Tsukishima Kei x reader

23.

Az összetéppet levél darabkák közt ébredtem, a padlón összekuporodva, kócosan, koszosan. Valószínűleg álomba sírtam magam, meglepő ez tőlem, habár most már nem annyira. Nem is gondoltam volna hogy ilyen kényelmes a padló, legalább is az elején annak tűnt, de mire felálltam már meggondoltam magam.

Megnéztem vajon mennyi idő lehet. 8 ÓRA?!Már el is késtem!

Egy pillanatra megilyedtem de aztán rájöttem hogy hétvége van. Hála Istennek!

Egyszercsak rezegni kezdett a telefonom. Nagy nehezen odasétáltam, és imádkoztam hogy ne az legyen akire gondolok... De még is az volt...

- Mit akarsz? - szóltam bele roppant kedvesen.

- Na mivan már is megbántottalak valamivel vagy mi? - kérdezte.

- Csak korán van még ahoz hogy házival csesztess. Egyánltalán miért vagy fenn? Te mindíg későn kellsz. Leiszod magad és aztán igazán fel se kelsz...

-...

- Le se feküdtél mi?... Chh, gondolhattam volna!

- Jaj néééév! Tudod olyan éhes vagyok! És hát gondoltam... Ha már úgy is megadod a házit akkor talán...

- Agh... Legalább arra hagyj időt hogy felöltözzek!

Amint megérkezett, és csináltam neki balacsintát. Már tök természetesen helyet is foglalt.

- Köszönömmmm! - ordítozott.

- szívesen! Csak nehogy a torkodon akadjon!

- Chh...

Ahogy falta a palacsintát, nekiálltam keresni a füzeteimet, de egyszer csak észre vettem hogy... Engem bámul. Nem tűnt fel neki hogy észrevettem de a szemeivel egyfolytával engem méregettett. Aztán teljesen néma csöndben evett.

-Mi van veled? - kérdeztem.

- Mitől beszélsz? - csodálkozott.

- Olyan... Fura vagy mostanában...

- Agh! Mert megőrítesz! - közölte fennhangon.

- Mi-mivan?

-Név... Én tudom hogy mit gondolsz rólam, de-

- Most miről is beszélsz? - értetlenkedtem, és reméltem hogy nem arra akar célozni amire gondolok.

- Tetszel nekem, nagyon nagyon is tetszel nekem... Beléd szerettem!

- Hiroto, én-

- Ha adnál egy esélyt...-nézett rám szinte könyörögve

- Sajnálom... de én nem érzek... nem tudok így érzeni. Nem szeretnélek megbántani de én szeretem azt a barátságot ami köztünk van és ha képes vagy rá akkor még szeretném is fenntartani.

Teljesen lecsüggedt, elnémult és bámulni kezdte a földet. Sajnáltam, hogy ez történt, sajnáltam azt is hogy pont valaki olyanba sikerült beleszeretnie aki egy rakás szerencsétlenség, habár egyfolytába váltogatja a barátnőit, egyértelmű hogy miért, ennél azért jobbat érdemel...

- Rendben. - hajtotta le a fejét.

- Akkor nem gond? - néztem rá

- Nem dehogy.

- Itt a házi! - nyujtottam felé a füzetet

- Kösz. - tépte ki a kezemből és viharzott ki.

Remek. Legalább egy kis ideig volt egy normális emberi kapcsolatom...

Na szóval! Elég rég nem volt rész, kicsit rövid lett, de ezt már úgy is muszáj volt posztolnom. Hiszen 18.-ánn lesz egy éves a könyv. Nagyon köszönöm hogy idáig olvastátok ezt a könyvet,és azt a sok sok csillagot és kommentet, nagyon sokat jelentenek!
Hogy rövid helyzet jelentést is adjak: a könyvnek ezen kívül még 7 fejezete lesz, így lesz összesen 30 fejezet. Nem tudom mikorra sikerül megírnom ezeket a részeket, de azt már tudom hogy hogyan lesz befejezve, a könyv utolsó részeinek kidolgozásában sokat segített kitkat_inka06 úgyhogy neki továbra is köszönöm.
Nem tudom hogy lesz e 2. Évad vagy hasonló, ez igazándiból csak tőletek függ. Nagyon köszönöm hogy idáig elolvastátok, remélmem tetszett!<3