Tsukishima Kei x reader

3.

...

Magam köré húztam mindent amit lehetett, csak próbáltam elbújni minden kíváncsi szem elől.

Teljesen kétségbe estem most mit tegyek?
Ez biztos irtó kínos neki. És mi van ha csak szivatni akar? Engem úgy is mindenki utáll lehet hogy csak ő is csúfolódik...

Ekkor valami megzavart, Tsukishima szipogása volt az. A szemében egy apró könnycsepp keletkezett ami lassan és fájdalmasan legördült arcán.
Azonnal letörölte és arcát a kezébe temette.
Már éppen kezdtem volna pánikrohamot kapni, amikor megláttam Satori önelégült nagyképű pofáját.
Na jó most lenyugszom, most nem leszek olyan bátortalan- gondolat menetemet a csengő hangja szakította meg, Tsukishima azonnal felált és szinte el akart szaladni, a keze után kaptam és szerencsére épen sikerült elkapnom és fisszarántanom. Szorosan magamhoz öleltem és arcomat beletemettem melkasába.
-Én is szeretlek. - motyogtam a fiúnak, csak úgy hogy ő hallja, ez után ő is átölelt.
De sajnos ezt is megszakította VALAKI.

-Na mivan ribanc szereztél magadnak egy újabb seggfejet akit ba**ogathatsz? De látom újítottál, most egy szemüveges kisköcsögöt szettél össze. - mondta a lehető leglekezelőbb módon. Amit én kaptam, megszoktam. Amit tsukishima, na azt nem tűröm.

-HAGYD ABBA! - mondtam, felemelve a hangom.
-Miért ha nem hagyom abba mit csinálsz? Hmm? Hívod anyukádat, vagy mi? - kérdezte gúnyosan.

Itt betelt a pohár! Lassan kifújtam a levegőt, és a lehető legnyugottabban,
ORRBA RÚGTAM.
Satori a földre esett és elkezdett vérezni az orra.

-Hát... Ezt csinálom. - vágtam neki vissza kegyetlenül. Ezzel a húzással rengeteg teher esett le a vállamról.

Még én is meglepődtem magamon de szerintem valaki mégjobban ugyan is Tsukishimáról kitört a röhögő görcs, Ami belőlem is kihozta a nevetés. Elég meglepő látványt nyujthattunk hiszen nekem borzasztó a nevetésem őt meg alig látták valaha is nevetni, de minket ez nem igazán zavart. Már ott tartottunk hogy csak álltunk és szinte fuldokoltunk a röhögéstől. De sajnos becsöngettek. A tanár be is jött és természetesen mi voltunk a házifeladat felelősök.

Tényleg próbáltuk elmondani a tanárnak hogy sajnáljuk de nem volt túl sikeres próbálkozás, így a tanár kiküldött minket.

Ahogy kértünk az osztályból már nem igazán kellett nevetnem. Tudtam hogy most hogy csak kettesben vagyunk kikéne öntenem a lelkem neki, de ez sosem volt az erősségem. De ezt Tsukishima egy laza mozdulattal megoldotta és megcsókolt. Csókja egyszerre volt határozott és gyengéd először egy kicsit meglepődtem de aztán viszonoztam tettét. Éreztem ahogy felgyorsul a szívverésem és elpirulok. Lassan elszakadtunk és csak annyit tudtam kinyögni:
-Miért vártál erre eddig?

-Nos eddig nem negyon volt idönk ha nem tünt volna fel. - mondta elpirulva, de éppen a pillanatban nyílt is az ajtó.

...

Hellllló! Megint egy rövidebb rész volt GOMEN! Remélem tetszett!