Tsukishima Kei x reader

14.

...

Miután nem egyszer estem el, és a ruhám is csurom víz lett, leültem egy fa alá. A kapucnimat, a fejemre húztam, körülnéztem. Az utcán szinte nem is volt ember, csak néha elment egy két kocsi. Eleredt az eső, aztán el állt. Aztán megint megeredt. Gondolkodtam.
Annyi mindenen godolkodtam.
Talán neki volt igaza. Talán túl reagálom. Talán utáll engem. Talán örül, annak is hogy elmentem onnan és szeretne már véget vetni ennek az egésznek. Vajon én is ezt akarom?!
Most már le esett. Az egész az én hibám volt. Miért gondolom hogy minden körülöttem forog?! A helyében már rég szakítottam volna.
De talán....
Nem. Megint azt csinálom! Sajnáltatom magam, feladom, de bellül akaratlanul is reménykedem hogy hátha megbocsát. Akár hányszor is, valamiért még is ott az a kis remény, hogy a végén még jobban fájjon amikor végleg is elbukom.

Nem jött senki, meg is értem. Haza mentem, csuron vizesen, elázva, kisírt szemekkel. Nyálas depressziós számokat halgattam, és ettem. Így telt az elkövetkező egy hetem. De legjobban a kérdések zavartak.
"minden rendben?,, vagy
" nekem elmondhatod,, (ez nem kérdés).

Bokutoval már nem igazán beszéltem, még is mit mondhatnék?!
Oh és drága Satori megint rámszállt.
Az eső egész héten zuhogott. Remek. Ez úgy felvidít! Hát igen az edzések elmaradnak, mert beázott a terem. Egy szóval minden összejött! (ez 2 szó)

Szombat. Süt a nap? Ugyan már! Egy újabb fantasztikus napnak nézünk elébe!

Egy újabb haikyuu epizódot akartam megnézni, amikor csöngettek.

-Ts-Tsukishima?! - nyitottam ajtót.

-Én... - ált lehajtott fejjel, és elázott hajjal. - Sajnálom. Kérném hogy bocsáss meg, de, túl paraszt voltam. - hadonászott a kezeivel. És ekkor láttam meg három egy értelmű vágást. Aminek láttán könnyek szöktek a szemembe, történt már ilyen az egyik szerettemmel, és odáig fajult hogy akkor megfogadtam, hogy bármi is legyen nem vagdosom magam, akkor már inkább a cigi. (oké ez egy elég érdekes rész de semmi pánik!)

-Az mi? - kérdeztem halkan

-Én, én...

- Soha, de soha, de soha - pofoztam meg - ne merj- ordítotam - ilyet tenni! - de a végén már elcsuklott a hangom, és elkezdtek folyni a könnyeim.- Érted?! -
Ilyedten bólogatott. Minek láttán magabiztosan megcsókoltam. - Megbocsátok ha megbocsátasz!

...

Annyira rövid lettt! Sajnálom!rövid te tömör!
Remélem tetszett!