OH JEFREE SWEATY!

Chapter 14

Nevetve hagytam, hogy Sally végig húzzon a házon, nem is figyeltem merre megyünk, csak egy felvillanó kék foltból jöttem rá, hogy ugyan azon az emeleten vagyunk, mint Jack szobája. Sally szó szerint feltépte a rózsaszín ajtót, és beráncigált rajta. Egy kis fa körasztalhoz ültetett, és elrohant egy kis mellékszobába. Addig volt egy kis időm rendesen körbe nézni. Sally szobája a tipikus álom szoba, amit minden nyolcéves szeretne. Rózsaszín-fehér márvány mintájú fal, a plafonon led lámpák, aminek lehet állítani a színét. A falak kis polaroid képekkel és rajzokkal dekorálva, minegyiken a Creepypasták. Az ajtóval szemben a szoba másik végén egy hatalmas ágy, természetesen rózsaszín lepedővel és takaróval, és fehér és rózsaszín, bolyhos párnákkal. Vagy nyolccal. A hercegnős hangulatot kelti még a baldachin az ágya fölött. A kis asztalnál csücsült a kis faszékeken még Sally ikonikus mackója, egy játékbaba, egy nyuszi, egy bagoly. Hasonló játékok, közöttük a legnagyobb Barbie gyűjtemény, amit valaha láttam, pihentek a szoba körül, a kis rózsaszín polcokon, valamint a szekrényekben, amiknek a tükrös tolóajtaja tárva nyitva álltak, felfedve benne a játékokat, ruhákat, egy topmodelles ékszerdobozt, könyveket, cukorkát és csokit, kagylókat, fésűt és meg ezernyi más dolgot, amit nem volt időm tüzetesebben megnézni, mert hatalmas energiával robbant ki Sally a mellékszobából. Most már a szokásos rózsaszín ruháját lecserélte egy ezüst, csillámos, földig érő ruhára, szoknyamerevítővel felszerelve. Barna hullámos haja kócosan omlott a vállára, megrontva az imidzset, de rózsás arcocskájával és szinte világító zöld szemével simán elmehetett volna Disney Landbe. A kezében valami lilát tartott, de úgy hadonászott izgalmában, hogy semmit sem láttam belőle. Csak néztem és nevettem, minden gondomat elfelejtve. Aztán lassan lenyugszik és a kezembe nyomja a ruhát.

-Ez rám nagyon hatalmas, de rád meg picit kicsike lehet. De szerintem rád megy, nagyon vékony vagy. -mondja összehúzott szemöldökkel.

Gyorsan elveszem tőle a ruhát és besietek a szobába, ahonnan jött. Körbenéztem. Tömérdek ruha és jelmez, megannyi kiegészítő, mint például tiarák, palástok, jogarok, varázspálcák, masnik, táskák, topánok meg ilyesmi. A szoba közepén egy hatalmas tükör. Sóhajtva belenéztem. Nagyon durván abba kéne hagynom. Mindenesetre belebújtam a ruhába, ami álomszép volt. Nem, lassan 16 évesen még nem nőttem ki a hercegnősdit. Egy orgonalila ruha volt, természetesen belefértem, bármennyire is szűknek tűnt. A derekával nem volt semmi baj. Csak mivel akármennyire is alacsony vagyok, ez a ruha valószínűleg 11-12 éveseknek készült, ha nem fiatalabbaknak. Ezért elég rövid volt. Nagyon-nagyon rövid. Hercegnő helyett inkább... másra hasonlítottam. Lila selyem felső rész, szív alakú dekoltázzsal. A szív formáján lila színű csillámmal. A ruhának nem volt pántja, mert az 12 évesen nem kurvás, hanem menő. Viszont, hogy ne essen le a tizenévesekről, ezért egy elég szoros gumi volt pont a mellrész alá belevarva. Viszont nálam ez egy extra push-up hatást keltett. Szuper, azon kívül, hogy egy nyolcéves előtt egy tiniribancot megszégyenítő rövidségű ruhában parádézok, még a push-upol is a ruha. Yay. Nagyot sóhajtva kiléptem a szobából. Sally megrökönyödve bámúlt rám.

-Úúúúú. Nagyon-nagyon szép vagy! Majd meg kell mutatnunk a többieknek!

Kínosan ráztam, a fejem:

-Sally azt lehetőleg mellőzzük...

Sally nagyot sóhajtott.

-Te tudsz hajat csinálni? Nagyon bénán lóg az enyém...

Felvillanyozódtam.

-Persze! Megengeded, hogy megcsináljam?

Sally boldogan a nyakamba ugrott.

-Légyszilégyszilégyszi igeeeeeeen!

Mosolyogva néztem rá.

-Hogy szeretnéd?

-Nekem mindegy. Csak valahogy legyen.

Kivettem a szekrényéből egy fehér Tangle Angel hajkefét és óvatosan fésülni kezdtem a haját, figyelve, hogy a gubancokat nehogy nagyon meghúzzam. Amikor kész lettem, körbe -körbe kis tincseket ügyesen parkettába befontam, de csak nagyon kicsiiket, aztán a végüket a maradék hajjal együtt összefogtam. Felcsavartam egy kontyba, és a maradék hajat köré fontam. Kivettem egy kis üveg tiarát, és óvatosan az elejébe szúrtam.

-Tessék, kész vagy.

Sally izgatottan berohant a szobába, majd sikkantásokat hallatva kiszaladt.

-Ez nagyon-nagyon széééééép!

Lenyomott a székre, kiszedte az alvástól szétjött messy-bunomat és óvatosan megfésülte. Utána a szekrényből előszedte a világ legszebb üveg koronáját. Fekete gyémántként szikrázott a led-lámpa fényében. Azonnal megszerettem, a tincseimet a kis ujjacskáival elrendezte, és a fejemre tette. Majd megfogta a ruhám végét, ami mivel tüllből készült és egy merevítő is volt benne, úgy nézett ki, mint egy balett tütü. Imádtam, csak kicsit rövid volt. Szóval megfogta a kezem, és beszaladt a szobácskába. hatalmas tükörbe belenézve azon merengtem, hogy nem is olyan rossz. Visszamentünk az asztalkához és elkezdtünk teázni. Igazi teával. Gránátalma tea volt, olyan, amit a török bazárokban lehet inni, aminek 20 százaléka cukor és.... isteni. Sallyvel olyan jót játszottunk, észre sem vettem, hogy mennyire elrohant az idő. Sosem volt lány testvérem, ráadásul imádtam a gyerekeket, és Sally olyan aranyos! Ha senkivel, legalább vele legjobb barátok leszünk. Beszélgettünk egy csomót, főképpen Sally faggatott, hogy honnan jöttem, miért vagyok itt, hiszen olyan régóta nem jött senki a Slender-villába, hogyhogy nem öltek meg, nem mintha azt szeretné, mert nagyon szeret... Egyszerűen imádnivaló volt. Amikor megtudta, hogy ballettozok, majd kiugrott örömében. 

-Ugye tanítasz majd, ugyeugyeugye?

-Persze! - nevettem rá.

Éppen sikerült meggyőznie, hogy piruettezzek neki, amikor Laughing Jack Jeff és Masky társaságával belépett. 

Laughing Jacknek vigyorogva megbámult, Masky reakcióját nem láttam, Jeff meg... hát próbált gyűlölködően rám nézni. Na most fog minden lány megutálni, úgy érzem. Sokan mondják, hogy ők örülnének, ha tetszenének a fiúknak, amit meg is értek, de ez így nagyon szar érzés. Lehet, hogy én is szeretném, hogy egy fiú szépnek találjon, de amikor végig mérnek, mint egy darab húst, az egyszerűen szörnyű. Egyszer, egy srác, amikor Ingriddel futottunk, nyáron természetesen sportmelltartóban és rövid futóshortban, elkezdett undorító módon minket bámulni és megjegyzéseket tenni. Akkor, Ingriddel mind ketten egyszerre közöltük vele, hogy ha nem csukja be a száját, kiverjük a fogat, de ebben a helyzetben nem lehetett. Csak befejeztem a piruettet, szépen, hogy a tanárom büszke legyen rám, leraktam a lábam, és nyugalmat erőltetve az arcomra megjátszottam az ártatlant és felvontam a szemöldököm.

-Khm, gyere le, Slendy hívat. -köszörülte meg a torkát Masky.

Khm, kínos. Mosolyogva megígértem Sallynek, hogy utána visszajövök, mire a folyosón kaptam is egy megjegyzést Jefftől:

-Túl nagy az önbizalmad...-sziszegte a fülembe.

-Kínos is lenne lámpalázzal többszáz ember előtt balettozni...-mosolyogtam rá. Imádom felcseszni az agyát, olyan vicces amikor mérges. Olyan cuki... Várj MI? Najó, mindegy, most éppen egy szívrohammal vagyok elfoglalva, mert most dől el az életem, ezt majd megtárgyalom az agyammal késöbb...

Haiiiiii emberek, visszatértem az új résszel, pofátlanul hosszú idő után.... Xddd

DE, most itt vagyok egy egész normális hosszúságú résszel. Na most, a kérdésem, mi ugye tudjuk, hogy Adriané marad, de se ő, se Jeff nem. Ez eredetileg egy naplószerű valami, de írjak egy részt Jeff szemszögéből, ami kelti a feszültséget? 

Apropó, köszönöm a fotókat, kommenteket, olvasólistához adást, követést, ezeket majd igyekszem viszonozni és egyáltalán köszönöm a nézettséget, több mint 300-nál tartunk, ami egy hónap alatt elég jó szerintem! Ha bármi megjegyzésetek van írjátok meg plíz. ‹3

baiiiiii