Tsukishima Kei x reader

2.

...

A meccsre korán reggel el indultam. Koncentráltam, figyeltem. Ha úgy vesszük egész jól játszottam. A meccs után elmentünk egy pizzériába és jól bezabáltunk. Egészen boldog voltam, de aztán arcon csapott a valóság és hogy még tanulnom kell, nem sokára lesz Yamaguchi szülinapja és még semmit sem vettem neki. Holnap újra iskola (mert tegnap szombati tanítás volt) újra szenvedhetek az osztályommal amiben a röpis fiúkon és még két lányon kívül mindenki zakkant. De talán majd jön valami jó......

Így telt el egy egész hét. Reménykedéssel.
Edzésen is éppen azon gondolkoztam hogy holnap írunk valamiből amikor fejbe találtak. Elkezdtem könnyezni pedig nem is fájt, csak meglepődtem. Kis idő után a csapattársam is elkezdett sírni amiért fejbetalált. Nos igen. Nem is értem hogy lehet ennyit sírni. Én ilyen dolgokon nem szoktam sírni. Csak mostanában lettem szomorúbb azóta a Satoris incidens óta.
Satori egyfolytában csesztet már nem sokáig bírom így!

Hamarosan vége lett az edzésnek, és én mentem is haza. Csak had pihenek!! Leültem a koszos, kuplerájos aztalomhoz és rajzoltam és zenét halgattam. Nem is lett rossz. De konkrétan elaludtam az asztalnál és másnap reggel az ébresztő keltett. Egy újabb csodás nap!

Beértem az iskolába Tsukishima és Yamaguchi már ott volt, hamarosan pedig mindenki megérkezett. Tsukishima éppen valami papírkát szorongatott és meg is akart valamerre mozdulni, amikor Satori kikapta a kezéből a lapot. Aztán felállt az asztalra és elordította magát hogy mindenki rá figyeljen.
Tsukishima utána akart menni de a ''banda tagok,, Lefogták.
Feladata és kétségbeesetten leült az asztalához.

-A következő irományunkat kedves Tsukishima kollégánknak köszönhetjük. - kiabálta.

-Satori hagyd már abba! - szóltam rá ingerülten. De nem nagyon izgatta.

-Nicsak, nicsak mi ez Tsukki? Csak nem szerelmes levél?-kérdezte gúnyosan.

Hogy mi? Tsukishima most tényleg szerelmes levelet írt? Szóval ő az akit szeret. - gondolkodtam miközben Satori el kezdte olvasni.

-Már rég el akartam mondani érzéseimet, de tudom te úgy sem viszonoznád. - csak olvasta és olvasta, Tsukishima nagyon szépen fogalmazott.
Lassan be is fejezte a levelet. - Névchan tudd SZERETLEK.

GHogy mi? Ez tényleg az, én nevem? - gondoltam. Mert hogy beszélni nem nagyon tudtam. Tsukishimával egymásra néztünk és szinte egyszerre vertük a fejünket a padba. Megszólalni sem volt időm ugyan is a tanár már be is viharzott és elkezdődött az óra.

...

Sziasztok! Most egy rövidebb résszel készültem, de remélem azért tetszett!