Chapter 6

468 45 4
                                    

Éééés megint a karomra estem. Felszisszentem. A szemeim megteltek könnyel. Eszméletlenül alacsony a fájdalomküszöböm, ezért sokan gyengének hisznek. De most nem sírhattam. Nem akarok arcoskodni, de annyit már tudok, hogy néz ki egy törött kar. És ez az volt. Tudtam, hogy nem mozdulhat el a csont, ezért fogtam a pizsi pólóm alsó részét, és letéptem. Nem aggódtam, volt alattam egy sportmelltartó, de a tépés kicsit rövidre sikeresett. Semmi baj, van egy DIY croptopom. Hurrá. Meg egy törött karom.
Fogtam a póló darabot, és olyan erősen amilyen erősen tudtam, megkötöttem a karom.
"Legalább a csont nem mozog" - válaszoltam a kis hangnak a fejemben, ami megkérdőjelezte a tettem.
Mind eközben a kis jelenet közben Masky és Laughing Jack jót mulattak. Hahahaha. Szerintem is kurva vicces hogy Jeff lebaszott a földre. Mindenttudóan összenéztek.
"Holnap?" kérdezte Jack.
"Hogy mikor viszi ágyba őt Jeff ha túléli, hmm nem, makacsabb mind a kettő. Max egy hét-közölte hunyorogva Masky, mert Jack ráirányította a zseblámpáját. Még mindíg sötét volt.
Jeffel mindketten dühösen kaptunk oda, de sajnos ez még jobban megnevettette őket.

Próbáltam nem sírni, de a szakadt pólódarab mit sem használt. Éreztem, ahogy a csontom mozgott a bőröm alatt. Egyre erősebben haraptam a szám, ami mégjobban vérzett ezután. Ráadásul, ahol Jeff kése megvágta a szám, minden egyes alkalommal, amikor összeszorítottam a szám, fáj és újra elkezdett vérezni. Az államról csurgott a vér, amit a pizsipólóm maradékába töröltem. Nem mintha sokat segített volna. És akkor, a távolban, egy picinke pontot vettem észre.

Sziasztok, rövid rész, elég fáradt vagyok, de próbálom rendszerezni, kinek hogy tetszik eddig?

OH JEFREE SWEATY!Où les histoires vivent. Découvrez maintenant