Tsukishima Kei x reader

19.

...

- Ne higyj neki!
- Beszélj vele!
- Ne engedd vissza!
- Keresd meg a lányt!

Nemtehetném inkább azt amit én szeretnék?!

Nem akarok töbet, érről beszélni, de mindenki felhozza.

- Te jó ég milyen vékony vagy!

- Dagadt vagyok Bokuto!- miért is nyitottam ki az ajtót?

- Néztél már tükörbe? Mikor ettél utoljára? - aggodalamaskodott

- Nemtudom... Nem érdekel!

- Nem kéne már elengedned? Már vagy két honapja-

-Hát nem fogja fel senki hogy már elengedtem? Nem akarok vele lenni! - kiáltottam rá.

- Nézd! - tolta a szemembe vigyorogva a lány képét.

- Gyönyörű...

-Nem, agh! Tudom hol lakik.

- Szuper! És?

- Nem akarsz el-

- Nem! - tereltem el a témát, mély levegőt véve - Most tényleg csak ezért jöttél?

-...

- Bokuto!

-Van hol aludnod? - kérdeztem

-Van, de...

-Akkor... - sírva fakadtam. Sosem voltam az aki olyan könyen elsírja magát mások elött, de bokuto kihozta belőlem.

- Sajnálom. - ölelt át. - tudom hogy nem szeretnél róla beszélni...

- Hát nem!-nevettem el magam kínomban.

-Gyere! - kezdett el húzni.

-Hova megyünk?  - kérdezgettem, de nem válaszolt.

Meg is érkeztünk, a csóró kis piabolt elé az utcában.

- Te most komolyan-

- Várj meg itt! - Mondta és bement.

Istenem hogy én mekkora egy idiótával vagyok megáldva.
Kijött egy hatalmas zacskóval a kezében, és némán haza sétáltunk.

Most le akarsz itatni vagy mi?- néztem rá
- Mondjuk...

- És ez mire megoldás?

- Talán majd így beszélsz a gondjaidról! - kezdte el megint

- Könyörgöm nem állnál le? Nem fogok itt iszogatni veled! Ha akarnék is, kiskorú vagyok. - akadtam ki megint.

- Na és ha enyi idős korodig nem ittál, már az csoda.

-Ha iszok akkor végre leszálsz rólam? - kérdeztem, amire heves bólogatásba kezdett.

- Tessék, iszok sört! - vettem a kezembe egy üveget.

- Hajrá! - Tapsikolt

- Örülj hogy egyedül vagyunk!- mondtam, majd töltöttem egy pohárba. -Most örülsz? -kérdeztem

- Beszélsz végre?

- Elegem van belőled! Ez elég beszédnek? - csúfolódtam

- De engem Tsukki érdekel!

- AKKOR VEDD FELESÉGÜL! - kiáltottam a mainap kb 100-adszorra

- Tudod hogy miről beszélek! - kiabált már ő is.

- Tudod hogy megkértelek?!-

- De- nézett rám nagy szemekkel.

- Na jó. Akkor most nyugodjunk le. De ha azt akarod hogy beszélgessünk akkor arra fel kell készülnöm agyilag.

...

Hát ez is rohadt unalamas meg összecsapott. Bocsi. A következő rész, viccesebb és izgalmasabb lesz ígérem.