OH JEFREE SWEATY!

Chapter 20

Sóhajtottam. Maradjunk Jane-nél. Sokáig úgysem halogathatnám ez egészet. De nem akarom, hogy úgy tűnjön, mintha sajnáltatnám magam. Fúh, ismertem egy csajt, vagdosta, hánytatta magát, nyolc kiló sminket viselt, fűzőt hordott, csak azért hogy az emberek figyeljenek rá. De komolyan. Úgy hordta a pulcsikat, hogy az ujja két percenként lecsúszott, hogy mindenki láthassa a széjjel karistolt alkarját. Még titkolni sem próbálta. Vagyis csak felszínesen. Egyszer bementem a suli mosdójába, és hallottam hogy nyitódik az ajtó. Na a mosdó elég nagy, én a legvvégén voltam, és az egyik oszlop mögé bebújtam, hogy valamitz megnézzek a telefonomon, mert suli időben azt ugye szigorúan nem lehet. Erre bejön ez a lány, letelepszik a mosdó másik végébe, felhúzza a karját és a kezébe veszi a kis kését. Gondoltam oda megyek hozzá, és beszélek vele. Nagyon régóta szerettem volna jobban megismerni, mert csak évfolyamtársam volt. Reméltem, hogy talán neki is van valami baja, talán valami komplexus miatt vágyik ennyire a figyelemre. de visszatérve, leült oda a lány, már épp álltam volna fel, hogy odamenyjek hozzá, amikor felállt, és indult volna ki az ajtón. Mondom akkor, jó, ezek szerint sztornó a terv. Viszont hirtelen lépteket hallottam. Ő is nyílvaán hallotta. Egy "normális" ember aki magát vagdossa, ilyenkor elrejti a kését és a karját, mosolyt eröltet az arcára. De ő? Vissza ugrik a helyére, lehajtja a fejét, sírást tettet és elkezdi vagdosni magát. Ekkor lépnek be a lányok, akiknek a lépésüket hallottuk. Ilyet?!

Kicsit elkanyarodtunk a témától. Tehát gondoltam nem leszek önző, nem fogok hazudni, nem tettetem magam. Eleget csináltam azt egész eddigi életemben. Tehát az ínyemet tovább harapdálva, amit holnap tutira meg fogok bánni, oda fordúltam Szemtelen Jákobhoz, hogy közöljem vele a döntésemet. Ő csak bólintott, kinyitotta az ajtót és behívta Janet.

-Jane, a sugárfertőzöttségnek több külső tünete is van. Bármilyen kiütés, elváltozás, bőrpír fontos lehet. Megteszed hogy lecsekkolod Adrianét, addig én megnézem a vérét.

Jane bólintott, Jack pedig eltünt a laborban.

Ő mosolyogva bólintott, majd azt hiszem először végig mért.

-Mibe hogy ezt a ruhát Sally eröltette rád.

Kényszeresen elnevettem magam majd bólintottam. Kezdődik. Jane összehúzta a szemöldökét.

-Hogy megy egyáltalán rád?

Nagy levegőt vettem. A hang a fejemben megint megpróbált racionális tanácsokat adni, de a szívem dobogása elnyomta a hangját. Ezért mint egy agyhalott, tök improvizálva kezdtem bele:

-Ööö... szóval az van, hogy izé. Jack azért akart velem beszélni, vagyis arról, hogy tudod nekem nincsenek barátaim, vagyis csak egy, ezért nem volt kivel megosztanom, ami a fejemben járt, éy túl nagy volt a teher ezért....

Jane a szavamba vágott:
-Ne tereld, bögd már ki!

-Hát, ezért én nem vagdostam magam, vagy ittam, vagy drogoztam, vagy a titkos naplómban írtam hanem....

Jane készült megint a szavamba vágni ezert gyorsan kiböktem.

-Bulimiás vagyok. Hánytatom magam. Nem tudom abbahagyni, mert függő vagyok. Nem azért csináltam hogy lefogyjak, hanem mert kitisztítto a fejem és lenyugtatott. Mivel nem volt semmi a szervezetembe, legyengített és nagyon sokszor voltam fáradt. Ilyenkor lefeküdtem aludni és addig sem idegesítettek a gondolataim.