COUP D'ETAT {Jikook}

Prológus

Jungkook szemszög

-Jiminieeeee. - karolom át legjobb barátom vállát. Szinte elválaszthatatlanok vagyunk már nagyon sok ideje. Imádok mellette lenni, megnyugtat a közelsége és a belőle áramló boldogság.

-Jeongguk... - fordul felém mosolyogva. Olyan aranyos a mosolya! Minden tökéletes benne. Nála jobb barátot nem is kívánhattam volna. Kedves aranyos és vidám. - Mit szeretnél? - néz rám oldalra döntött fejjel.

-Ma nem tudsz átjönni. - biggyesztem le ajkaim szomorúan. Ma hétfő van és mindig át szokott jönni ilyenkor. Amúgy most lett vége a sulinak és hazafelé tartottunk. De le kellett lohasztanom a kedvét azzal, hogy nem jöhet át, mivel apám azt mondta, hogy valami fontos közölni valója van, így Jimin nem lehet ma nálunk. Tizennyolc vagyok, elvileg már elköltözhetnék otthonról és lehetne saját munkám, de apu nem engedte meg, hogy dolgozzak, mivel állítása szerint "Ígyis van elég pénzünk". Igen, viszonylag gazdagabb családból származom, mivel apu egy nagy cég tulaja, de még így sem tudom, hogy pontosan milyen cég. Soha nem árulta el. Nem is foglalkozott velem kiskoromban. Chim volt az egyetlen búvóhelyem. Az egyetlen, akire igazán számíthattam

-Hogyhogy? - kérdezi kissé szomorkásan. Nem szeretem amikor boldogtalan. Azt szeretem, amikor vidáman mosolyog és eltűnnek azok a gyönyörű fekete íriszei. Régen ő volt a magasabb nálam, viszont azóta lenőttem, de neki a teste még mindig izmosabb, mint az enyém. Amúgy idősebb nálam két évvel, így Hyung-oznom kéne, de azt mondta, felesleges, ha már ilyen jóban vagyunk ilyen sok-sok ideje.

-Valami fontosról akar beszélni apu... - sóhajtok fel drámaian, miközben elengedem vállát és leeresztem kezeim magam mellé. - Ugye nem haragszol rám, Jimin-ah? - kérdezem reménykedve, kiskutya szemeket meresztve, ami mindig meg tudja győzni. Nem tudott soha ellenállni az aranyos énemnek.

-Dehogy haragszom, Gukkie. - mosolyog rám bíztatóan. Kicsit magamban megörülök, hogy nem idegesítettem fel ezzel. Tudom milyen ha mérges és az nagyon ijesztő tud lenni.

-Köszi! - ölelem magamhoz. Nagyon hozzánőttem, de csak barátilag. Nem vagyok meleg, szóval ez teljesen egyértelmű. Minden fajta tipi-tapi el lett kerülve az évek alatt, pedig azért néha áthalad az agyamon az, hogy milyen, amikor valakinek nyolc kockája van. Úgy érzem, nekem soha nem lesz lehetőségem arra, hogy ilyen izmos legyek, mint Jimin-shi.

-Ugye azért egy busszal megyünk haza? - kérdezi reménykedve, mire bólintok. Kicsit csöndes természetű vagyok, míg Jimin a suli rosszfiúja. Nem volt még barátnője, de terjeng róla olyan hír, hogy nagyon szereti az egyéjszakásokat, lányokkal és fiúkkal is egyaránt. Ha nem említettem volna, Jimin biszexuális, amit teljes mértékben elfogadok, de azért az ágyasai néha irritálni tudnak. Nagyon nehezen pattintja le őket, ami idegesítő. Főleg, amikor random megcsörren a telefonja óra közepén, a képernyőn azt írva például, hogy: Kurva 4.

Felszállunk a buszra, én pedig barátom vállára hajtom fejem, mivel igaz még csak hétfő, de már olyan fáradt vagyok, hogy simán bealszok itt helyben. Lehunyom szemeim, de csak azért, hogy pihenjek egy kicsit, de sajnos elalszok, így arra kelek fel, hogy Jimin gyengéden cirógatja az arcomat.

-Megérkeztünk... - suttogja fülembe, mire megdörzsölöm azokat és felállok. Megfogom a kapaszkodót, még pont időben, mert hirtelen akkorát fékez a sofőr, hogy majdnem visszaesek a székre. Intek egyet Jiminie-nek és el is köszönök tőle, majd leszállok a buszról. Nagyon közel van hozzánk a buszmeg, így két perc rövid séta után már kereshetem is a kulcsaim, hogy kinyissam vele az ajtót.

Fáradtan hullok a kanapéra, de ekkor apukám hangja csapja meg a fülem.

-Jeongguk, ezt meg kell beszélnünk, most. - mondja ellentmondást nem tűrő hangon. Törökülésbe tornázom magam és ártatlan, bambi szemeimet apám kissé csapzott valójára vezetem. Olyan, mintha futott volna. Utánam jött be nem sokkal az ajtón. Kezeimet ölembe rakom és úgy figyelem a nálam jóval nagyobb férfit. - Figyelj jól... - teszi kezét combomra, mire odakapom tekintetem, majd vissza rá, egyensen íriszeibe bámulva. - Nekem van egy maffiám. - hogy micsodája? Ezt jól értettem vagy már süket is vagyok? Maffia? - Tudom, tudom, ez elég hihetetlen. Viszont betöltötted a tizennyolcat. El kell kezdeni a kiképzésed. - engem is bele kell vonni ebbe a szarságba? Mi lesz velem? Mi lesz Jimin-nel és a többi barátommal? Hagyjam magukra őket csak így? Apám szarságai miatt más lesz az életem... de mindig behódolok neki. Muszáj ezt tennem most is. - Bocsánat, hogy ezt ilyen hirtelen közlöm veled, de tudod, hogy nagyon szeretlek és fontos lennél a "bandába". Kérlek, Jeongguk. Kérlek, fiam. Tedd meg értem. Tedd meg apádért. És anyádért... - suttogja el a végét.

Hát igen. Tudom, érdekesen indul a könyv, de nem tévesszen meg titeket. Nincs bajom a Jimin Top-pal, de nekem Kook marad örökre a seme, ebben a könyvben is, nem számít, hogy hogyan indul. Remélem tetszeni fog és nem okozok csalódást ezzel a maffia!au fanfiction-nel.

Sziasztok