Tsukishima Kei x reader

12.

...

A nagy üdv rivalgás közepette, ki is fáradt a drága látos barátnőm és az újdonsült pasija is.

-És megbeszéltétek? - érdeklődött Tanaka pimasz mosolyal.

-A-aha.

-Mind láttuk hogy nagyon intenzíven tárgyaltatok.

-...

-Oké ez kezd egyre kínosabb lenni. Menjünk.
Köszi hogy eljöttetek!

-Szia!

-Sziasztok!

-Csá!
Köszönt el mindenki.

Mire körbenéztem, csak akkor jöttam rá hugy Tsukki már rég elhúzott.
Persze...

Csak teltek a napok. Nagyon rég nem találkoztam Tsukkival. Mármint, jó a padtársam, de sosem beszél velem. Mindíg zenét halgat. Ha épp nem abban a táborban van. Ezt is el b@sztam.

Konkrétan egyfolytában Bokutoval csetelek. Komolyan mondom, ő néha jobb halgatóság mint a legjobb barátnőm vagy mint a drága látos
"barátom,,.

A térdem még mindíg szar. Egyfolytában bedagad és lilul, nem is beszélve arról mennyire fáj.
Természetesen pont holnap lesz meccs. Egy ROHADT FONTOS mecs.
Na még jó hogy izgulok, persze a csere center nem tud játszani, mert," A pasija összeveszett vele, és nem bír lábra állni,,. Komolyan hogy lehet valaki ilyen?
Velem is összeveszett a colos, de még is jövök.

Délután éppen a parkban sétáltam, amikor egy ismerős hangra lettem figyelmes.

-HEY, HEY, HEY! Névchan!

-Te már megint mit keresel itt?

-Hát mostanában nagyon sokat üzentél, és gondoltam ha egy nap alatt kibeszéled, akkor talán utánna kevesebbet fogsz csesztetni.

-Oh, hogy te milyen RENDES vagy.

Sokat beszélgettünk, próbált felvidítani a maga kis hülye módján.
Egészen estig nálunk volt.

-Holnap szeretném megnézni a meccsed.

-Ne. Nem akarom. - ellenkeztem, de sajnos tudtam hogy ha a baglyok kapitánya elhatároz valamit akkor azt valahogy meg is valósítja.

-Azért is megyek.

-De hol fogsz aludni? - néztem rá felvont szemöldökkel.

-Hinatánál.

-Hinátánál?

-Ja.

-És erről ő is tud?

-Még nem... De biztos beengdedi a példaképét.

-Bokuto ugye tudod hogy nem te vagy a-

-DE!

-Oké akkor hívd fel! - utasítottam.

-Oké!

-Oké!?

-....... Öhm... Nincs meg a száma... Nagy baj lenne ha...

-Te jó ég! Katasztrófa vagy! - közöltem vele majd tárcsázni kezdtem a narancsot.

-Szia Névchan!-köszönt Hinata.

-Szia Hinata. - szóltam unottan a telefonba. - Na képzeld ki van itt!?

-Hinataaaaa-üvöltött a telefonba Bokuto.

-Ohh Bokuto-san!

- Az van hogy ennek a hülyének szállás kéne.

-Na!

-És? - Nem hiszem el hogy nem esett le neki.

-Hinata! Bokuto azt szeretné hogy nálad aludjon! - mondtam egy hatalmas szemforgatással.

-Várjatok megkérdezem anyukám!

Ezután vagy fél órát vártunk mig hinata visszafáradt.

-Itt aludhatsz!

-Wohooo! Király! - üvöltött megint Bokuto.
-Akkor nemsokára ott vagyok.

-Oké sziasztok! - tette le a telefont.
Bokuto gyorsan összepekolt amit én nevetve néztem végig hisz tudtam most mi lesz.
Már éppen menni készült amikor rákérdeztem.

-Hé Bokuto!

-Hmm?

-Tudod hol lakik?

-Mi?

-TUDOD HOL LAKIK HINATA? - emeltem fel a hangom.

-...... Hm. - Meredt maga elé.

-Te jó ég!

-Itt a száma. Hívd fel! - kaptam ki a

kezéből a telefonját.
Ezzel elbúcsúztunk.

...

Igen ez egy kicsit rövid lettt de hát na legalább van:-\
Na de a következő rész HAMAROSAN érkezik. Most legalább zudom hogy pontosan hogy is folytatom...
Annyit nem kell majd várni mint erre. (Igen tudom:Oh te hülye ne itt ígérgess!)
Remélem tetszett!