Tsukishima Kei x reader

1.

...

-Satori(nem, nem Tendou) én sajnálom de, de mást szeretek. Nem bírom tovább. Én nem tudok már egy hazugságban élni.

-Ki az? Ki az? - kérdezgette ordibáva.
Fenyegetőzőtt és kiabált, nagyon megilyedtem. Egyszerűen nem bírta megérteni, és végűl arcon csapott. Megűtött és ordítozva elrohant.

Én csak álltam ott kétségbe esve és sírva. Felrohantam az osztályba, mert ünnepség volt és mindenki a discoban táncolt. Undorító.
A hajamat arcom elé lógatva ültem a padlón és gondolkodtam. Nagyon sok mindenen el kellett gondolkoznom...
Valaki megzavart. Tsukishima volt az, ha úgy nézzük ennek az égésznek az okozója. Igen beleszerettem nem is kicsit, de tudom hogy ő úgysem viszonozná az érzéseimet, így már nem reménykedem.

-Oh, Névchan. Te meg mit keresel itt? - kérdezte meglepetten.

- Hát izé.. Én utálom a discot és kint meg esik az eső szóval... Ja. De te mit keresel itt?

- Igazándiból én is gyűlölöm ezt az

egészet, általában ilyenkor Yamaguchival bolyongok a folyosón.
-Ah, értem.- bologattam lehajtott fejjel.

- De mi a baj? - kérdezte egyszerűen

- Ja semmi csak, csak...ez egy hosszú
történet.- sóhajtottam lemondóan, majd
felnéztem a fiúra.

-Te jó ég, Névchan. MI A SZAR TÖRTÉNT AZ ARCODDAL?? - kérdezte. Én azonnal az arcom elé kaptam a kezem és takargatni kezdtem a foltot.

-Ez, ez semmi, csak izé-

-Névchan ne most szórakozz. Ki tette?-
hirtelen olyan komoly hangsújra váltott, megilyedtem.

-Én, én... Satori. - motyogtam el.

-Még is hogy tehette az a tapló paraszt?!
Most oda egyek és jól megmondom neki a magamét... - fortyogott magában és elindult az ajtó felé.

-Nee! Kérlek ne! Ha most oda mész senkinek sem lesz jobb. - próbáltam lebeszélni.

-De névchan, de-

-Akkor se! Ha tényleg segíteni akarsz akkor maradj! Kérlek maradj. - csúszott ki a számon a gondolatom. - Beszélgessünk ! P-persze csak ha nem bánod. Bocs hogy kifakadtam...

-Nem bánom, akkor meséld azt a hosszú történetet Satoriról!-mondta

-Rendben. Tehát, úgy kezdődött hogy én..- nem ezt biztosan nem mondhatom el- tehát hogy Én Már nem szeretem. Sajnálom. Próbáltam elmagyarázni hogy ez így senkinek sem jó -meséltem teljes beleéléssel-de nem értette meg csak ordibált és fenyegetőzött meg el hordott minden félének. - éreztem ahogy a könnycseppek legurulnak az arcomon, de nem akartam abba hagyni, jól esett hogy kiönthettem valakinek a lelkem és sosem gondoltam volna hogy ez pont ő lessz. - hadonászni kezdett és megütött, feljöttem ide, és aztán jöttél te. Ennyi.

-Névchan ha az akarod hogy elmenjek magadra hagyjalak akkor...

-Ne,Ne kérlek!Nagyon örülök hogy itt vagy. Igazándiból... KÖSZÖNÖM!

-semmiség. De ne keseregj egy ilyen rémes ember ténylég nem érdemel meg.- mondta biztatóan.

-Köszönöm, de ne csak rólam beszéljünk. Hogy hogy nem Yamaguchival vagy?

-Hát Yamaguchi ivott valamit és most éppen 'csajozik, szóval...

-Komolyan? - kérdeztem meglepetten Yamaguchiból ezt nem nézném ki.

-Hát igen de ha iszik... A pia mindenkivel ezt csinálja. Ezért utálom.

-Én is ki sem állhatom, de én inkább az ízéért.