölne meg. Inkább felajánlana másnak... Kajak az öreg csápos haver?
-Most mit izélsz? Kérdeztél, válaszoltam!-játszottam a sértődöttet.
-Jó, bocsi, csak furcsálltam.
Slendermant már akkor ismertem, amikor nem tudtam mi az a Creepypasta. És már akkor paráztam, már attól ahogy kinéz. Hát még amikor megtudod a történetét...
-Most hogy megígértük, nem szabad megszegnünk, tehát mindnyájan megbeszéljük, hogy enyém a kislány- töte meg a csendet Jackie kajánul.
-Lófaszt! Én vagyok a Fanficje főszereplője, én küldöm el aludni!-csatlakozott Jeff vihogva.
-Örülök, hogy előre tervezitek a halálom-nevettem velül.
De hamar megszünt a derűs hangulat. Jeff gúnyosan nézett rám. Nem tetszett ez a hideg tekintet.
-Nagyon édes vagy kislány, de ne reménykedj, hogy nem ölünk meg-mondta fagyosan.
Nekem pedig összerándúlt a gyomrom és kirázott a hideg. Mi történt, hogy hirtelen ilyen lett? A szemében gúny és gyűlölet égett. Aztán felfogtam.
Hiába imádják százezrek, hiába van nagyobb fangirl csapata mint énekeseknek, hiába szól róla minden második Wattpad történet, ő nem Az. Nem Az, akit szeretünk. Vagyis nem azt szeretjük, aki Ő valójában. És itt értettem meg, amit az Igazi Cp-fanok magyaráznak a sok vak hülye tinilánynak. Ők nem cukik. Ők nem édesek. Ők nem törődnek és legfőkébb nem esnek szerelembe senkivel. Mert ők gyiloksok. Ő is ugyanolyan hidegszívő gyilkos mint Masky vagy Laughing Jack. De rájuk nem tudtam haragudni.
Csalódott dühömet leplezve pókerarcal elstem neki:-Najó! Egyrészt mi a tökömért hívtok kislánynak, geci max 2 évvel vagytok nálam idősebbek. Kettő, ha valami nem száz százalékosan biztos, az még nem történt meg. Mivel nem öltetek meg azonnal, amire ugye választ még mindíg nem adtatok, hogy miért, de feltételezem, feltűnt, nem vagyok normális. Az agyacskámban valami rohadtúl elcsúszott és ezt ti is tudjátok, hiszen nincsenek a párnám alatt a verseim, ezért feltételezem, erre ti is rájöttetek. Tehát miután megtudtátok, hogy rgy sociopata őrűlt szadista állat vagyok, aki ráadásúl még skizofrén is, elhoztatok, mert ti is tudtátok, van esély hogy nem öltök meg!-hadartam egy szuszra.
Ők meg csak pislogtak mint a békák.
-Nem vagy különleges!-köpte oda Jeff utálkozva.
-Ti sem vagytok mások mint a többi gyilkos-vontam vállat.-Sőt, tőlem sem különböztök. Sociopaták vagytok, akiket az egyetlen természetfeletti érdekes és valóban ilyesztő lény összegyűjtött, elneveztétek magatokat és most egy gangben öldököltök. Ami nekem tetszik, nem arról van szó! Hanem csak arról Jeffree Sweaty, csupán arról, hogy úgy teszel, mintha valami kúrva nagy királyság lenne Creepypastának lenni, csak mert nem csatlakozhat bárki. Játszod az eszed, mert egy nagy csapat kislány van, aki imád tégey. Mégis felhúzott orral mészárlod le őket. De had szomorítsalak el, ők nem téged szeretnek Sweats. Ők azt a kitalált karaktert szeretik, aminek te vagy az alapja, de a valóságban egyáltalán nem te vagy. Akit szeretnek, a hideg külső alatt egy kedves és megértő srác. Álmodoznak valakiről, aki nem te vagy, meg magukról, amint olyanok, mint amit egy magadfajta szeretne, csak ők sem olyanok. Hiszen ezért nem lett belőlük Creepypasta.-válaszoltam közönbösen.
Nagyot sóhajtottam:-Nem azért akartam hozzátok csatlkozni, mert félek a haláltól, vagy mert annyira beléd lennék esve, Jeffree Woods. Nem is azért mert nem látok át a kitalált Vigyorpofán, hanem mert azt hittem ti megértetek. Hogy olyanok vagytok mint én. Mert ahová eddig próbáltam beilleszkedni, oda nem tartoztam. Mert azt hittem, hozzátok tartozom.
Jeffet láthatólag feldühítettem, mert összeszűkűlt szemmel nézett rán és azt sziszegte:-Sétálj akkor ribanc!
Azzal szó szerint lebaszott a földre.

Szóval, mi is lenne jobb, mint elrontani az alakuló Love Storyt mielőtt még elkezdődött volna. Igazából kész vannak a részek, csak hihetetlenűl lusta vagyok gépelni, ezért csak néha ülök le és töltöm fel. De remélem tetszik!❤️