Chapter 2

762 52 4
                                    

Zaklatottan mentem iskolába. A verseimet nagyon szerettem. Ha rájuk néztem, emlékeztettek, ki vagyok valójában. Mert mindig azt mondták nekem a barátaim, ha túl sokat viseled a maszkod, elfelejted, hogy maszkot viselsz. Mármint úgy értem, a hangok. Ja, hangokat is halljuk. De szerencsére csak ritkán. Lehet, hogy skizofrén vagyok? Mindegy, nekem nincsenek barátaim. Igaz barátaim. Csak Ingrid. Rögtön látta ma a suliban, hogy valami zűr van. -Mivan Adri?
-Elcsórták a verseimet...-suttogtam neki.
Ingrid tudta, mi van bennük és azt is hogy ki vagyok. Hümmögve bámult rám. -Amilyen rendetlen vagy megkérdezném, hogy nem-e hagytad el őket , de mivel a verseidről van szó és nem akarlak még jobban felbaszni ezért ezt a kérdést mellőzöm.
-Ingrid szerintem valaki ellopta. Vagyis betörtek hozzánk...
Ingrid felnézett: -Adriané szólnod kéne anyádnak.
Kiszakadt belőlem hitetlenkedve a nevetés ami az igazi nevetésem. Ezt színte senki sem ismeri max. Ingrid.
-Szerinted elhiszi hogy mivel nem találom a verseimet azért ellopták ami arra enged következtetni hogy betörtek hozzánk? Vinne az orvoshoz de rögtön!
-Bab, tudom de ez most fontosabb annál, mint hogy megtudja, különleges vagy. Egyébként is, szerintem joga van amúgy tudni.
Amikor Babnak hív, le akar nyugtatni. És őrült helyett mindíg különlegeset mond. Inkább próbálok arra koncentrálni, hogy lemásoljam időben a matek háziját.
Egésh nap csak bambulok, már az összes tanár utál, vagy inkább csak szán. Amikor vége lesz a napnak, hálával konstatálom hogy apu eljött értem. Hazáig azon filózok, hogy megérem-e a holnapot.

Nyugtalanul fetrengek az ágyban. Nem akarok aludni de leragad a szemem. De nem szabad...

Sziasztok Babok!😇
Remélem tetszik idáig ez a kis story, tudom naggyjából semmi sem történt, de holnap, vagy talán még ma feltöltöm az izgi részt. Kérlek mondjatok véleményt, akár negatív akár pozitív csak mivel még friss a Cp imádatom, nem tudom, hogy jól fogtam e hozzá. Írásjel és helyesírási hibák miatt elnézést!
Puszi❤️

OH JEFREE SWEATY!Where stories live. Discover now