Tsukishima Kei x reader

15.

...

-Hülye! - öleltem szorosan magamhoz.

- Engedj el! - dünnyögte hamisan.

- Nem!

-Meddig akarod még ezt csinálni?

- Sokáig! Ne is próbálj ellenkezni!

Miután ő is beletörődött hogy nem engedem el, elmentünk filmet nézni, kivételesen nem valami dínós szart. Drámát, még hozzá nem is akármilyent, koreait.

- Nem értem hogy tudod ezt a szart nézni. Olyan... Ahh.- kezdte el leszólogatni a sorozatot.

- Na, na, na! Hányszor fikáztam a dínós
izét?? - kérdeztem, de nem érkeztt válasz. - na látod!? Nézd!-utasítottam és elengedtem.

Ha bár tettettem ( nem tudom hogy helyesen írtam e) hogy nagyon is lefoglal a tv, közben azon gondolkoztam most mit kéne tennem, hiszen azért még is lehet elkéne vele beszélgetni, de tudtam hogy ő nem pont az akinek ez lehet segít. Deviszont ha igen...

Amikor az ezredik sóhajtás hagyta el a száját, kikapcsoltam a tv-t.

- Oké. - kezdtem.

- Köszönöm! - hálálkozott.

- Mondjad!

- Mit? - értetlenkedett.

- khm! - mutattam a karjára.

- Jaaaj ne már!

- Valamit valamiért! MOND!

- De még is mit mondhatnék?

- Akkor azthiszem ebből közös elbeszélgetés lesz! - vettem a kezembe a telefont.

- Most meg mit csinálsz?

- Hívom Yamaguchi-t.- tájékoztattam.

- Ne, ne! - ellenkezett, de mire kimondta Yama már fel is vette.

- Szia, Név! Miben segíthetek.

- Szia! Tudod itt van nálam Tsukki és - kezdtem el mondandóm, de közbe Kei próbálta elkobozni a telefont.

- Szóval, Hagyd már abba! Szóval át tudbál jönni?

- Öhm, Névchan minden... Rendben? Azt mondod menjek át? - kérdezte. Ekkor Tsukki kikapta a kezemből a telefom.

- Nem kell minden rendben!

- Add vissza!

- Azért átmegyek, már kiváncsi vagyok!
Sziasztok! - búcsúzott és letette.

- Látod? Átjön. Ha nekem nem beszélsz, majd neki.

- Hihetetlen vagy!

Nem kellett sokat várni Yamaguchi negyed óra múlva meg is érkezett.

...

TUDOM! Szerintem még nem írtam ilyen rövidet! De komolyan ti hogy folytatnátok, komolyan, viccesen, mérgesen???
No idea
Própálom minél hamarabb hozni a kövit!
Remélem tetszett!